Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

HL országos ülés Í911 sük arra, hogy azonkívül, a mi megvan, uj területeket létesítsen az urbéresség számára. Ez egyszerűen abszurditás és ezt országos szerencsétlenségnek tartom. Hogy micsoda erdőtisztviselők vannak, hogy az erdőgazdaságban micsoda bürokratikus felfogás érvényesül, az rám nézve mindegy. És hogy a nyugati államokban ma az erdőgazdaság napirendre sem kerül, hanem ott a földmivelés kérdésében már magasabb szempontból ítélik meg a dolgokat, legyen szabad hivatkoznom egy nagy francia tudósra, a ki Parisban igen érdekes értekezletet tartott a mezőgazdaságra vonatkozólag. És csakugyan, az ember elmosolyodik, a mikor látja, hogy küzdünk azért, hogy az ellentét az erdőgazdaság és a legelőrendszer között kiegyenlittessék. Hova jutottak ők e tekintetben ? S ekkor eszembe jutott, hogy mégis indokolt az ellenzéki párt az a felfogása, hogy csakugyan szükség volna a mi országunkban is egy mezőgazdasági akadémia létesítésére, mert az eddigi gazdasági nevelésünk bizony nagyon alacsony nivón áll. S ha ebben a tekintetben a t. földmivelésügyi minister ur összeköttetésbe lépne a kultuszminister úrral, meggyőződne róla, hogy bizony a mi iskoláinkban, legyenek azok népiskolák, középiskolák, preparandiák, papneveldék és akármiféle iskolák, abszolúte semmiféle fogalmuk sincs a gazdaságról, a gyümölcsészetről, sem egyéb gazdasági kérdésekről. Kérdem, kinek neveljük mi a tanítókat, a papokat, azokat a gyermekeket ott a népiskolában stb. ? Az életnek. És megtörténik az a csakugyan komikus eset igen sokszor, hogy a mikor az a tauitó, a ki elvégezte a preparandiát, vagy az a pap, a ki szintén akadémikus képzettséggel bír, kimegy a faluba — a magam tapasztalásából tudom — és kap, különösen az erdélyi részekben, egy kis földet, egy kis szőlőt, nem tudja, hogy mit csináljon vele és attól a szerencsétlen parasztembertől, a ki olvasni és irni sem tud, kérdezi meg, hogy mit is ültessek ebbe a szőlőbe. Tehát a helyett, hogy az a végzett tanitó, az a végzett pap gazdasági ismerettel birna, és ő tanitaná a népet, ő kénytelen attól a parasztembertől útbaigazítást kérni. És az a parasztember az ő tudása, az ő felfogása szerint adja meg a tanácsot, azt mondja, hogy itt ilyen és ilyen a talaj, vessünk oda búzát, természetesen valami intenzivebb gazdálkodásról nincs semmi fogalma ; és mikor azután az a pap a kedvezőtlen termés után jön hozzá és kérdőre vonja, azt feleli, hogy máskép nem tehettem, máskép nem tudom. Hogy az a tanitó, az a pap tanítsa, oktassa azt a népet, e tekintetben bizony semmiféle intézkedés nem tétetik és azért kívánatos volna, hogy a kormány intézkedjék, hogy ezeknek a teoretikus tárgyaknak mellőzésével, illetőleg azok hátrányára a mezőgazdasági ismereteket sajátítsák el azok a növendékek. (Zaj.) Ezzel a kérdéssel összefüggő sok kérdés van, t. előadó ur. Mi kezdtük az ekeszarvánál és a marhalegeltetésnél. (Zaj.) Nekem idillikus életem volt, és hogyha a kormány nekem azt mondta volna, hogy az aprómarhát nem őrizáprilis 29-én, szombaton. 95 hetem, hogy a szabad legeltetést megtiltja, megbotránkoztam volna. Ilyen megbotránkozás lenne ez ma is. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: T. ház! Meg vagyok róla győződve, hogy nem én, hanem a t. előadó ur van helytelen felfogásban, mert ő még magasztalja az erdészeket és kitünteti a kormány politikáját, hogy a fordaterületet beakarja fásítani, a szegény exisztencziákról, a legelőkérdésről pedig nem szólt egy szót sem. (Ellenmondás a jobboldalon.) Felismerem az erdészet fontosságát, de kívánom, hogy a nép érdekében, a mezőgazdaság érdekében az erdészetet és a legelők kérdését egyformán elégítsék ki az állattenyésztés érdekében. Pap Géza előadó: Senki sem mondja az ellenkezőt! Papp Elek: Az előadó is azt mondta. Miháli Tivadar: Várhatók itt mindenféle modern találmányok. így pl. egy franczia gazdasági egyesületben León Martin igen érdekes előadást tartott az elektromosságról. (Mozgás.) Mi veszekedünk a tölgyfáról és erdészetről, ott meg beszélnek az elektromosságról és a haladásról általában. (Mozgás a jobboldalon.) Pap Géza előadó : Mi is tudjuk! Miháli Tivadar: Nem vonom kétségbe, hogy tudjuk, de beszéljünk és tanakodjunk, hogy miként fogjuk alkalmazni a gazdaságban. Itt van pl. a tölgyfa kérdése. Miért nem beszélünk róla, hogy hogyan fogjuk a gazdaságban értékesiteni a tölgyfát. Felolvasok az előadásból egy passzust. Pap Géza előadó: Minket késztet, hogy olvassuk? (Zaj. Elnök csenget.) Miháli Tivadar: Szükségét látom; ha felesleges, hát felesleges munkát végeztem, örvendeni fogok, ha mi is kellő lépést tartunk. (Zaj. Elnök csenget) Léon Martin, mondom előadásában többek közt a következőket mondja: »A földművelés jelenleg nehéz válságon halad át, melyben haladása, sőt léte is veszélyeztetve van. A belterjes mivelés egyrészt, az ipar fejlődése másrészt az összes kézimunkát lefoglalják s most már Francziaországban a külföldről jött 800.000 munkás sem tud megfelelni a szükségletnek s még kevésbbé lesz képes később, minthogy az emberi munka ára egész Európában emelkedőben van. A földművelésben is helyettesíteni kell tehát a kézi munkát állat és gépmunkával. E tekintetben ugyan a haladás 50 év óta már is igen jelentékeny, de még sem hasonlítható azon haladáshoz, melyet a gépek használatában az ipar már megtett. Az ipari munkának a helyzete tényleg előnyösebb, mivel egy helyre összpontosíthatja a termelést s ez által nagyon megkönnyíti a mechanikai munkaerő használatát. Pedig, hogy mily megtakarítást jelent az emberi, sőt állati munka helyettesítése mechanikai munkával, erről szépen beszélnek a következő két táblázatban feltüntetett adatok: Eingenmann szerint az energia kerül: Emberi kéz által előállítva 3.50 fr.-tól 5.00 fr. a lóerő ára ;