Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

ííti. országos ülés 19li májas 3-án, szerdán. 159 minden tekintetbén megérdemli a támogatást elsősorban azért, mert szapora, nem az egyke, de a 12-ke dívik, a kultúrintézményeket, a melyek egy község kebelében szükségesek mind felkarolja. így van nekik önkéntes tűzoltó-egyletük, olvasó-egyesületük, takarékpénztáruk, hitelszövetkezetük és a mi igazán az én vidékemen nagy darab földön nincsen, kölcsönös állami biztosítószövetkezetük. Mindez azt mutatja, bogy ez a nép szorgalmas, értelmes és a mi a fő, összetart. Sajnos azpnban a 375 holdból szántóföldje nincs több néhány holdnál. Nagy hiba egy ilyen szorgalmas községet nem támogatni, és ezzel szinte szándékosan belekergetni a magyar népet a kivándorlásba. Most Amerikában él mintegy 120 férfi, közöttük a legjobb munkaerők, hogyha megkaphatnák azt a bérletet, akkor ezek legnagyobb részben hazajönnének, ha pedig nem kapják meg, akkor az otthonlevők egy jó része is a vándorbotot lesz kénytelen a kezébe venni. Újólag bátor vagyok ezt a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani, mert meg vagyok győződve, hogy az országban számtalan ilyen eset van. Kérem, hogy a közoktatásügyi minister úrral egyetértve, ebben az esetben tegyenek kivételt, fogjanak össze és mellőzzék a törvény szoros magyarázatát és teljesítsék annak a községnek az óhajtását és akkor meg vagyok győződve, hogy ezért nem hogy valaki akár a házban, akár a házon kivül elitélné őket, hanem ellenkezőleg hazafias, humánus és széles látkörű eljárásukért méltó elismeréssel adózik nekik. (Helyeslés balfelől.) Az nem lehet kifogás, a mit haUottam az erdőfelügyelőségek részéről, hogy az alapok kezelősége, ha megkapná az engedélyt az erdőirtásra utólagos rekompenzáczió fejében, akkor kötelességének nem felelne meg. Ilyet egy olyan intézményről először feltenni sem szabad ; de ha bármi okból is megfeledkeznék az alapok kezelősége kötelességének teljesítéséről, akkor méltóztassék elővenni a törvény teljes szigorát, a paragrafusok teljes merevségét s úgyszólván kényszeríteni őt kötelességének teljesítésére. (Helyeslés balfelől.) A gazdákat és különösen a kisgazdákat érintő és itt e házban még kevéssé szellőztetett kérdésben akarom a t. ház szíves türelmét pár perezre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) E kérdés nem is annyira kérdés, mint inkább csapás a legtöbb helyen, ez a belvíz. Volt alkalmam, mint a földadóbizottság utazó küldöttségének tagja, bejárni az ország 24 vármegyéjét s elmondhatom, hogy kivétel nélkül mindenütt, a merre jártam, találtam olyan területet, a melyet okszerű kezeléssel, néhány árokhuzással, esetleg alagcsövezéssel biztos termővé lehetne tenni, míg abban az állapotban, a melyben ma van, tekintettel a belvizekre, a rendes termelésre és termésre épen nem alkalmas. Hogy mennyi lehet ez a terület, azt megmondani nem tudom. Különben, ha érdekli a minister urat, igen könnyen meg lehet azt tudni a kataszteri felügyelőségek utján, ott épen most voltak a felmérések, most vannak az osztályozások és ezekből az osztályozási munkálatokból meg lehet tudni a terület nagyságát. Hozzávetőlegesen a magam kis területéről tudok szólani és azt hiszem, hogy ilyen arányban lehetnek az ilyen területek az ország jó részén másutt is. Az én kerületemben öt község kivételével, a hol már a belvíz levezetve, szabályozva van, van 23 község, a melynek területe 70.000 katasztrális hold. Itt számítgattam és kalkuláltam, mivel jól ismerem azt a vidéket és megállapítottam, hogy ebből a 70.000 katasztrális holdnyi területből mintegy 14.000 katasztrális hold kívánná a belvíz levezetését, a mi által az a föld biztos termővé volna tehető. Tehát, ha nem is ilyen arányban, hanem csak egy tizedrészben ilyen az ország földje, akkor is már horribilis az a terület, a melyet okszerű művelés és a belvíz levezetése által biztos termővé lehetne tenni. Felhozhatnák talán azt, hogy miért nem használják azokat a területeket legelőre; azonban ez nem lehetséges, mert az a föld hepehupás, az egyik részén domb, a hol a íű már nem díszlik, a másik részén lapos, ott meg viz van. Van olyan község akárhány, a melynek megint egész területét rétté és legelővé kellene változtatni. A nép e baj iránt igen sok esetben érzéketlen, indolens, sok esetben pedig konzervatív; azt tartja, hogy a mi az apámnak jó volt, nekem is jó lesz, majd jön száraz év, akkor aztán lehet művelni a földemet ; az sok esetben nem törődik vele. De ha esetleg törődik is, tekintettel arra, hogy a birtoka kicsiny, keskeny, a vizlevezetést maga nem tudja eszközölni, csakis ugy, hogy társulatokká tömörül, ha belvizlevezető társulatokat alakit. Ha tehát magától ez nem megy a vidéken, akkor felülről kell erre az ösztönzést megadni, felülről kell a nép figyelmét erre felhívni, s a hol szükséges, megmagyarázni neki, hogy micsoda óriási különbség arra a földterületre nézve az, ha szabályozva van, ha onnan a viz le van vezetve, és a gazda használhatja ugy, a hogy akarja. A mostani körülmények között megtörténik, akárhány esetet tudok, hogy a gazda elveti földjét őszszel, jön a télen egy kissé nedvesebb időjárás és tavaszszal semmi sincs ; kénytelen mégegyszer vetni, ismétlődik a dolog ; beveti földjét harmadszor is, jön egy nyári zápor, és elpusztul a harmadik vetés is. Erre nézve bátor vagyok felhívni ugyat. ház és a minister ur figyelmét, hogy ha az országnak került arra pénze, hogy a szőlőművelést, a borkezelést, a méhészetet, a gyümölcsfa tenyésztést istápolja és annak felemelése érdekében vándortanítókat, küldött mindenfelé, kerítsen erre is pénzt, mert mondom, ez van oly jelentős dolog, oly jelentős része a gazdaságnak, mint akármelyik az itt felemlítettek közül. Ha azután kimentek a vándortanítók és először felvilágosították a népet, akkor aztán tömöritsék, és a hol jóindulat van a képviselőben, és nem kételkedem abban, hogy ezt mindenütt megtalálják, akkor azzal karöltve alakítsák meg a belvizlevezető társulatot. (Helyeslés a baloldalon.) Még mindenesetre a kulturmórnökségnek a munkáját is igénybe kellene venni, hogy elő-