Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-145

2*5. országos ülés 1911 május 2-án, kedden. 139 Vagy eladják egészben a birtokot és megosztoznak az árán. Ebben az esetben egy csapásra elvész abból a faluból, arról a vidékről egy család, a mely ott évszázadokon át a magyar nemzeti társadalomnak munkása volt. A harmadik alternatíva pedig az, hogy természetben osztoznak meg és ez a legsűrűbben előforduló eset. Jut mindegyiknek 100—200 holholdacska. Az, a ki a lakóházat kapta, valószínűleg kevesebbet kap földben. Nahát ez leghamarább tönkremegy, mert ezt a családi házhoz fűződő tradicziók, társadalmi kötelezettségek leghamarább tönkreteszik. A többinek, a kinek nem jutott ház, első dolga, hogy adósságot vegyen fel a 100—200 holdra, hogy épületeket emelhessenek. De valamennyinek a sorsa meg van pecsételve, egy és ugyanaz, mert valamennyi ezerholdas igények között nőtt fel, 1000 holdhoz fűződő közkötelezettségeik vannak, de csak 200 hold vagyonuk. A kétszer kettő négynek kérlelhetetlen törvénye teszi őket tönkre. ( Igaz ! Ugy van ! balfelöl). Egyáltalában képtelen vagyok tehát megérteni, hogy mai örökösödési rendszerünk mellett a középbirtokososztály hogyan maradhatna fenn. (Helyeslés halról). Az egyenlő örökösödési rendszert a földbirtokra nézve is az európai államok Napóleonnak kódexéből vették át. A Code zseniális irányitója és alapvetője, maga Napóleon, tisztában volt az ő czéljaival, mert hisz az ő czélja volt a Bourbonokhoz szitó régi franczia birtokosságnak tönkretétele. Ez volt az egyik czél. Ezt az egyenlő örökösödési osztálylyal el is érte. De hogy azután Szaturnuszként a saját gyermekeit fel ne falja, hogy az általa teremtett katonai érdemeket szerzett és bőven dotált uj földbirtokososztály fenmaradását biztosítsa, Napóleon 1806-ban meghonosította a saját császári kényétől függő majorátusi intézményt. Napóleonnak e zseniális társadalompolitikai tervei világosan kitűnnek öcseséhez, József nápolyi királyhoz 1806-ban irt leveléből (olvassa) : »Honositsd meg Nápolyban a Code civilt, és mindaz, a mi nem ragaszkodik hozzád (t. i. a régi birtokosság) pár év alatt szét fog porlani és mindaz, a mit te fenn akarsz tartani, meg fog erősödni (t.i. a majorátusok által). A Code civil nagy előnye, hogy az meg fogja erősíteni a te hatalmadat, ennek következtében minden birtok szétmálik, a mely nem majorátus, és mert semmi más család nem marad meg azokon kivül, mint a melyeket te, öcsém, hűbéresekül fogadsz*. Napóleon tisztában volt czéljaival és eszközeivel, az ő saját szempontjából ez a politika érthető is; de lehet-e egy előrelátó nemzeti politikának hasonló czélja a saját fiaival szemben? (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Az egyenlő örökösödési rendszernek különben nemcsak gazdaságilag vannak háros hatásai, hanem moraüter, társadalmilag is, Az egyenlő örökösödési rendszernek lehet tulajdonítani, hogy a középbirtokos családok gyermekei nem nevelődtek és nem nevelődnek praktikus életpályákra. E megrögzött állapoton nem segítenek a szeptember havában megjelenő kenetteljes ujság-vezérczikkek. Társadalmi hibákat csak intézményekkel lehet megjavítani, t. ház. Ma minden gyermek urnak nevelődik, holott a birtok csak egyet bír eltartani; ma minden gyermek előtt, hä erőt vesz rajta serdülő korában a restség és a léhaság, — és melyikünkön nem vesz erőt ? — végső azilumként ott lebeg az ősi föld képe, a melyből őfelé is kacsingat 100—200 holdacska, holott az ilyen felosztott birtok meghalni sok, megélni pedig kevés: akkor egy fiúból sem lesz egész ember, csupán félbemaradt exisztenczia, a milyennel telítve is van a magyar társadalom. Nem enged kifejlődni hasznos polgárrá ez a kis birtokocska, a honnan feléje mosolyog a hét szüvafa. Nevelése alatt megmételyeződik az egyenlő örökösödési jog miatt, a melynek elernyesztő és petyhüsztő hatása alatt a legtöbb nem tud hasznos polgárrá fejlődni. Pedig az ősi birtok csak arra elegendő, hogy egy embert tudjon eltartani. Es arra az egyre ott a falun szükség van, szükség van mint patriarkális vezetőre a magyar vidéken társadalmi szempontból, a nemzetiségi vidéken pedig még inkább van reá szükség, magyar nemzeti és faji szempontból. (Igaz ! Ugy van ! balról.) És, t. képviselőház, itt újból idéznem kell gróf Tisza Istvánt: »mi valóban nem vagyunk oly gazdagok anyagi és szellemi erőben, hogy ne kelljen minden erőt megbecsülnünk, a mely a nemzetnek rendelkezésére áll«. A középbirtokos osztály intakt anyagi erejét tehát mindenekfelett is biztosítani szükséges és — a mint talán sikerült kimutatnom — ezt az anyagi erőt másként biztosítani nem tudjuk, mint hogyha jövőre a hitbizományi intézmény védelmében nem a latifundiumokat fogjuk részesíteni, hanem a középbirtokokat és pedig elsősorban a nemzetiségi vidékeken fekvő középbirtokokat. (Helyeslés balról.) Ha már most be fog következni az a változás, a középbirtokos osztály gyermekei is jobban lesznek nevelve, mint ma, mert kicsi koruktól fogva érezni fogják, már abban a tudatban fognak felnőni, hogy nekik a maguk erejéből kell megélniök, és a modernizált formájú hitbizomány csak arra lesz elegendő, hogy őket életükben támogassa, de tétlen életre nekik megélhetési módot nem nyújt. És mit látunk e tekintetben másutt, t. képviselőház ? Ott látjuk Angliában a nagyipar és kereskedelem fellendülését. Mi vitte azt oly hatalmasan előre 1 Csak egy ilyenféle örökösödési rendszer, a mely a fiatalabb fiukat rákényszeritette, hogy menjenek ki az életbe és legyenek keresetképesek. És látjuk, hogy Angliában a nagy 18