Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

110 1H. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. egy Msgazdaember szaklapokat, a melyet kioktatnák, nem talál. (Ellenmondás.) Ismerem a szaklapokat, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy időnkint olvashatom, pl. a bajor Bauerverein lapját, a trieri Bauernverein lapját. A népnek a gazdasági kultúrában való oktatását sokkal praktikusabban, tudományosabban, sokkal népiesebben végzik, mint az nálunk, Magyarországon történik. Véleményem szerint az a Néplap, a melyet a kormány épen e czélból ad ki, nem felel meg teljes egészében e ozélnak és kívánatos volna, hogy azok, a kik a czikkeket irják, a kik szerkesztik, találjanak módot, hogy kimehessenek és szemtől-szemben lássák a külföldön a kisipari gazdálkodás oly modern formáit, a minőt pl. dr. Heim teremtett meg Bajorországban. Tizenöt év alatt Németországban az állatkereskedelemnek legnagyobb részét a parasztság saját kezébe vette és saját maga bonyolitja le. Vagy tanulmányozzanak bármely pl. más, a trieri, vagy hasonló egyesületet és e téren sok hasznosat fognak találni a magyar kisgazda javára. Kérem továbbá, hogy a kormány sürgősen gondoskodjék arról, hogy a fedezetlen határidőüzletet szüntesse meg és hogy a játékszenvedély, a melynek dulását legutóbb is tapasztaltuk a tőzsdén, a melyet megbotránkozással tárgyalt az egész külföldi sajtó és a melyet különösen Ausztriában használtak ki igen erősen a magyar érdekek és Magyarország ellen, korlátoztassék és a fedezetlen határidőüzlet megszűnjék. Követelem a börzeadó felemelését. T. ház ! Volt szó itt a múltkor a képviselőházban arról, hogy Magyarországon legjobb dolga van a kisgazdának. Ezzel szemben azt kell kon- statálnom, hogyha vizsgáljuk a birtokváltozásokat, akkor azt látjuk, hogy mig 1900-ban 514.000 esetben 750 millió értékű birtok cserélt gazdát, addig 1905-ben szaporodott 593 esetben egy milliárdra az összeg és 1900-ban felszaporodott egy milliárd és háromszázezer korona értékben ötszáznyolczvanegyezer esetre. Különösen a végrehajtás által birtokost cserélt gazdaságokat nézve látjuk, hogy 1901-ben 16.000 esetben vezettek végrehajtást és e végrehajtás alá eső birtokok összes értéke 48 millió volt. Különösen azt ajánlom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe, hogy sziveskedjék a kormány többi tagjaival konszideráczió tárgyává tenni, hogy a mi egészséges birtok-elosztódásunk inaugurálása szempontjából hogyan lehetne községek, erkölcsi testületek, földbirtokló testületek részére biztositani az elővételt minden olyan birtok eladásnál, amely végrehajtás utján történik. Azt is látjuk, hogy akkor, a mikor a pénzügyminister ur azon téves véleményben van, hogy ebben az országban a földbirtokosoknak, a kisgazdáknak van legjobb dolguk, akkor folytonosan szaporodnak a birtok-testek telekkönyvi terhei. 1909-ben, leszámitva a törléseket, 218.000 esetben találkozunk uj teherrel; pénzösszegben a szerződéses .bekebelezések révén a teher a telekkönyvekben egy milliárdra rúgott, végrehajtás alapján 70 milüóra, hagyatéki átruházás alapján 17 millióra, szóval mint egészen uj teher jelentkezett a földbirtoknál 482 millió. Ebből az következik, hogy ma már a gazdaosztály jelentékeny hányada tulaj donképen nem magának gazdálkodik, hanem a bankjának, hogy a kamatot tudja fizetni. Azért én is hozzájárulok mindazon előttem szólt t. képviselőtársaim nézetéhez, kik azt mondták, hogy a mezőgazdaságnak természetének megfelelő hitelt kell nyújtani. Különösen azt szeretném, és ezt különös nyomatékkal ajánlom a minister ur figyelmébe, hogy olyan amortizácziós kölcsönöket tegyen lehetővé a magyar kisgazdaosztály részére, melyek életbiztosítással vannak kapcsolatban. Hollandiában ez a rendszer már régen ismerős, ott 5 %-os amortizácziós kölcsönt kapnak a gazdák földjeikre, s kapcsolatban van ez az életbiztosítással. Nagyon jól tudjuk, hogy különösen a parasztbirtok rendszerint akkor adósodik el, mikor az apa vagy anya meghal, mikor testvéreket kell kifizetni, tehát a pénzt, melylyel kifizetik őket, kölcsön utján kell felvenni. Ezt az életbiztositással kombinált kölcsönt nálunk is meg kellene honosítani. A főrendiház közgazdasági bizottságában épen a napokban tárgyalták a dolgot. Lánczy Leó és Hatvany-Deutsch abban a véleményben voltak, hogy Magyarországon épen az a baj, hogy a mezőgazda nagyon könnyen és könnyelműen jut hozzá a hitelhez. Ennek bátor vagyok szembeszegezni a porosz képviselőházban a porosz pénzügyminister egy nyilatkozatát, a kijött azt mondta, hogy rögtön lehetne segíteni a gazdán, ha nem 5%-ra kapná a kölcsönt, hanem 4 és %%-ra. Magyarországon egy 4 és %%-os mezőgazdasági hitel az utópiák világába tartozik. Azért különösen örülök, hogy itt van a pénzügyminister ur, a ki módját találhatja annak, hogy a mezőgazdák hiteligényei ugy elégíttessenek ki, a hogy a föld népének gazdasági berendezkedése megkívánja. Bátor vagyok még egész röviden arra is felhívni a kormány figyelmét, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben, és különösen azon állítással szemben, hogy a kisgazdának legjobban megy a dole állatállomány állandóan csökkenőben van, kivéve a lovakat. Azt tapasztaljuk, hogy 1908-tól 1909-ig a szarvasmarhaállomány 206.000 darabbal, a sertésállomány 568.000-rel csökkent. A juhállomány 1870-ben még 15 millió volt, most pedig, 1909-ben, már 7 millió és az utolsó egy esztendő alatt, 1908-tól 1909-ig 6%-kal fogyott, a sertés pedig 10%-kal. A kecskeállománynál hasonlókép csökkenés van. Mélyen tisztelt ház ! Egy darabig azon helytelen gazdasági tendenczia volt az állatállománynál Magyarországon, hogy a gazdaközönség forszírozott exporttal teljesen ruinálta a magyar állatállományt. Ez-.ment 1901-től 1904-ig, mikor folyvást nagyobb számban vitték ki állatainkat a külföldre. így pl. 1904-ben kivittek 1,032.000 darabot,550 millió értékben. Ujabban nagy vissza-