Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
1Í5. onzágos tilés Í9Ü májas 3-án, kedden. 135 dúlás egyes vidékeket, sőt egész országrészeket lakatlanná tett. A törökök kikergetése után örültek, hogyha egyik-másik vagyonosabb ember adományba vármegyéket elfogadott, hogy azokat jobbágy okkal betelepitse és oda kultúrát vigyen. Éble Gábor gazdaságtörténeti munkájában van, azt hiszem, megirva, hogy a Heinrich-családnak módjában volt választani, hogy mit fogadjon el adománykép, a budai Ráczfürdőt-e, vagy egész Békésvármegyét ? A Heinriehek őse a budai Ráczfürdőt választotta, mert akkor az több jövedelmet hozott. Természetes, hogy az akkori időknek megfelelő latifundiális birtokalakulat, a mely azután hitbizománynyal lett megkötve, az akkori gazdasági és kulturális viszonyoknak megfelelt, a mai viszonyok között azonban anakronizmust képez. Ebből származik azután a konfúzió is a fogalmak között, a melyet politikában és publiczisztikában sokszor látunk, hogy összekeverik a latifundium és a hitbizomány fogalmát. Pedig egészen különböző dolog a kettő. A hitbizomány ugyanis jogi fogalom; tulajdonjogi korlátokkal kombinált kötött örökösödési rendszer és más a latifundium, a mely túlnagy birtoktömeg, a mely a mindenkori gazdasági és szocziális viszonyokkal ellentétben áll és anakronizmust képez. Bizonyitja ezt Poroszország, a hol három és fél millió katasztrális hold, a mely hitbizományilag le van kötve, megoszlik 1200 hitbizomány között, nálunk pedig két és fél millió katasztrális hold megoszlik 94 hitbizomány között. Nálunk hitbizományilag latifundiumok vannak lekötve, Poroszországban pedig egészséges nagyságú kisebb-, közép- és nagybirtokok. Az a tény, hogy hitbizományaink átlagos nagysága túlnagy, elsősorban gazdasági téren érez-' hető, mert tudjuk, hogy hitbizományosaink nagyrészt sok földdel, de kevés forgó tőkével birnak és ezért extenzive gazdálkodnak és nagyon kevés birtokon van a modern intenzív gazdálkodás meghonosítva. f S 5 Folyik ebből egy másik tény is, hitbizományosaink túlnyomó részének van öt—tiz—húsz—harmincz olyan birtoka, a mely külön-külön mindegyik elégséges volna arra, hogy egy egészséges és jól szituált család egyik-egyik ága ott megéljen Ebből a nagybirtokok konglomerátumból egy kézben, következik az abszentizmus. Fizikailag is képtelen ugyanis a hitbizományi tulajdonos arra, hogy minden egyes birtokában ott lakjék, mert hiszen az ember egyszerre 20 helyen nem lakhatik és igy nem is teljesítheti azokat a patriarchális és társadalmi kötelezettségeket, a melyek Magyarországon hála istennek, ma is a birtokkal járnak, ugy a falusi életben, mint a vármegyében, a társadalmi, szövetkezeti és egyházi élet terén. Eszembe jut itt Bismarck egy mondása az 1885-iki Reichstagban (olvassa) : »Das Schlimmste ist, der Grundbesitzer, der in der Stadt wohnt, und der von seinen Gütern und Verwaltungen nur Geld verlangt, der sie auch nicht vertritt ím Parlament und Sonstwie, und auch nicht weiss, wie es ihnen ergeht, darin liegt das Elend der Latifundien.« Ha tehát valakinek sok birtoka van, eo ipso fizikailag kénytelen elhanyagolni azokat a társadalmi kötelességeket, a melyeknek helyes, lelkiismeretes betöltésére megfelelő társadalmi osztályt fenntartani a hitbizományi intézményeknek ép egyik legfontosabb czélja. Közéleti és szocziális viszonyainknak megromlása, felforgató tanoknak terjedése, az agrárszocziálisztikus tanoknak fel-felburjánzása részben ennek az abszentizmusnak tulaj donitható. És ezen állapot káros nemcsak a közéletre nézve, hanem az illető földbirtokos családjára nézve is, mert — megint Tisza István gróf szavait idézem — »nem törvényes előjogain, de morális befolyásán alapul annak hatalma. Minden birtokoscsalád egy-egy fókusa ezen befolyásnak és az egész osztály hatalma annál nagyobb lesz, mentől több kiváló tagja van és mentől több ponton bocsátja gyökereit a társadalomba. Mindkét szempont tehát megköveteli, hogy a túlságos birtoktömörítés mesterséges támogatásban ne részesüljön és a hitbizományok területi maximuma is megállapittassék.« Erről majd beszédem további folyamán részletesen fogok megemlékezni. Hitbizományi rendszerünknek azon nagy, kardinális hibájából, hogy t. i. kevés hitbizományunk van, de óriási latifundiumokat kötnek le, számos szocziális hátrány származik. Ezek közül egyikmásik általános jelentőségű, a többi pedig többékevésbbé az illető családra, társadalmi osztályra érezheti káros hatásását. Ttt fel kell említenem, hogy sokan azt mondják, hogy a hitbizományok mai konstrukcziója előmozdítja a kivándorlást, a népsűrűség kedvezőtlen alakulását és az egygyermekrendszert, a melyet azonban az legutóbbi tapasztalatok szerint radikális oldalról, mint egy hasznos és kedvező tényt tüntetnek fel. Én nem vagyok velük egy véleményen. A mi a kivándorlási kérdést illeti, megállapíthatjuk, hogy nem mutatható ki, hogy valami nagy mértékben függne össze a kivándorlás a magyar hitbizomány okkal. Tárgyilagosan nézem és veszem a kritikát. Az egyikre nézve meg lehet állapitanunk, a másik kérdésre nézve nem. A kivándorlással nem állapitható meg az összefüggés, kivéve Zemplén- és Veszprém vármegyéket. Ugyanis, ha veszem azt a 17 vármegyét, a melyben legtöbb a hitbizományilag lekötött szántóföld és szembeállítom azzal a 17 vármegyével, a hol legnagyobb a kivándorlás, ezek közül csak két vármegye, Veszprém és Zemplén találkozik össze. Árva, Liptó, Trencsén, Turócz, Abauj-Torna, Gömör, Sáros, Szepes, Ung, Alsófehér, Fogaras, Kisküküllő, Szeben és Udvarhely megyékből a kivándorlás a legnagyobb, de itt alig van hitbizomány. ;
