Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
134 i45. országos ülés 1911 május 2-án, kedden. Általában elmondhatjuk, hogy ebben a kérdésben az utolsó két nemzedék meglehetős tájékozatlanul áll; két ellentétes merev áüáspont, egy túlságos konzervatív, a mely az intézményt hozzáférhetetlen tabu-nak tekinti, áll szemben egy radikális állásponttal, a mely szerint a hitbizományok a limine eltörlendők. Pedig ennek a kérdésnek már a magyar parlamentarizmus történetében is vannak szép anteaktái; hiszen az 1790. és 1827. országgyűlések bizottságokat küldöttek ki e kérdés reformjának tanulmányozására és különösen az 1827. országos bizottság e jelentésében nagyon sok becses gondolatot találunk különösen magyar nemzeti szempontból. Legnagyobb baja közvéleményünknek, hogy politikusaink, publiczistáink és tudósaink nagy része tulaj donképen nincs tisztában a hitbizományi jog mai czéljával. Ma is még azon az anakronisztikus állasponton vannak, hogy a XX. században is az a czéljuk a liitbizományoknak, a mi volt a XVII-ikben, t. i. a család nevének- és díszének fentartása. Pedig bevilágít ebbe a kérdésbe gróf Tisza Istvánnak az 1886-diki Budapesti Szemlében az Agrárius kérdésről megjelent értekezése, a mely szerint (olvassa) : »Intézményeink alapja csak a közérdek lehet; egyes családok hiúságát kielégítő intézmény felett egyszerűen napirendre térhetünk. A családi fény fentartása nem indokolhatja a hitbizományok fentartását, de indokolja nézetem szerint az, hogy bizonyos egészséges birtokkategóriákat az elaprózás ellen megvédj ünk«. Vizsgáljuk tehát azon szempontból a hitbizományi intézményt, hogy bizonyos birtokkategóriák fentartására alkalmas-e vagy sem, e czélját mai konstrukcziójában mennyiben tudja szolgálni, mik annak a* hibái, mik abban az elavult dolgok, van-e benne egészséges mag, a melyet egy öntudatos, erőteljes magyar fajpolitika czéljaira esetleg modernizálni lehet ? Vegyük először a hibákat, hogy az orvosszerekre rátérhessünk. Meg kell állapitanunk, hogy a mai hitbizomány közgazdaságilag, társadalmilag és jogi konstrukcziójában is elavult, a mint hogy azt egy 240—250 esztendős törvénytől nem is lehet rossz néven venni. Politikailag vegyük legelőször ezt a kérdést. (Halljuk! Hatíjuk!) Hitbizományi rendszerünknek az a legszembeötlőbb hibája, hogy főleg a szinmagyarság által lakott vidékeket foglalja el, az ország közepén és a Duna mentén, mig a Felvidéken: Árvában, Zólyomban, Máramarosban, azután Erdélyben: Alsófehér, Beszterczenaszód, Fogaras, Nagyküküllő, Kisküküllő és Szeben vármegyékben és végül a Délvidéken Krassó-Szörényben egyáltalában nincs hitbizomány. Mindezekben a vármegyékben a magyarság száma lényegesen kisebb az országos átlagnál, de a többi felvidéki és erdélyi részeken is alig van hitbizomány, ellenben azon 17 vármegye közül, a hol a hitbizományok a szántóföldnek legnagyobb részét kötik le, 14-ben főleg a magyarság és a magyar állameszméhez hű németség lakik. Már ezen elhelyezkedésénél fogva is, hogy t. i. főleg a szinmagyarság és a németség által lakott vármegyékben vannak hitbizományok, mig a nemzetiségi vármegyékben egyáltalában nincsenek, képtelen mai hitbizományi rendszerünk szolgálni azon egyik legfőbb czélját, hogy nemzetiségi vidékeken, a nemzetiségek czéltudatos, de ellenséges pénzügyi és birtokpolitikájával szemben megvédje a magyar birtokos osztályt. Hasonlóképen van ez, a mint Beksics Gusztáv néhai kiváló publiczistánk kimutatta, az erdőarány szempontjából is. A hitbizományok czélja és az 'erdőbirtokok természete egymással rokon, és egyik a másikkal karöltve valósitható meg. A mig Ausztriában a hitbizományi területből erdő 56, Poroszországban 48, addig Magyarországon csak 40 százalék. Tehát ezen erdőarány is mutatja, hogy milyen helytelenül vannak elhelyezkedve Magyarországon a hitbizományok. Beksics Gusztávnak lehet köszönni, hogy a magyar közvélemény figyelmét felhívta erre az anomáliára, azonban — sajnos — Beksics halálával az ö eszméi is meglehetősen feledésbe mentek és az én gyenge hangom meg fogja kísérelni beszédem során, hogy a Beksics-féle nagy reform-eszmékből egyik vagy másik rész aktuálissá tétessék a mai nyugalmasabb politikai helyzetben. (Halljuk ! Halljuk !) Megállapíthatjuk, hogy politikailag a hitbizományok elhelyezkedése a magyarság és a magyar faj szempontjából a lehető legszerencsétlenebb. De vegyük tovább a hibákat és nézzük, hogy melyik kifogás állhat meg és melyik nem ? Hallom azt is, és némely radikális sajtóorgánumban sokszor olvasom, hogy az ország területéből sokat foglalnak le a hitbizományok. Ezt állítani határozottan tájékozatlanság, mert az ország területéből a hitbizományok összesen 4'7, ishát nem egészen 5 százalékot foglalnak le, a szántóföldekből pedig csak 3 százalékot. Nem áll tehát az, hogy az ország területéből aránytalanul sokat foglalnak le a hitbizományok. Poroszországban az arányszám nagyobb, mint még egyszer akkora : hét százalék. A magyar hitbizományok hibája, t. ház, nem abban van, hogy sokat foglalnak el az ország területéből, hanem abban, hogy az egyes hitbizományok átlagos nagysága óriási. Ugyanis Poroszországban egy hitbizomány átlagos nagysága 3400, Ausztriában 6700 és Magyarországon 25.000 katasztrális hold. Vannak 100, 200, sőt 400 ezer katasztrális hold nagyságú hitbizományaink is. Az tehát a magyar hitbizományi rendszernek a hibája, hogy latifundiumokat köt le egészséges nagyságú nagy- és középbirtokok helyett és ezáltal megrögzíti á latifundiumoknak gazdasági és szocziális hátrányait. Ennek azonban megvannak a gazdasági történelmi okai t Tudjuk, hogy a török időben a török
