Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

104 244. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. államban és minden országban, hogy a maguk íenmaradását. függetlenségét biztosítsák egy egészséges parasztosztály megteremtésével. Beck Lajos: Megváltozott. Itt van Dániel Arnold uj könyve: Föld és Társadalom. Huszár Károly (sárvári): Tovább megyek. Ha az ipari munkások nem gondoskodnak arról, hogy a falvakban levő nép a falvakban megtalálja megélhetését és boldogulását, akkor szintén a saját osztályuk ellen vétenek, mert a falvakban kenyér nélkül maradó elemek betódulnak a városokba, a gyári negyedekbe és bérleszoritók lesznek, mert szaporítják az ipari tartaléksereget és konkurrencziát fognak csinálni az ipari munkásoknak. Épen azért csodálkozom a magyar szocziáldemokrata pártnak úgyszólván naiv felfogásán, a mely még mindig nem látja ezt ós nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Magyarországon, a hol csak igen csekély hányadát teszi ki az ipari munkásság az ország népességének, semmiféle hosszú időtartamra megszabott szocziális programm nem lehetséges, a mely nem számol az ország tulajdonképeni agrár jellegével és feladatával. (Ugy van! a bal- és szélsobaloldalon.) Azzal, amit itt német forrásból czitáltam, azzal szembeállítom a Társadalomtudományi Társaság nézetét, a Huszadik Század körül csoportosult szocziológusokót, a kik a Huszadik Század egyik számában azt ajánlották, — illetőleg egy konferenczia volt és a Huszadik Században beszámoltak róla — hogy Magyarországon a szoczialistáknak szövetkezniök kell a nemzetiségekkel. Szó szerint az volt az indítvány, hogy egy Földosztó Szövetséget kell alapítani. Beck Lajos: Tessék Dániel Arnold könyvét elolvasni. (Zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): A földosztó szövetség tekintetében Hácz Gyula megállapítja ugyanebben a számban, hogy »a magyarországi nagyiparosok, nagykereskedők és pénzemberek egy maroknyi csojxirtja eddig is tisztában volt azzal, hogy ezt kell tenni és ha sajátságos politikai viszonyainknál fogva — inkompatibilitás — tényleges cselekvéssel, sajnos, nem is, de rokonérzóssel kiséri a birtokarisztokrácziával szemben álló tábor politikáját, mert nagyon jól tudja ez az intelligens csoport, hogy a harcz nem mehet az ő bőrére és a győzelem árát is a birtokarisztokráczia és az egyház fogja megfizetnie Döntő tényezőnek tekinti e harcban a Társadalomtudományi Társaság a szocziáldemokrata pártot és a mint ők saját szavaikkal mondják, ezt az országos tekintélyű pártot felszólítják, hogy »a földosztás ügyét vegye kezébe, és ne kíméljen semmiféle áldozatot, mert ez egy józan beruházás lesz«. Mélyen t. ház! A szocziáldemokraták kongresszusán ezelőtt egy évvel Hajdú Gyula pécsi kiküldött azt az indítványt és csatakiáltást kürtölte ki, hogy a szocziáldemokrácziának ós agitátoraiknak ki kell vonulniok a falvakba. A jelszó az volt: Ki a faluba! Meg is történt az már azelőtt is, hogy a különböző agrárszoczialista szervezetek, nevezetesen az országos földmunkásszövetség, az országos munkásvédő szövetség és a földbérlő szövetkezetek emberei kimentek a falvakba és ott" olyan agitácziót kezdtek el, mely rövid idő alatt, különösen még abban az időben, mikor Krístóffy révén a kormány támogatását élvezték, a mit az idei szoczialista kongresszuson, hol mint hallgató jelen voltam, a pártvezetőség szintén maga is bevallott, hogy abban az időben ők a kormány támogatását élvezték — oly eredmónynyel járt, hogy egyetlen esztendő alatt sikerült tagjaik számát 8000-ről 70.000-re feljavítani. Akkor a Világszabadsággal, a Szabad Szóval és a Paraszt Újsággal az egész ország falvait elárasztották, és akkor történt, hogy mivel a szocziáldemokrata párt vezetősége azt hitte, hogy az általános választói jog közvetlen előestéjén, sőt bizonyos tekintetben a szocziálizmus győzelmének előestéjén áll, már kezdtek vitatkozni, hogy mit fognak csinálni a parasztokkal és a falvak népével. Azt mondta pl. Ladányi Rezső egyik czikkében (olvassa) : »Magyarországon a szoczializmust csak a mezei nép segítheti diadalra és még a választói jog is olyan lesz, mint a minő a szocziáldemokrata munkásmozgalom; az agrár-szoczializmus intenzivitásától és kvalitásától és a szervezett munkás kvantitásától fog függni a szocziálizmus győzelme«. Ugyanakkor a Népszava ezt irta (olvassa) : »Ha a falu hallgat, a városi proletariátus küzdelmének eredménytelensége kétségtelen«. Mikor e czikkek megjelentek, a szocziáldemokraták másik szárnya ezzel nagyon szembeszállt, és mindent elkövettek, hogy ezek az agrárius tendencziák lehetőleg még agrárszocziális formában se juthassanak érvényre a pártban, ós például a Népszava 1907-ben ezt irta a parasztpolitikáről (olvassa) : »A világnézet óriási, döntő különbsége szintén lehetetlenné teszi a parasztosztálylyal való még pillanatnyi együttműködést is. A paraszt görcsösen ragaszkodik birtokához« (tehát ezért nem hihetnek benne). (Derültség!) »A munkásság előre néz, a parasztosztály a múltban látja az üdvöt, a barbárságban. A parasztság lemond a kultúra minden vivmányáról, mindig reakcziós is fog maradni. Ezekkel mi nem mehetünk.« Annak daczára, hogy a Népszavának ez volt akkor a hivatalos álláspontja, később az következett be, hogy Csizmadia Sándornak vezérlete alatt mégis összeverődött a szoeziáldemokratapártban egy egész társaság, mely kényszeritette a pártot, hogy az agrárprogrammnak megalkotását tűzzék a kongresszus napirendjére. A múlt évi kongresszusnak kellett volna már ezzel a dologgal foglalkoznia, de azt mondták, hogy nincs megérve a kérdés és kiküldtek egy nyolcz tagú bizottságot, hogy a kérdést