Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

1H, országos ülés 1911 tanulmányozza. E bizottság azonban egyöntetű véleményre nem tudott jutni, mert voltak köztük olyanok, kik feltétlenül, elengedhetetlenül szükségesnek látták a programúiba bevenni, hogy a szocziáldemokráczia, a maga marxista elveihez hiven, a parasztpárttól is el akarja venni a földet. A másik oldalon azt tartották, hogy.egy akczió-programmot kell csinálni, egy átmeneti programmot és a fejlődés folyamán ugy is oda fognak jutni azok a falusi proletárok, hogy önként lemondanak a földről. Nem tudott egységre jutni ez a szocziáldemokrata agrárbizottság, hanem a bizottságnak különböző tagjai különböző inditványokkal léptek az idei kongresszus elé, illetve a szocziáldemokraták nagyon óvatosak voltak, mert nem akarnak az ellenagitácziónak fegyvereket adni, és azért azokat a programmtervezeteket, a melyeket megalkottak, nem is merték letárgyalni nyilvánosan a kongresszuson, hanem csak mint tervezeteket közölték a Népszavában, és az idén újból egy kigondoló-bizottságot, melynek ebben az esetben 11 tagja lesz ós erre a bizottságra bízták, hogy tovább tanácskozzék. Érdekes lesz azonban itt, a magyar törvényhozás házában elmondani azt, hogy egy párt, a melynek Magyarországon 100.000-nél jóval több tagja van, nyíltan hirdeti a föld tulajdonjogának megszüntetését. Nehogy bárki is ebben a tekintetben tévedésben legyen, — mert én nagyon sajnálom, hogy a magyar sajtó ezt az igen érdekes és fontos eseményt nem méltatta annyi figyelemre, mint a legutolsó színházi pletykát, pedig érdemes lett volna erre a kongresszusra eljönni és egyszer meghallani annak a munkásosztálynak tulajdon gondolatát, — méltóztassék meghallgatni, minők ezek a programmok. Csak néhány apró czitátumot leszek bátor felolvasni. Csizmadia Sándor pl., a ki az összes munkások között még aránylag a legkevésbbé radikális és a ki e miatt nagyon sok szemrehányást kap, ezt mondja (Olvassa.): A magyarországi szocziáldemokrata párt ragaszkodik általános programmjában megokolt azon tudományos meggyőződéséhez, mely szerint a mai társadalmi rendszert a gazdasági fejlődés tudományosan felismert irányának megfelelően a termelési eszközökben való köztulajdonra épülő szoczialista társadalmi rend fogja felváltani. Ennek folytán a szocziáldemokrata párt a földben való magántulajdon megszüntetését is végczéljának tekinti. E mezőgazdasági programm kiegészíti a párt általános programmját, s kifejezésre juttatja a mezőgazdasági és ezzel kapcsolatos iparágakban dolgozó munkások szükségleteit és követeléseit. Ez alapelvekből kifolyólag követeljük: Mindennemű földbirtoknak a köz számára való kisajátítását. Az erdőknek, vizi utaknak, bányáknak, valamint a közlekedés és forgalom eszközeinek, az utaknak, vasutaknak és csatornáknak köztulajdonba vételét.« Ez az első tervezet. gÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. íprilis %9-éit, szombaton. löS Van egy másik tervezet, Jócsák Kálmán tervezete. Jócsák már kissé praktikusabb, mert ő párttitkár az Alföldön, s míg Csizmadia Sándor itt Budapesten megmondja az igazat, addig Jócsák, a ki gyakorlatilag szerzi tapasztalatait, mert künn jár a községekbe, már kissé szelídebb hangokat penget. Taktikázik, azt mondja (Olvassa): »A mezőgazdasági termelés fejlesztésére és a mezőgazdasági termelés jövedelemelosztásának irányítását czélzó követeléseink: 1. Mindazon kötött birtokok, melyek egyes családok vagy egyházi intézmények birtokába vannak, az állam által vétessenek köztulajdonba.« De a legérdekesebb Ágoston Péter kir. katholikus jogakadémiai tanárnak programmja, mely mind tudományos szempontból, mind pedig rendszer szempontjából a legrendszertelenebb és a legtudománytalanabb mind a három között. Ez a következő (Olvassa.): »Követeljük a földbirtokhoz és más vagyonhoz kötött mindennemű kiváltságos jog megszüntetését, a vadászati és halászati jog községivé tételét. Követeljük a köztulajdon fokozatos kiterjedését legelőkre és a feltétlen erdő- és legelőterületekre. A községeknek kisajátítási jog adandó, minden közczélra, minden feltétlen legelőterületre és minden tíz év óta legelő czéljaira használt területre. Minden köztulajdonban álló ingatlan munkásszövetkezeteknek adandó bérbe.« O tehát azt, a mit Csizmadia egész őszintén elmond, ostyában akarja beadni a népnek és egyszerűen munkásszindikátusoknak akarja a mások földjét adni. Nagyon érdekes, hogy a kongresszus a maga összességében és összetételében ezen agitáczió után és ezen programmtervezeteknek ismeretében minő álláspontot foglalt el. így például azt mondotta az egyik, hogy mi kiadtuk a jelszót, hogy ki a falvakba, de a faluban elkezdtek kiabálni, hogy ki a falvakból, (Derültség.) Az egyik szoczialistavezér, Nyisztor György például azt mondotta, hogy kérem, mi nem mehetünk a falvakba, mert a falvakban összetörik az oldalbordáinkat, ha előállunk ezzel a programmal. (Helyeslés halról.) Teljesen bekövetkezett tehát az, a mit a hallei németországi szocziáldemokrata kongreszszuson Krewinkel szoczialistavezér mondott saját országa szoczialista viszonyaira vonatkozólag. (Olvassa): »Wollen wir den Leuten mit den Berliner Ideen kommen, man würde sagen: Die Kerle kommen aus dem Narrenhaus!« (Felkiáltások : Nálunk is azt mondják!) A magyar parasztságnak, a magyar kisbirtokososztálynak, sőt a magyar mezőgazdasági munkásságnak józan érzéke és felfogása is tiltakozik ilyen lehetetlen, és az élet körülményeivel, a lehetségessel egyáltalában nem számoló programmok ellen és nem adja oda magát egyszerűen eszköznek ilyen czélokra. (Ugy van! . Ugy van! bal/elöl.) Hogy még jobban megvilágítsam és kiszínezzem ezt a dolgot, bátor vagyok egy-két 14