Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-146

144 U6, országos ülés 1911 ugyanis a Badacsony vidékén kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre álló és fedőanyagul kiválóan alkalmas bazaltkő Mohácson a Sión való szállítással: köbméterenként 6 K 12 í-be, Apatinban 6 K 45 f-be, Németpalánkán 6 K 95 f-be, a közelebbi helyeken pedig még olcsóbba kerül köbméterenként. Hasonlóképen lényegesen olcsóbb lesz a szállítása a Balaton-Almádi és Vörösberény vidékén termelt első minőségű vörös homokkőnek is, mely az utak alapozására kiválóan alkalmas anyag, de ezenkivül mint kitűnő házépítő anyag nem csupán az emiitett vármegyékben, de Budapesten is igen fontos kereskedelmi czikké válhat. A lefelé való szállításnál ezenkívül figyelembe jöhetnek a bor-, a gabonaneműek és a mészégető iparnak különböző termékei, a melyek ma Veszprémmegyéből és Zalamegyéből részben vasúton, részben pedig tengelyen terjeszkednek szét. A hajózási forgalom nagyobb élénkségének sok helyütt az az akadálya, hogy a hajók visszafelé nem kapnak rakományt. A hajók üresen jönnek vissza és a szállitás ennélfogva drágább. Ez a veszély azonban a Sió várható forgalmát alig fogja fenyegetni. Mint visszrakomány itt elsősorban a Mohácson berakható baranyamegyei kőszén jön figyelembe. (ügy van! jobbfelöl.) A siómenti vidék, de a Balaton déli partja is úgyszólván teljesen nélkülözi a jobb fűtőanyagot. E vidéken egyáltalában nem megy ritkaságszámba, hogy a mezőgazdaság nagy kárára a szalmát és a különböző trágyaneműeket is fűtőanyagul használják. De van az olcsó szén odaszállithatásának egy másik fontos közgazdasági jelentősége is. A sió- és a balatonmenti vidéken ugyanis a legkülönbözőbb iparágak nyersanyagai és a fejlődésnek egyéb feltételei rendelkezésre állanak, az illető iparág fejlődéséhez azonban feltétlenül szükséges az olcsó szén odaszállitásának lehetősége. (Helyeslés jobbfelől.) Az itt figyelembe vehető iparágak közül a czukor-, szesz-, keményítő-, sör-, műtrágyagyárak, nád- és szalmafeldolgozó gyárak, topábbá az agyagipar, mészkő, műkő, keramit-ipar számos ága jöhet figyelembe. (Helyeslés jobbfelől.) A fejlődő gyáripar pedig szaporítani fogja nemcsak a csatornának, de a csatorna vidékén levő vasutaknak, és szaporítani fogja többek között a pár év előtt nagy költséggel kiépített tapolcza-börgöndbudapesti államvasuti vonal forgalmát is miután a fejlődő ipar olyan értékeket és czikkeket fog termelni, a melyek a drága vasúti szállitás költségeit is elbirják. (ügy van ! jobbfelől.) Köztudomású dolog ugyanis, hogy az előbb emiitett vasúti vonal évi teherforgalma az ott aránylag rendkívül lanyha ipar és kereskedelem következtében ma nagyon csekély. A fejlődő gyáripar pedig lehetővé fogja tenni azt is, hogy a jelenleg oly tőkeszegény Balaton-vidék többet áldozzon olyan beruházásokra, a melyek a balatoni május 3-án, szerdán. fürdők emelkedését és ezáltal az Idegenforgalom nagyobbodását idéznék elő. (Helyeslés jobbfelől.) Végre a csatorna visszrakománya tekintetében még a gabona, ezenkivül a szőlőkarók és a trágyaneműek jönnének figyelembe. Ez utóbbinak különösen a balatoni szőlők rekonstrukcziója és állandó fentartása szempontjából van nagy közgazdasági jelentősége. (Helyeslés jobbfelől.) íme, t. ház, egy hatalmas gazdasági fejlődés képét tártam elő, a mely gyarapítani fogja a magyar államot nem csupán az eddigi adótárgyak értékének emelkedésével, de uj adótárgyakat is fog teremtem. Ezenkivü

1 megvan a biztos reménységünk arra is, hogy a csatorna várható forgalmából, az ott szedhető dijak révén a befektetett tőke is amortizálódni fog. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a csatorna kiépítésének technikai részét illeti, itt két alternativa jöhet figyelembe. Az egyik : megteremtése a csatorna kiépítésének akként, hogy azon nagyobb, 400 tonnatartalmú, 40 vaggonrakományú hajók, tehát dunai uszályok is akadálytalanul közlekedhessenek. Ez minden esetre csak nagyobb költséggel volna megvalósítható. Az ez irányban megejtett számitások ezeket a költségeket mintegy 7"5 millió koronában állapították meg. A másik: lehetővé tétele annak, hogy a csatorna legalább az év bővizű hónapjaiban kisebb, 100—150 tonnatartalmú hajók által hajózható lehessen. Ennek létesülése sokkal olcsóbb, körülbelül másfél millió koronába kerülne. Megjegyzem, hogy a két alternativa kombinálható akként, hogy előbb megvalósitanók a csatorna relatív hajózhatóságát és a forgalom későbbi emelkedésével fokozódó igényekhez képest tennők lehetővé ujabb beruházások utján a csatornának nagyobb hajókkal való hajózhatását is. (Helyeslés jobbfelől.) A csatorna kiépítésének terve először 1902. évben merült fel itt a házban. Az eszmét Hertelendy Ferencz vetette fel, a ki szerint a csatorna hajózhatóvá tétele mintegy 200.000 korona költségbe kerülne. A kérdéshez Hieronymi Károly jelenlegi kereskedelemügyi minister ur is hozzászólott, a ki az eszmét melegen pártfogolta, noha hangsúlyozta, hogy a csatorna kiépítésének költségei Hertelendy számításánál jóval többe fognak kerülni. Itt meg kell tehát állapítanunk azt a tényt, hogy ha Hieronymi Károly jelenlegi kereskedelemügyi minister ur helyesen mondta is meg 1902-ben azt, hogy a csatorna kiépítési költségei jóval többe fognak kerülni, azonban konstatálnunk kell, hogy ezek a költségek, figyelemmel a csatorna kiépítésének közgazdasági jelentőségére, túlnagyoknak nem mondhatók. Hisz a jelenleg ugyancsak tervbe vett Duna—Tisza-csatorna építési költségei, 50 millió koronában számíttattak ki. A Darányi Ignácz ministersége idejéből származó 1908 : XLIX. t.-cz. első szakasza a szabályozandó folyók közé felvette a Siót is, mint olyat, a melynél a földmivelési kormányzat a hajózhatás szempontjából szükséges munkálatokat végre-