Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

lkk. országos ülés 1911 április 29-én, szombaton. 103 näk leghívebb őre és fentartója és ez által egy egészséges nemzeti erkölcsi felfogásnak biztositékát nyújtja a nemzetnek. Ugyancsak ez a földmivesosztály fizikai és morális tekintetben a folytonf oly vast való megújhodásának tartalékforrása a nemzetre nézve. Egy igen jelentékeny nemzetgazdasági iró, Ammon, azt mondja, hogy {olvassa) : »A paraszt van hivatva arra, hogy a többi osztályoknál a fejlődés természetes meneténél fogva a létért való küzdelem közben támadt hiányokat kipótolja.« Azt látjuk, t. ház, hogy a falvakban legkisebb a halálozások és legnagyobb a születések száma. (Ellenmondás balfelől.) Van kivétel, vannak községek, a hol elfelejtenek az egyes kormányok megfelelő közegészségügyi személyzetről gondoskodni és természetesen az ilyen helyeken a közegészség nincs a legnagyobb rendben ; de általában, átlagos, országos hányadban a halálozások száma sokkal nagyobb városi helyeken, a hol a népek nagy tömegekben laknak, mint künn a falvakban, a hol szétszórtabban és mégis egészségesebb viszonyok között élnek. A születések száma szintén legnagyobb a falvakban és a mi a legjellegzetesebb, épen az életkor, s az egyének fizikai ereje tekintetében a legegészségesebb és legerősebb embereket épen a falu szolgáltatja. (Ugy van! balfelől.) Sőt tagadhatatlan, s ezt konstatálnunk kell, hogy épen ez a földmivesosztály nyújtja folyton-folyvást az intelligencziának azon uj rétegeit, a melyek alulról jönnek felfelé és folyton-folyvást felfrissítik a felsőbb néposztályokat, s a maguk őserejét, friss vérét, energiáját viszik be a nemzet testébe és a társadalom vezető osztályaiba. Azt is látjuk, hogy a kriminalitás tekintetében, ha a verekedésektől eltekintünk — mert ezek, bármennyire elitélhetők is, nem helyezhetők ugyanolyad elbírálás alá, a falun, mint a városi bicskázások — legalább 70%-kal fórban vannak a városok a falvakkal szemben. S a mi még nagyobb, lényegesebb, fontosabb és számbaveendő körülmény, az, hogy parasztságunknak igen fontos és jelentőséges érzéke van a köznek ügye iránt, sőt mondhatom, hogy sokszor a magyar parasztság saját jól felfogott osztályérdekeinek feláldozásával alárendelte magát a közérdeknek. Népünkben mindezek a tulajdonságok megvannak és ezért egy egységes kormányzati és földmivelésügyi politikának arra kell törekednie, hogy a nemzetnek ezt az egészséges rétegét minél inkább megerősítse, mert ugy az ország függetlenségének, mint vagyoni megerősödésének, erkölcsi megújhodásának és általában boldogulásának egyik legnagyobb biztositéka az, ha nekünk egy fejlődőképes, romlatlan, erős földmivesosztályunk van. (Helyeslés balfelől.) Addig, mig külföldön már a legszélsőbb ós legradikálisabb elemek is, maguk a szocziáldemokrata pártnak tudományos képviselői ezekkel az igazságokkal tisztában kezdenek lenni, sőt nemcsak hogy beismerik ezeket önmaguk, hanem e véleményükkel ki mernek jönni nyíltan a nyilvánosságra is, s a marxizmus elveivel homlokegyenest ellenkező uj tantételeket állítanak fel a földmivesosztályra és a mezőgazdasági termelésre és annak fejlődésére vonatkozólag; addig azt látjuk, hogy itt Magyarországon nemcsak a szocziáldemokrata táborban, hanem a kereskedelem körében is, az intelligenczia körében is, az iparosoknál is, különösen a nagyiparnál egy teljesen téves és helytelen felfogás kapott lábra a mezőgazdasági munkának és termelésnek értékelése tekintetében. (Ugy van! balfelől.) Bátor vagyok itt felolvasni pl. Max Schippelnek, egy német szocziáldemokrata vezérnek igen jelentőségteljes nyilatkozatát az iparnak és mezőgazdaságnak egymáshoz való viszonyáról, a melyben azt mondja (olvassa) : »Alles Industriegedéi hen, aller Industrieabsatz, aller Industrieimport hängt hier vom Auf und Ab der Landwirtschaft ab. Landwirtschaftskrisis heisst hier Lähmung aller gewerblichen und kommerziellen Lebens, bis bánéin in die letzte Werkstätte, den letzten Laden und das letzte Handelshaus«. Csak azért vagyok bátor ezt felhozni, mert beszédem folyamán leszek bátor szembeállítani ezeknek a már tudományos tekintetben, elvi kérdésekben sokkal előrehaladottabb szocziális szervezeteknek, organizáczióknak véleményével szemben a mi magyar szocziáldemokratáink és magyar szocziológusaink nyilatkozatait. De itt van még előbb G-erhard Hildebrand könyve, — a ki azelőtt nemzeti liberális volt, de aztán átcsapott szocziáldemokratának. Legutóbbi könyvében igy nyilatkozik: »Eine Industrie ohne die unbedingt nötige Bauerngrundlage auf die Dauer sich einfach gar nickt erhalten kann; dass die Teilung in Industrie-Staaten und Agrarstaaten nicht eine ewige und endgültige Teilung der Nationen ist, sondern dass allé Agrarstaaten im Laufe weniger Grenerationen dazu übergehen eine eigene Industrie in sich zu erzeugen, und dass deshalb die Zukunft der Industriearbeitersckaft ein grenzenloses Elend sein wird, wenn es ihr nicht gelingt, rechtzeitig dem eigenen Staat einen gemischt agrarischindustriellen Charakter zu gebén, oder zu erhalten. Die praktische Politik der europäischen und insonderheit der deutschen Arbeiterbewegung ist um ihrer eigenen Lebenserhaltung für die Zukunft zu sichern, dass sie sich der Erhaltung eines kräftigen und wohlhabendenBauerntums nicht wiedersetze, sondern dass sie um ihrer selbstwillen aus Selbstinteresse und nicht aus Altruismus Agrarpolitik treiben müsse.« Méltóztatnak látni, hogy mig nálunk egy agrárpolitika ellen és különösen egy egészséges és demokratikus gondolkozású kisbirtokos politikával szemben épen a radikális szocziológusok és szocziáldemokraták fejtik ki a legnagyobb ellenállást, addig a német szocziáldemokrata pártnak tudományos vezetői maguk mondják, hogy életkérdése az ipari munkásoknak minden