Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-121
121. országos ülés 1911 márczius 13-án, hétfőn. 69 rülni a nélkül, hogy, miként a pénzügyi bizottság t. előadója mondta, uj erőforrások nyitásához ne lássunk. Múzsa Gyula: Beruházás nélkül nincs jövedelem ! Pajzs Gyula: A t. előadó ur, a midőn azokat a reformokat tárgyalta, a melyeket ő szükségesnek tart, és alkalmasaknak arra, hogy államháztartásunk egyensúlya fenmaradjon, hivatkozott Széll Kálmán t. képviselőtársunknak a múlt évben tartott nagyjelentőségű, nagy horderejű beszédére, a melyben nagy tudásával, államférfiúi bölcseséggel mutatta meg az utat, a melyen nekünk államháztartásunk regenerálásában haladnunk kell. ítészben ugyanezt az irányt követte a t. előadó ur, a mikor a szeszadó kérdésénél hangsúlyozta, hogy legalább is a már meglevő törvények a szeszadóra vonatkozó részének teljes életbeléptetését mihez teljes mértékben hozzájárulok, azon reményem kifejezésével, hogy Ausztria ellenállását e téren talán sikerül a t. kormánynak leküzdenie. Jól tudom, hogy e kérdésben nem vagyunk Ausztria hozzájárulásához kötve, de másrészt tudjuk azt is, hogy az ily ügyek egyoldalú elintézése lehetségesnek alig tekinthető. Nem volnék azonban hajlandó a szeszadókérdésnek ily módon való megoldásánál megállani, hanem határozottan azt tartanám helyesnek és czélszerünek, ha rálépnénk a szeszmonopólium behozatalának alapjára. Ettől nemcsak igen nagy pénzügyi eredményt várok, melyet Széll Kálmán t. képviselőtársunk körülbelül 90 millió nettó összegre becsül, hanem r várok egy igen nagy erkölcsi eredményt is. Épen azért azon párt részéről, melynek nevében van szerencsém felszólalni, nagyon szivesen jelentein ki hozzájárulásunkat ahhoz, hogy, midőn a szeszmonopólium megvalósításáról lesz szó, mi azt szivesen támogatni fogjuk. Nagyon fontos kérdésnek tartom a jövedelmi adó reformjának kérdését. E tekintetben nem osztozom teljesen a t. előadó ur véleményében. Én határozottan azon az állásponton vagyok, hogy igenis, reformálni kell a jövedelmi adóról szóló törvényünket, még jjedig oly értelemben, hogy abban a nagy jövedelmeknek progresszív megadóztatása sokkal pregnánsabban és radikálisabban jusson érvényre, mint a hogy a jelen törvényben történik. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem tartok attól, a mitől a t. előadó ur tart, hogy ezáltal még inkább előmozditanók a jövedelemeltitkolások eseteit, mint a hogy nem osztozom nézetében a tekintetben sem, hogy ezen jövedelemeltitkolás oka az volna, hogy az abszolút-rendszer hozta be nálunk annak idején az adókat. Én azt hiszem, hogy megvannak az adminisztratív kényszerítő eszközök, melyekkel képesek vagyunk népünket és közönségünket odanevelni, hogy a bevallás igaz és valódi legyen. A progresszivitás behozatala, melyet imént bátor voltam ajánlani, annyival fontosabb, mert egészen eltekintve annak pénzügyi eredményétől, mely talán nem igen nagy lesz, sokat várok ezen adózás behozatalának szocziális, etikai, megnyugtató erejétől. (Helyeslés balfelöl.) A hadmentességi dij progresszív felemelése ugyanezen szempont alá eső kérdés, melytől nézetem szerint nagy jsénzügyi eredményt szintén nem várhatunk, mint az előadó ur is hangoztatta. De ugyanezen szocziális, megnyugtató hatást várom ettől is, a mint általában azon volnék, hogy minden adótörvényünkben kifejezésre jusson az államnak törekvése, hogy a nagyobb erők teljesen be legyenek vonva az államháztartás szükségleteinek fedezésébe. (Helyeslés.) Különösen a mi adózási rendszerünk mellett, hol a közvetett adók révén az államháztartási költségeknek nagyobb részét amúgy is a nemzet gyenge elemei fizetik, annál inkább igazságos és egészséges eszme az, hogy a nagy jövedelmek teherbíró képességük mértékéhez képest legyenek bevonva az adózásba. Az előadó ur azt mondta, hogy a boritaladót felemelni nem lehet. Nem volt szándékom erről szólni, mert nem tartom teljesen alkalmas időpontnak a mostanit arra, hogy ezen körülbelül 20 millió K-t jövedelmező adónemnek megváltoztatását j>roponáljam. De arra kérem a t. előadó urat, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a boritaladónak egészen más jelentősége van, hogy az egész más szempontokból vizsgálandó, mint számos egyéb adónem, hogy a boritaladó kérdése összefügg a magyar szőlőtermelés prosperitásával és hogy a legnagyobb valószínűség szerint döngetni fogja ez a kérdés a mi ajtóinkat már a legközelebbi években, mert oda fogunk jutni, a hová annakidején Francziaország került, midőn a szőlőtermelőknek százezrei és milliói, jutottak a koldusbotra azáltal, hogy a fogyasztás megszorítása folytán a bor termelése és értékesítése lehetetlenné vált. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ezt az állapotot kellő időben kell megelőznünk, és nem várhatunk addig, a midőn már elmulasztottuk a kellő időpontot, melyben a reformot életbeléptetni kellett volna. Ezért én azt hiszem, e kérdést egész más szempontból kell tárgyalnunk, mint a hogy tárgyalja azt a t. előadó ur. (TJgy van I TJgy van! a baloldalon.) Múzsa Gyula: Ott van Francziaország példája! Bernáth Béla: Ott. behozták a forgalmi adót! Pajzs Gyula: A midőn ily módon az államháztartásunkra háruló nagy terhekkel szemben vizsgáljuk közgazdasági erőforrásaink megbízhatóságát, azt hiszem, kishitűség volna részünkről, ha nem méltatnék kellő értékében figyelemre azt a világgazdasági evolucziót, a mely az utóbbi években az ipari és a nyerstermelő álla*
