Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

1Í6. országos ülés 19ÍÍ május 3-án, szerdán. 151 melyről már voltam bátor egy alkalommal interpelláeziót is bejegyezni, de választ nem kaptam. Részemről a fedezetlen határidőüzlet szabályozását sürgősen szükségesnek tartom, de ennek daczára kérem az igen t. minister urat, hogy ne álljon elő itt kész tervezettel, hanem egy tervezetet készítsen, melyet gazdák, kereskedők, tőzsdetagok, szóval az összes érdekeltek előbb megvitatnának, és ennek a tanácskozásnak az alapján legyen szives azután a tőzsdereformot megalkotni. Áttérek most egy olyan kérdésre, melylyel itt tulaj donkép még senki sem foglalkozott, és ez a mezőgazdasági cselédség kérdése. Igaz, hogy éveken át a termények árának növekedésével, tekintve, hogy deputátumaiknak nagy részét terményekben kapják, a mezőgazdasági cselédek fizetése bizonyos mértékben emelkedett, de mégis csak furcsa állapot az, a mit nemrég tapasztaltam, a mikor egy uradalmat bejártam, hogy ott egy felnőtt gazdasági cselédnek 24 korona évi pénzfizetése van. (Zaj. Felkiáltások : Hol van ez ?) Az egészen mellékes, én azt nem mondom meg. (Zaj. Felkiáltások: Talán havonként ? Negyedévenként ?) Évente. Nem mondhatom meg, hogy hol, mert privátim tudtam meg, de a hol legtöbb a pénzfizetése egy gazdasági cselédnek, ott is ugy hiszem, a készpénzfizetés 100 korona körül mozog. Igaz, hogy tulaj donképen nem az a gazdasági cseléd pénzforrása, hanem a jószágtartás, ha ugyan a jószágtenyésztés sikerül neki, de én óriási igazságtalanságnak tartom, hogy ebből az úgyszólván semmi pénzfizetésből is adót von le az állam. Hát a gazdasági cselédek adója nélkül mi nem tudnánk megélni ? Két koronát vonunk le a cselédért és 60 fillért a család tagjáért. Ezt pedig a cselédtörvény szerint a gazdának le szabad vonnia. Ha tehát azt már nem lehet elérni, hogy a gazda fizesse meg annak a cselédnek az adóját, arra kérem a t. minister urat, hogy tekintsen el attól a 3—í millió bevételtől és ne adóztassa meg azokat a nagyon szerényen dotált munkásokat, ne terhelje meg őket fejadóval, a kik úgyis eleget fáradnak, hogy meg tudjanak élni. Egyáltalában helytelennek tartom a cselédtörvény azon intézkedését, hogy a gazda az adót a cseléd béréből levonhassa. Épen olyan helytelen a törvénynek az az intézkedése is, a mely megállapítja, hogy a cselédnek halál esetén, valamely családtagjának az elhalálozása esetén, jár segély. Én, a ki ismerem annak a népnek a lélektanát, sokkal helyesebbnek tartanám, hogy ha valamelyik gyermek születése alkalmával, vagy a mikor a gyermekét az iskolába Íratja be, akkor részesülne a cseléd segélyben, mert legtöbb esetben azt látjuk, hogy valamely családtag elhalálozásánál milyen nembánomságot tanusit. Hátrányos a cselédtörvény azon intézkedése is, hogy a cselédváltozásokat nem foglalta rendszerbe. Ahány vidéke van az országnak, annyiféle alapon történik a cselédváltozás. (Igaz ! Ugy van !) Némely helyen három hónaponként, másutt évenként, egyik helyen szent György napkor, másik helyen újév napján. Nézetem szerint sok súrlódást elkerülhetnénk az által, hogy ha a cselédek felmondási ideje egyesittetnék és szerintem a cselédváltozás leghelyesebben január 1-én, újév napján, történhetnék. Pap Géza előadó : Ez mind irott malaszt volna! Kovács Gyula: Miért ? Pap Géza előadó: Mert sohasem tartják be a cselédek ! Kovács Gyula : A törvényt mindenesetre meg kell tartani annak a cselédnek is. A fő az, hogy abban a törvényben gondoskodás történjék erre nézve. A magam részéről ezeket voltam bátor a t. földmivelésügyi minister ur szives figyelmébe ajánlani. Nem azért, mintha minden áron kritikát akartam volna gyakorolni a minister úrral szemben, mert hiszen beszédem elején kijelentettem, hogy a földmivelési minister ur politikája iránt, az eddigiek alapján, teljes bizalommal viseltetem és meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak én, de pártkülönbség nélkül, az országnak minden gondolkozó gazdája csak örömmel üdvözli a t. minister ur eddigi tevékenységét, de a mint beszédem elején jelezni bátor voltam, költségvetését azért nem fogadom el, mert az oly szűk keretben mozog, hogy azzal az ország mezőgazdasági szükségleteit kielégíteni nem lehet. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Magyar Károly! Magyar Károly: T. képviselőház ! A magyar királyi földmivelésügyi ministerium kiadványai között, a hegyvidéki, erdélyrészi és felvidéki gazdasági akczióra vonatkozó 1909. évi jelentésnek ezen akczió működését ismertető bevezetésében a következő passzust találjuk (olvassa) : »Az akczió megindításakor a hegyvidéki lakosság teljesen ki volt szolgáltatva a hitel- és áruuzsorának, földszükségben szenvedett, elavult ősei által űzött módon gazdálkodott, kezdetleges állattenyésztést folytatott, kereseti alkalmai hiányzottak, jelleme pedig az államhatalommal szemben bizalmatlanságban nyilvánult. A segítő akczió elsősorban e bajok orvoslását tűzte ki czélul.<< Hogy menynyire sikerült azt elérnie, szolgáljanak bizonyítékul az alábbi adatok : Erre vonatkozólag nyilatkozik meg ez a 280 oldalas jelentés, a melyre bővebben kiterjeszkedni nem óhajtok. A kiket érdekel, azok ugy is olvadták és azért csak azt kívánom megjegyezni, hogy részben Magyarország földmivelésének a közelmúltban lévő állapotáról ennél jobb jellemzést nem olvastam. Ugyanis ez nemcsak a hegyvidékre szól, mert kisebb-nagyobb mértékben úgyszólván az ország legnagyobb részében nem is oly régen még hasonló viszonyok uralkodtak és itt-amott még ma is uralkodnak. Csakhogy természetesen az ország azon vidékein, a melyek a természettől kevésbbé bőven van-