Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-145
124 145. országos ülés lltll május 2-án, kedden. vesződni, inkább odaadják sokkal olcsóbban egyikmásik nagybérlőnek, mint kispolgároknak, a kik hajlandók volnának talán másfélszer annyit adni a földért. Abban látom ennek okát, hogy nagybirtokosainknak is vannak időszaki pénzszükségleteik, a melyeket a nagybérlőtől könnyebben tudnak megkapni, ellenben a bérlő-szövetkezettől bajos dolog összeszedni az időszaki pénzszükséglet kielégítésére szolgáló összeget. Részben félnek attól is, hogy ha nincsen termés, vagy elemi csapás jön közbe, akkor a kispolgárok jönnek kunyorálni, hogy engedjék el ezt meg azt. Csodálatos, hogy a nagy pénzintézetek és gombamódon szaporodó kisebbek — hiszen napnap után látunk ujabb bejegyzéseket — ezen a téren egyáltalában nem tettek lépéseket. Hiszen tiszta dolog, az a pénzintézet finanszírozza a bérletet ; pld. egy 15 éves bérletnél nyilt hitelt nyújt a tulajdonosnak, az időszaki szükségleteit fedezheti, viszont az ő számára egy ilyen bérlet nagyon jó bázis, mert ott van a gazdasági kézizálog, és ő mindenképen jó üzletet csinál a tulajdonossal és a bérlő-csoporttal szemben is. Ma már azonban alakulnak ilyen intézetek és rájönnek lassanként, igy a magas klérus is, arra, hogy tényleg a kiuzsorázott, egy bérlővel és mindenféle kedvezménynyel kezelt gazdálkodási mód ma már annyira lesülyesztette a jövedelmet, hogy az a jövedelem, a melyet produkálni tudnak, alig egy-két százaléknak felel meg. Az idők jelének tartom, a mint volt szerencsém épen Frey János t. képviselőtársam beszédéből hallani, hogy igenis a néppárt, a melynek álláspontját ő kifejtette, hirdeti a főpaj>i és papi birtokok parczellázását és bérbeadását. Haller István : Meg is teszik már sok helyen! Herczegh Sándor: Azt gondolom, hogy a költségvetésben a telepítési és parczellázási czélra a múlt évben felvett 10 millió helyett most nincs ugyan beállítva semmi, azonban a pénzügyministcr ur által, illetve kívülről tervezett 25 milliós, vagy nem tudom, hány milliós ilyen banknak is ez volna a czélja. Csakhogy, t. ház, az ilyen magánvállalkozások és magánbankok által a bérlőcsoportokkal kötött szerződéseknél az az aggodalom van, és pártunk nevében tartozom ezt kijelenteni előre is, nehogy a kisbirtokos és polgári gazdaosztály, a mint takarékpénztári jobbágy lett, ugy most parczellázási jobbágy legyen; igenis álljon oda a földmivelésügyi minister ur a törvény oltalmával a hátuk mögé, hogy a privát társulatok által megkötött szerződések megfelelnek-e mindenkép a nemzet és a gazdálkodás előbbrevitele czéljainak ? A földmivelésügyi minister ur informáló közegeire nézve akarok most néhány szót szólni és erre vonatkozólag volna néhány megjegyzésem. A gazdasági tudósítói intézményt — a múltban előfordult több sajnos eset folytán —• szerintem feltétlenül reformálni kell. Ezen az alapon ez meg nem állhat és hiába nevezik ki azt a 2214 és még több gazdasági tudósítót, mert nem ezeknek a nagy száma határoz, hanem a komoly és igazi rideg objektivitással végzett munka és én ezt nem szeretném ilyen szinekura állásnak tartani, mert el sem lehet képzelni, hogy ministeri elismerésekkel és köszönetekkel honorálhassunk ilyen komoly munkát. Tudjuk a gyakorlati életből, hogy ha valakinek adtunk valamit, attól várhatunk és követelhetünk is, sőt ha jól tudom, ezek a tudósítók a kongresszuson kértek is valami kedvezményes vasúti jegyet, meg környékbeli jegyet, de egyáltalában még nem hallottam, hogy történt volna-e valami intézkedés. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem is kapnak! Herczegh Sándor: Nem is azért hozom ezt fel, hanem hogy valahogyan másképen legyenek szervezve, hogy ezen komoly és felelősségteljes munkát, a melyet tavaszszal, havonként háromszor, nyáron négyszer végezniök kell, mint a munkabérviszonyok vizsgálata, a próbacséplés, a végleges eredmény-megállapitás stb. elvégezhessék és én azt hiszem, hogy az ilyen komoly munkát, ha honoráljuk, annak meglesz az eredménye is. Én, a ki a gyakorlati életet ismerem, mondhatom, hogy ez a tudósítói kar igy szervezve kitűnő segédeszköz lenne a vármegyei gazdasági felügyelők számára. A kik a nép között élnek, ismerik pl. a luczernánál az arankapusztitásokat, a mely már sok helyütt veszélylyel fenyegeti ezen kultúrnövényt, azután az állattenyésztési dolgok stb., mindezek tekintetében a vármegyei gazdasági felügyelővel együtt igen hatékony munkát végezhetnének. Kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy a gazdasági tudósítói intézményt méltóztassék hivatásához és komoly feladatához képest reformálni. Ugyanígy vagyunk a gazdasági egyesülésekkel is. Nagyon szép, mondhatom tiszteletreméltó munkát végeztek, de hogy a mostani sürgős, mélyreható és komoly feladatokat társadalmi egyesülésekkel végeztessük és egyes elnököknek az ambicziójától tegyük függővé vagy egyes szorgalmasabb vagy kevésbbé szorgalmas titkároknak a munkájától, azt egyáltalában nem tartom helyesnek, mert itt radikális és komoly intézkedésekre van szükség és ezt nem ugy a jókedv vagy a rosszkedv szerint intézzük el, hanem a mezőgazdasági kerületi kamarai rendszer alapján kell, hogy elintézzük. Erre nézve bátor leszek egy határozati javaslatot is benyújtani és kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy eredményes munkássága érdekében a kamarai kérdést megoldani méltóztassék. Az állattenyésztésnél a kvalitás nagyban emelkedett és méltányolni lehet a földmivelésügyi minister ur ügybuzgóságát és igyekezetét, a melylyel ezt támogatni iparkodik, bár a Balkánszerződés alkalmából remélt nagyobb támogatást bizony nagyon csekély mértékben élvezzük. Másrészt e tekintetben a földmivelésügyi minister urnak rendelkezésére álló összeg nagyon csekély
