Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-144

96 Hí. országos ülés 1Q1Í április 29-én, szombaton. járgányba fogott ló által előállítva 1.40 fr.-tól 1.90 fr. a lóerő ára ; befogott ló által előállítva 0.80 fr.tól 1.10 fr. a lóerő ára ; befogott ökrök által előállítva 0.55 fr.-tól 0.75 fr. a lóerő ára.« Látni való tehát, mily óriási különbség van az emberi kéz és a gép, a tudományosan felszerelt gép munkája közt. (Mozgás a jobboldalon.) T. ház ! Azt mondja az előadó ur, hogy megvan nálunk is a gép. Pap Géza előadó: Megvan! Mi hali Tivadar: A nagy gazdaságban, de én, igen t. képviselőház, ezzel a kérdéssel összefüggőleg, engedje meg nekem a t. ház, hogy felemlítsem, hogy Francziaországban 800.000 emberrel több van a földmivelésben, és mégis felkiáltanak, hogy mi lesz a munkaárakkal később, és azt mondják, hogy oda kell törekednie a földművelési kormányzatnak, hogy olyan nívóra emelje a tudomány alapján a földmivelést, hogy tudjon konkurrálni azon magasabb bérekkel, melyeket ma a kész munkáért fizetnek. Ott tehát nem negatív, hanem pozitív irányban dolgoznak; mi ellenben itt a képviselőházban azt mondjuk, mikor kimegy havonta 10—20—30.000, többnyire mezőgazdasági munkával foglalkozó munkás Amerikába a kenyérkereset végett, hogy hadd menjenek, hiszen pénzel jönnek vissza. Ez nem felelhet meg egy ország jól felfogott politikájának, mert a jövőre nézve ez veszteség. Közelebbről lent jártam Fiúméban csupán azért, hogy megismerjem személyesen a kivándorlást. Epén akkor volt egy nagy hajó rakodásban, melyen 1200 munkás ment ki. Természetes, hogy érdeklődtem a dolog iránt, közéjük vegyültem és szemlátomást konstatálhattam, hogy körülbelül 60—70%-a a kivándorló munkásoknak magyar volt. Konstatálom, hogy azok nem vagyonosodási szándékból mennek ki, hanem mikor megkérdeztem, hogy miért megy, azt mondta': hja uram, nem tudok megélni a hazában, nagy az adó, nincs legelő, nincs földünk, különösen az Alföldön, mert már nem harmadában, hanem negyedében és ötödében adják a kukoriczaföldet. Most még pénzt hoznak onnan, de kérdés, hogy a jövőben milyen lesz a helyzet. Különben is egy állam tekintélyével össze nem egyeztethető, hogy engedje a polgárait és különösen a földmivelő munkásosztályt, hogy idegen országokba vándoroljon megélhetésének biztosítása végett, hanem gondoskodnia kell a kormánynak arról, hogy az a nép itt fokozattabb gazdasági műveléssel azt a keresményt be tudja hozni, a mit ott kapna. De nem is kell azt behozni, hiszen az itt lakó népek nemzetiségi és valláskülönbség nélkül mind ragaszkodnak a földjükhöz és hazájukhoz, és ha csak a felét vagy negyedét nyerik itthon annak, a mit Amerikában nyernének, szívesen itthonmaradnak, szívesen szolgálnák a hazát; hisz vannak bizonyos etikai felfogások, annak a parasztnak is megvan a ragaszkodása családi tűzhelyéhez, és azt hiszem, hogy az életben ezek is számítanak, g Nem érthetek tehát egyet Bornemissza Lajos t. kép iselőtársam felfogásával, hogy a kivándorlás kérdését hagyjuk menni a maga utján. Egyéb tekintetben, az erdőgazdaságot ületőleg mondottakban egyetértek vele, és különösen nagyon helyeslem, hogy felhívta a . t. földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy mikor majd a népnek legelőket fog kiosztani, ügyeljen arra, hogy az erdőtisztviselőket és hatóságokat távoltartsa azoktól a területektől. Ez egy nagy földbirtokosnak a szájából, a ki vett magának fáradságot, hogy megismerje a viszonyokat, jellemző dolog. Hiszen mikor a parasztember azt mondja, hogy távoltartani, azt érti ezalatt, hogy rossz ember, kriminális ember, és íme, odajutottunk, hogy már a kiváltságos osztályhoz tartozó képviselőknek egy igen t. alakja meggyőződött arról, hogy az erdőhatóságokat, a mi a legelő kérdését illeti, távol kell tartani. Én ismétlem ezt a szót és kérem, hogy a t. földmivelésügyi minister ur vegye figyelembe. Nem akarok most már hosszasan foglalkozni a földmivelésügyi tárcza többi részével, mert főczélom az volt, hogy a t. földmivelésügyi minister urat az ország minden népének érdekében megnyerjem annak az eszmémnek, hogy az erdei kopár területek beerdősitésétől álljon el és e területeknek gyümölcsfákkal való beültetésére térjen át. Ebből a szempontból megfogalmaztam egy határozati javaslatot, még pedig olyanformán, hogy azt elfogadhatja itt a házban pártkülönbség nélkül mindenki, mert igyekeztem kerülni benne a nemzetiségi kérdést, nehogy azt mondják, hogy még ilyen nagyfontosságú kérdésben is a nemzetiségi szempontokkal hozakodom elő. A t. előadó ur és néhány közbeszóló t. képviselőtársam is azt mondta, hogy nagy nemzeti missziót teljesítenek az erdőgazdasági tisztviselők a jjeriferiákon. Erre én csak annyit jegyzek meg, hogy nagy szerencsétlenség ebben az országban, hogy nem a szakszerűség oldaláról fogjuk fel a dolgokat, hanem mindent a politikának szerencsétlen szemüvegén nézünk. így van ez a tisztviselőkkel is, hisz megtörtént számos esetben, hogy tisztviselőket fegyelmi eljárás alá vontak és azok a fegyelmi eljárás rendjén ugy nyilatkoztak, hogy igaz, hogy vétettem, hogy bűnös vagyok, de a nemzeti állameszmét csak én tudom itt képviselni, csak tőlem fél a nép. Erre nézve dokumentumokkal is tudok szolgálni. Ha ezek az urak, kiknek ez a hivatása, az előadó ur szerint is a nemzetiségi vidékeken hivatásuknak élnek, ha más módszerhez folyamodnának, hogy t. i. a felvilágosítás jelenlegi századában nem iparkodnának azon, hogy azt a népet ne félemlítsék meg azzal, hogy a választások jönnek, ennyi büntetés van a községben, szavazzon a kormány jelöltjére, de ha nem, akkor még majd ezt a büntetést, meg azt a büntetést róják rá stb. Ma is azt hiszik, hogy a néppel ezt lehet csinálni. Lejártak azok az idők. Hiszen ma a közlekedési viszonyok olyanok, hogy a szabadság eszméi terjednek.