Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-144
106 ÍM. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. czitátuniot felolvasni arra vonatkozólag, hogy ezeket a programmpontokat, a melyeket így csak skiczczekben állítanak be a kongresszusokon és lapjaikba, a részletes agitáczíö, az irodalom és . a sajtó utján hogyan próbálják azután megmagyarázni a magyar népnek. Itt van például egy vers, a melyet ugyanaz a Csizmadia Sándor irt. Azt mondja ez a vers ; (olvassa): . »Tulajdon? e szó ismeretlen, Milliók nem tudtak róla soha, S ha mégis van, a fátyol lebben, Csak egyesek rablott tulajdona. Mindnyájunknak gazul kiszivott vére, Életerőnk volt elásva beléje, De van még a népnek is tán erője. Megyünk előre. A nemzet? ócska elnyomók csapatja. Az alkotmány ? nekünk csak rabbilincs. A szabadság? zsarnok lakatja. Ha öntudat nincs, akkor semmi sincs, Nincs többé szép szó, nincs Ígéret, Csak talpra, talpra milliónyi népek, Van még a népnek, van még tán erője, Megyünk előre. Büszkék vagyunk mi mindazokra, A kik rombolva járnak szerteszét, Had dűljön csak minden romokba.« Itt van például G-alló István földmunkás kiáltványa. (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Sálijuk!, balfélölj Förster Aurél: (Justh Gyulához). A ti bőrötökre is megy! Huszár Károly (sárvári): Én azt hiszem, hogy ezek a dolgok a magyar föld. népének, lelki hangulatának, érzésének, gondolatvilágának megismerése szempontjából feltétlenül hozzátartoznak a földmivelésügyi tárczához is, mert a földmivelés ügye nemcsak a műtrágyából és nemcsak az állattenyésztésből, hanem magának annak a népnek életviszonyaiból is áll. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja jiéldául Galló Istvánnak a Népszavában is leközölt kiáltványa (olvassa): »A szó valódi értelmében vérünktől gőzölög a róna és sóhajaink, jajkiáltásaink töltik be a magyar Kánaán levegőjét. Velünk nincs senki, ellenünk mindenki. Korbácscsal, börtönnel, puskával és ^zuronynyal beszélnek már csak mivelünk. Árvábbak, nyomorultabbak, elhagyatottabbak vagyunk az árok fenekén döglődő kutyánál, mert, ha azzal nem is törődik senki, de nem is bántja senki. Velünk azonban csak azért törődnek, hogy lánczrafüzve bennünket rabszolgákká tegyenek. Ilyen vad, eszeveszett üldözés"ben a magyarországi földmunkásoknak Dózsa György óta nem volt részük.« Förster Aurél: Weltner Jakab és Dózsa György! Nagyszerű! Huszár Károly (sárvári) : Még kettőt vagyok bátor felolvasni. Itt van Csizmadia Sándornak még egy másik verse, a mely azt mondja (olvassa) : »Isten, haza! Miattuk sanyargunk! Buták, gyávák keze tartja rajtunk! Mig el nem vész a hazának Durva hazugsága, Mig le nem dől az istennek Égi jjalotája: Addig bőghetsz, — reád mit sem adnak, A hátadon korbácscsal aratnak.« És mikor a szocziáldemokrata-párt, a helyett, hogy egészséges szocziális reformpolitikával és a nép organizálásával az alkotmány keretein belül igyekeznék belenőni az államéletbe, kivenni a maga részét az önkormányzatból és igyekeznék jogokhoz, jobb sorshoz jutni, a demagógiának ilyen eszközeivel dolgozik, ne is csodálkozzanak azon, ha ugyancsak egy szoczialista agitátor az idei kongresszuson fülemhallatára azt mondotta: »Nagy baj van Dunántúl, nem tudunk az ottani néphez hozzáférni, mert ha hozzájuk megyünk, kaszával, kapával fogadnak bennünket.* (Felkiáltások: Nem is csoda!) Nem is lehet csodálkozni, h a földmíves nép évezredes keresztény tradicziót, nemzeti jellegét és gondolkodását nem engedi sárbatiporni, sőt minden jobb érzés fellázad bennük és épen azoknak lesznek ellenségei, a kik az ő szocziális előmenetelüket akarják. Batthyány Ervin gróf, a bögötei anarchista, a ki ott a saját pénzén anarchista iskolát tartatott fenn, azt mondja az ő Szombathelyen megjelenő »Testvériség« czimü lajjjánák 1907. évi 18. számában: »A szakegyesületi felvilágosító munka a szoczializmushoz, a szoczializmus pedig az istentagadáshoz vezet; minél tarthatatlanabb lesz a gazdasági fejlődés, és minél inkább a szoczializmus megvalósításához vezet, annál inkább látható, mint fordul el a proletárság a vallástól.« Szóval szükség nélkül komplikálja világnézeti kérdésekkel az anyagiak iránt való küzdelmet. Az egészségesebb lakást, az állami gondoskodást sok irányban, szóval mindent el lehet érni a munkásnépnek, ezért nem kell neki elszakadni egy ezeréves keresztény múlttól és mindazon tradiczióktól, a melyek a magyar faj femnaradását biztosítják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És én azért, daczára annak, hogy sok tekintetben együtt érzek a munkásság minden bajával és a választói jog kérdésében egy véleményen vagyok velők, soha nem tudnám magamat elhatározni arra, hogy ezeknek az agitátoroknak pódiumot adjak ebben az országban. 1 (Taps balfelöl.) Mert azok a t. képviselő urak,
