Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

116 Ih-k. országos ülés 19ÍÍ április 29-én, szombaton. Polónyi Géza: Nem is azért tettem. Lukács László pénzügyminister: . . . nem igen bir hitelképességgel a levél tartalmát illetőleg sem. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Miután azonban a t. képviselő ur jónak találta ezt a levelet, a mely már azért is feltűnő lehetett előtte, mert Zágrábból volt keltezve és Eszéken lett postára adva . . . Polónyi Géza: Ugyan honnan gondolta ezt ? Ez valótlan! (Zaj.) Lukács László pénzügyminister: . . . e körülmények eléggé figyelmeztethették volna a képviselő urat (Halljuk! Halljuk!) arra, hogy itt misztifikáczióról van szó. Miután azonban a t. képviselő ur interpellált, — habár azt hiszem, hogy az interpelláczió joga nem azért illeti meg a képviselőt, hogy azt privátbosszu czéljaira használja ki, vagy engedje meg magát kihasználtatni mások által — mégis, tekintettel a házszabályok kötelező voltára és az ügy fontosságára, kötelességemnek tartom addig is, inig a ministerelnök ur a maga nevében válaszol, röviden a dolognak engem illető részét felvilágosítani. (Halljuk! Halljuk!) A varasdi pénzügyigazgatóságnak élén Illich Richárd pénzügyigazgató állott hosszú időn keresztül. Eájdalom, ez a derék, magyar érzelmű tisztviselő megbetegedett és éveken keresztül sínylődött. Ez azt eredményezte, hogy a vezetésben bizonyos lazaság köszöntött be és ez mindenféle visszásságokra vezetett ennél az igazgatóságnál. A tisztviselők elmulasztották kötelességeiket, nem jártak el a szabályok szerint, olyan tényeket követtek el, a melyek fegyelmi megtorlást is igényelhetnek, egyszóval az egész pénzügyi adminisztráczióban a legnagyobb zavar következett be. Nem tudom, hogy nem a választások hevéből pattant ki tény, hogy e tisztviselők ellen feljelentések tétettek; azonban ez nem a választások előtt, hanem jóval a választások után történt, és fel lett híva a ministerium figyelme azon állapotokra, a melyek ott uralkodnak. Ennek következtében kötelességemnek tartottam egy tisztviselőt a központból, a ministeriumból, kiküldeni, hogy vizsgálja meg az ottani ügykezelést és tegyen nekem erre vonatkozólag jelentést. A mint a vizsgálat folyt, már akkor mindent megkíséreltek az ottani tisztviselők, hogy a vizsgálat eredményét meghiúsítsák, és vagy a biztost, vagy engem intiinidáljanak, mert itt van kezemben egy ott megjelenő lap példánya, a melyben az van a többi közt, hogy folyik a vizsgálat, de majd gondoskodunk róla, hogy e vizsgálatról a magyar országgyűlésen, valamint a, horvát, a zágrábi országgyűlésen szó legyen. Tehát már akkor interpellácziókkal akartak reánk nyomást gyakorolni. E pressziónak azonban semmiféle eredménye nem volt. A vizsgálatot keresztülvitték és van szerencsém a vizsgálóbiztos jelentésének néhány passzusát elolvasni (olvassa): »Szóbeli rendelet folytán Macsvánszky József ministeri tanácsos közreműködésével a varasdi pénzügyigazgatóság és adóhivatal ügykezelését és személyzeti viszonyait megvizsgáltam. A vizsgálat eredményéről jelentésemet mély tisztelettel a következőkben terjesztem elő. ügy az igazgatóság, mint az adóhivatal személyzetének nagy része — Illich kir. tanácsos, pénzügyigazgató két évi betegeskedése alatt — teljesen fegyelmezetlenné és hanyaggá lett. Kötelességérzettel és ambiczióval nem birnak, de annál élénkebben vesznek részt minden politikai mozzanatban, még pedig oly tüntető és a tisztviselői tisztességgel össze nem egyeztethető módon, hogy a jelenlegi tisztviselők együttszolgálata továbbra Varasdon fenn nem tartható és egyrésze másokkal múlhatatlanul kicserélendő lenne. Az ügyek felületesen, szakismeretek hiján, törvény- és szabályellenesen láttatnak el, minek következménye az, hogy a pénzügyi közigazgatás a vármegyében meglehetősen el van posványosodva. Macsvánszky ministeri tanácsos úrral megállapítottuk, hogy Illich királyi tanácsosnak 1910. évi november hó 3-án történt temetése után a pénzügyi tisztviselők legnagyobb része egy korcsmában már előre megrendelt örömlakomára ült össze. A tósztokkal élénkített lakoma tüntetése volt a feletti örömüknek, hogy a magyar származású Illichtől megszabadultak. A lakoma a késő éjjeli órákba húzódott el, a mikor azután ittasan a kávéházba vonultak. A botrányos viselkedésről a város intelligens és komoly eleme, valamint az idősebb és jobb érzésű pénzügyi tisztviselők a legnagyobb megütközéssel emlékeznek meg.« Ezek után, t. képviselőház, következnek a részletek, a melyekben fel vannak sorolva azok a visszásságok, hibák és kihágások, a melyeket az egyes tisztviselők szabályellenesen elkövettek, a melyeknek részleteit azonban nem akarom ez alkalommal nyilvánosságra hozni, (Helyeslés.) mert most folyik az elhatározás arra nézve, hogy minő további megtorló lépések tétessenek fegyelmi utón egyes tisztviselők ellen, a kik erre rászolgáltak. (Helyeslés a jobboldalon.) A végpasszust azonban kötelességem felolvasni és ez igy hangzik (olvassa): »A mély tisztelettel előadottak alapján bátorkodom kérni a nagyméltóságú ministeriumot, hogy a megnevezett tisztviselő ellen a megtorló eljárást elrendelni, illetve a varasdi tisztviselők egy részét a szolgálati érdekből más állomáshelyre áthelyezni méltóztassék. A Várasd vármegyében uralkodó rossz pénzügyi közigazgatás, valamint a tisztviselők fegyelmezetlenségének és demoralizácziójának szanálása múlhatatlanul szükségessé teszi a tisztviselők egy részének kicserélését.« így szólt a jelentés, és miután adatokkal volt felszerelve, ugy hogy annak hitelességéhez semmiféle kétség nem fér, igenis elrendeltem a tisztviselők egy részének más helyekre való elhe^