Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

ikb\ országos ülés 19 Jl hajthatja. Ugyancsak e törvény 2. §-a az 1. §-ban felsorolt munkálatokra együttvéve 192 millió koronát áUapit meg, a melybe tehát a Sió-csatorna hajózhatóvá tételének költségei is benfoglaltatnak. A magyar országgyűlés tehát megtette a cselekvésnek egyelőre reánáramló részét a törvény elfogadásával. Kérelmemmel tehát ez alkalommal a földmivelésügyi minister úrhoz, gr. Serényi Bélához fordulok, a ki bizonyára kellőleg mérlegelni fogja azon nagy érdekeket, a melyek földmivelésügyünk felvirágoztatása tekintetében a csatorna kiépitéséhez fűződnek, másrészt mint kereskedelmi volt államtitkár és Hieronymi Károly kereskedelmi minister buzgó segitő társa értékelni fogja a csatorna kiépitéséhez fűződő fontos kereskedelmi és ipari érdekeket is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérelmem, mely mint a következőkből látható, túlzottnak alig volna mondható, s melyet a leghazafiasabb intencziók hatása alatt teszek meg, odairányul, legyen kedves gróf Serényi Béla minister ur, a ki már eddig is oly sok tanújelét adta a tárczája körébe tartozó ügyek nagy szeretetének, az 1912. évi költségvetési előirányzatban erre a czélra oly összeget felvenni, hogy annak alapján a munkálatok már a jövő év folyamán kezdetüket vehessék, s hogy azok további folytatásával pár éven belül legalább a Siónak az év bővizű hónapjaiban kisebb hajókkal való hajózhatása lehetővé tétessék, hogy ezáltal a Balatontól délre fekvő vármegyéknek legalább a kőszállitáshoz fűződő érdekei kielégitést nyerhessenek. Ezt a kérelmemet abban a biztos meggyőződésben és tudatban intézem a t. minister úrhoz, hogy figyelemmel az ügy nagyszabású és évszázadokra kiterjedő közgazdasági jelentőségére, tárczájának erre vonatkozó tételéhez az igen t. ház pártkülönbség nélkül hozzá fog járulni. (Helyeslés a jobboldalon.) A földmivelésügyi tárcza költségvetését egyébként, azon személyes és politikai bizalomnál fogva, a melyet a t. minister ur iránt érzek, elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Kovács Gyula! Kovács Gyula : T. ház ! Ámbár a földmivelési tárcza költségvetését el nem fogadom, mégis azzal kezdem felszólalásomat, hogy elismeréssel adózom a földmivelésügyi minister urnak eddigi működése iránt.. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kovács Gyula: Elismerem a földmivelésügyi minister urnak rátermettségét. .. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kovács Gyula: ... elismerem ügybuzgóságát és a mi mindennél fontosabb, elismerem, hogy a földmivelésügyi minister ur szocziális érzékkel bir a kisemberek, a jelen tárcza keretében tehát a kisgazdák bajai iránt. És hogyha költségvetését még sem fogadom el, ez nem bizalmatlanság a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VII. KÖTET. május 3-án, szerdán. 145 földmivelésügyi minister ur személye iránt, hanem teszem ezt csakis azért, mert a földmivelési tárcza költségvetése oly szűk keretben mozog, hogy a legnagyobb ügybuzgalom és rátermettség mellett sem sikerülhet a földmivelési tárczához fűződő érdekeket megvalósítani és azon czélokat és eredményeket elérni, a melyekre az ország érdekében múlhatatlanul szükségünk van. Nagyon sokszor hangoztatják, t. képviselőház, azt mindenki elismeri, hogy Magyarország agrikultur állam, hogy nálunk a földmivelés az az alap, a melyen az ország boldogulhat és továbbfejlődhetik. Az ország lakosainak három negyedrésze mezőgazdasággal foglalkozik, és mégis azt látjuk, hogy ezt a tárczát hanyagolják el leginkább. Pedig annyival inkább szükség lenne a földmivelésügyi tárcza kellő dotálására, mert a magyar gazda magától nem igen tesz semmit, hanem úgyszólván mindent a kormánytól vár; igy a kormánynak is fokozott mértékben kötelessége, hogy áldozzon azért, hogy a magyar gazdatársadalom az egész ország lakosainak érdekében boldogulhasson. Ha körülnézünk az országban, azt látjuk, hogy minden tényező, a mely a gazdával összeköttetésben áll, szervezve van. Minden oldalról kartellekkel vagyunk körülvéve, rajonokba ütközünk, a melyekkel szemben a gazdatársadalom szervezetlenül áll, széjjelhuz, önmaga ellen dolgozik, s igy nem tud boldogulni. E tekintetben nem a kormánytól várok mindent, hanem a képviselőház gazda-képviselőtagjaitól várnám azt, hogy egy olyan gazdaszervezetet teremtsenek, a mely a többi szervezetekkel fel tudja venni a versenyt. Ha megnézzük azokat a vállalatokat, a melyektől a gazda szükségleteit beszerzi — vasgyárakat, textil-gyárakat, gép-gyárakat, műtrágya-gyárakat stb. — azt látjuk, hogy azok mind kartellirozva vannak. A gazdának nincs módjában az ár alakulásába befolyni, hanem csak a között van választása, megveszi-e azt a czikket vagy sem. Igy van azokkal a vállalatokkal is, a melyek tőle veszik meg a nyersterményeket. Ha czukorrépát akar eladni, nemcsak alkudozni nincs módjában, de nem is fordulhat más gyárhoz, mint a melyhez a többi czukorgyárak kiosztották. Ugyanez a helyzet a lentermelésnél is. Szóval, kényszerhelyzetben vagyunk, mert mig a többi tényezők szervezve vannak, a magyar gazdatársadalmat szervezni lehetetlenség. A kasztrendszer, felekezeti, nemzetiségi különbségek nagyon is dominálnak, ugy hogy a magyar gazdatársadalomban úgyszólván öt gazdát sem lehet egy kalap alá vonni. Ennek ellenében pl. a csehek és az osztrák-németek akármily erős gyűlölettel viseltetnek egymás irányában, mint czukorgyárosok, nagyon jól megértik egymást kölcsönös érdekeik biztosításában. Ugyanezt tapasztaljuk a magyar és osztrák czukorgyáraknál: nincsenek különös szimpátiával egymás irányában, de ha saját üzleti érdekeik biztosításáról van szó, nagyon jól megértik egymást. 19