Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

14í. országos ülés 1911 népünk egészségi állapotában oly károkat okoznak, a melyeket jóvá tenni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Itt kell hogy feleljek különösen Pajzs Gyula t. képviselőtársamnak a többi tekintetben figyelemreméltó szép beszédjére, a melyben az alkoholra vonatkozólag azt mondta, hogy államháztartásunkra a legnagyobb csapás az volna, hogyha azok az emberbaráti intézmények, a melyek az államhatalom támogatásával az iszákosság és alkoholizmus ellen küzdenek, csakugyan nagy eredményt volnának képesek felmutatni. Ez olyan félreismerése a dolognak, és olyan egyoldalú beállítása az egész kérdésnek, a mely azt a jót is elronthatja, a mi ebben a tekintetben történik. Nem állok azon az állásponton, hogy mindaddig, mig mi és mások, az egész intelligenczia a tökéletes abstinenczia áüáspontjára nem lép, a népnek azt ajánljuk, hogy »te pedig ne igyál semmiféle szeszes italt«, de meg vagyok róla győződve, hogy e tekintetben csak azok tudnak a nemzet érdekében igazán sikert elérni, a kik személyes példájukkal járnak elő. Mindazonáltal mint legelső kelléket nem is azt, hanem azt tartom legszükségesebbnek, hogy az alkohol mértéktelen élvezetétől óvjuk a népet és e kérdésben világosítsuk fel. Tudom, hogy e tekintetben a földmivelésügyi minister ur már sokat tett, de még többet tehet, ha a kultuszminister úrral karöltve, továbbá a belügy- és pénzügyminister urakkal kapcsolatban mindent elkövet ebben a tekintetben. Polónyi Géza : A kihágási törvényt nem hajtják végre. A részegeskedésről! Huszár Károly (sárvári) : Azonkívül figyelmébe ajánlok a mélyen t. képviselőháznak egy másik anomáliát. A mi munkásszerződéseinkben a mezőgazdasági munkáknál a birtokos osztály a munkaadó nem figyel arra, hogy lehetőleg ugy legyen megfogalmazva és megkonstruálva az a szerződés, hogy a nép az ő primitív felfogásával is minden munkájának megtalálja a maga ellenértékét. Mert épen abban van az agrárszoczialista és forradalmi agitácziónak legnagyobb ereje, hogy ezek a munkásszerződések akárhányszor kétértelműleg yannak megcsinálva, vagy ha nincsenek is kétértelműkig megcsinálva, nincs meg mindenféle munkának a maga szükséges ellenértéke, így pl. olyan anomáliák szerepelnek, hogy az a robotmunka, a melyet a nép ingyenmunkának hiv és a mely rendesen nem szokott az lenni, de tényleg megvan, akárhány községben 40—50—60 napi robotmunkát is tesz ki. (Felkiáltások: El van törülve !) Méltóztassanak elővenni a f öldmivelésügyi minister urnak hivatalos jelentését és méltóztassanak erre vonatkozólag az adatokat megnézni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Melyik évről ? Huszár Károly (sárvári): 1907-ről! (Zaj.) Tudom, hogy eltörölték, de tényleg ma is igy van ; ha nem volna igy, akkor Fehér vármegyének gazdái a gazda-közgyűlésen 1908-ban ,.. április 29-én, szombaton. 109 I Pap Géza előadó: 1911-ben vagyunk! Huszár Károly (sárvári): Tudom. Én a legközelebbi alkalommal számos adattal fogok szolgálni arra nézve, hogy a robot-munka az országkülönböző részein még ma is divik. Egy hang (a közéfen): Az idén is ? ! Huszár Károly (sárvári): Az idén is; azért beszélek róla. Pap Géza előadó: Ott van a jogvédelem! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne tessék a szónokot zavarni. Huszár Károly (sárvári): Kérem a földmivelésügyi minister urat, szíveskedjék különös gondot fordítani arra, hogy a kerti vetemény- és gyümölcs-termelés folytonos fejlődésére szükséges pakkoló kosarak, fűzfakosarak ezentúl nagyobb menynyiségben állíttassanak elő. Tudom, hogy e tekintetben már sok történt, különösen Czegléden, Kecskeméten és e vidékeken, de nagyon kívánatos volna, hogy ez a termelési ág az egész országban jobban kultiváltassék és maga a földmivelésügyi minister ur vegye ezeknek az értékesítését valami úton-módon a kezébe, mert azt tapasztaljuk, hogy az illető falusi emberek és termelők ott künn nem találják meg azon kereskedelmi összeköttetéseket, a melyek nélkül ezen értékesítés nem eszközölhető. Ezenkívül nagyon szükségesnek tartanám azt is, hogy a mezőgazdasági munbásbiztositó és betegsegélyző pénztárt sürgősen revízió alá vegyük. Már voltam bátor ezt interpelláczió alakjában kérni a földmivelésügyi minister úrtól és tudom, hogy nem a földmivelésügyi minister urnak jóakaratán múlott, mert ez egy nagy probléma, a melyet máról holnapra megoldani nem lehet. Tudom azt is, hogy a földmivelésügyi minister ur foglalkozik ezzel a kérdéssel, szeretném azonban, ha a képviselőháznak, még a múlt képviselőháznak egy régebbi határozatához hiven, a betegsegélyezési és balesetbiztosítási törvény kiterjesztetnék a földmivesmunkásokra is. (Helyeslés balfelől.) Az ipari munkásbalesetbiztositó pénztár úgyis deficzitekkel dolgozik, nem tud sehogy mozgásba jönni, mert folyton ujabb és ujabb bajok jelentkeznek. Hiszen hogy ha a mezőgazdasági proletariátust valami alkalmas formában belekapcsolnék az országos munkásbiztositó pénztár keretébe, akkor megadnók a földmives népnek azt, a mi őt illeti és viszont módot és segítséget nyújtanánk arra is, hogy a munkásbiztositás nagy terheit, a melyek különösen a kisiparosokra tényleg sokszor elviselhetetlen módon nehezednek, a nagy konkurrenczia mellett, némiképen enyhítsük vagy elviselhetőbbé tegyük. Nagyon kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy szíveskedjék minden áldozatra készen hozzájárulni ahhoz, hogy a mi magyar népünk a termelésnek modern technikáját elsajátítsa. Tényleg igaz, hogy a mi kisgazdáink egyáltalán halvány sejtelemmel sem bimak arról, hogy pl. Dániában, Bajorországban, a kisüzemi) gazdálkodásban hogyan dolgoznak az_emberek. Nálunk