Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

70 121. országos ülés 1911 márczius 13-án, hétfőn. moknak egymáshoz való viszonyában végbement. Azt hiszem, ezt a ránk nézve szerencsés fordulatot nekünk mennél hamarább fel kell ismernünk, azért, hogy ennek előnyeit közgazdaságunk számára minél előbb ki is használhassuk. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ugy látom, hogy a világgazdaság fejlődésének oly cziklusánál, oly cziklusának kezdetén állunk, a mely ismét a nyerstermelő államok közgazdaságának fog kedvezni. Ugy látom, hogy az ipari és nyerstermelő államok közti differencziálódás állapota, a mely hosszú időkön át az ipari államok előnyére volt s azoknak meggazdagodását és megerősödését eredményezte, ma bizonyos tekintetben eltolódást, korrekturát fog szenvedni. Ugy látszik, mintha az események bizonyos mértékig igazat adnának azoknak, a kik azt állították régebben, hogy az egyes államok túlságos eliparosodása nem mindig előny az illető államokra és hogy a túlságos iparfejlesztés folytán nagy mértékben emelkedő munkabérek, a melyek az elsőrendű élelmiczikkek árát emelik, azt fogják eredményezni, hogy nem az iparfejlesztő államok fogják ennek az állapotnak hasznát látni, hanem azok a nyerstermelő államok, melyeknek termelésére amazok, mint fogyasztók, rá lesznek szorulva. T. ház ! A tapasztalati tények azt mutatják, hogy már jelenleg is a mezőgazdasági termelés alig birja a szükséglet igényeit kielégíteni. Az izmosodó fogyasztás elsősorban mindig az élelmi czikkek, tehát a mezőgazdasági termékek felé fordul, ugy, hogy az én szerény nézetem szerint a legközelebbi jövő áralakulásai sokkal inkább fognak kedvezni a mezőgazdasági nyerstermények árainak, mint az ipari termékeknek. Ez az állapot természetesen nem fog örökké tartani, és ha előbb nem, akkor bizonyára meg fog változni akkor, midőn a földgömbnek eddig még kultiválatlan vidékei: Ausztrália, La Plata államok, Dél-Szibéria, Kanada mint versenytársak fognak a világpiaczon megjelenni. Én azt hiszem, hogy soha helyre nem hozható mulasztást követnénk el akkor, midőn ezt a ránk nézve kedvező helyzetet most fel nem ismernők, és a legnagyobb energiával, minden rendelkezésünkre álló eszközzel nem törekednénk arra, hogy akár egy, akár két évtizedig vagy tovább tartson ez a konjunktúra, talpra állítsuk közgazdaságunkat. (Helyeslés balfelöl.) Erre pedig csak egyetlen ut vezet és ez az ut az, hogy minél hamarább felismerjük, hogy a jelenlegi közgazdasági és világgazdasági konjunktúrák mellett mezőgazdaságunkban rejlik az az erő, a mely hivatva lesz a közel jövőben közgazdaságunkat regenerálni, (Helyeslés balfelol.) és ha ennek inegfelelőleg a jelenlegieknél sokkal hathatósabb, sokkal nagyobbszabású eszközökkel, a legnagyobb energiával azon leszünk, hogy ezt a kedvező konjunktúrát mezőgazdaságunk minél teljesebben, minél gyorsabban, és minél alaposabban kihasználhassa. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, hogy a földmivelésügyi tárcza tárgyalása alkalmával lesz alkalmam rámutatni azokra az eszközökre, melyekkel én ezt a czélt legalább bizonyos mértékig elérhetőnek vélem. Ez alkalommal mégis érintem az eszközök legfontosabbikát, midőn azt tartom, hogy a magyar mezőgazdaság kellő nivóra emelkedni, igazi hivatásának megfelelni addig nem fog, mig a mi magyar népünk a mezőgazdaságot oly kevés gazdasági tudással fogja űzni, mint a milyennel üzi jelenleg. A mezőgazdasági termelésnek egyik főalapja a mezőgazdasági intelligenczia, és a mezőgazdasági intelligencziának minél nagyobb mértékben való fejlesztése, ez lesz a mi államunk legelső feladata. (Helyeslés balfelöl.) Épen ezért csak rá akarok mutatni, hogy az alsóbb mezőgazdasági oktatás fejlesztése egyik legsürgősebb feladatunk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert annakidején azt a törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, a melyben megtaláljuk tényleg mindazt, a mit az alsóbbfokú mezőgazdasági oktatás tekintetében kívánnunk kell. Ezt a törvényjavaslatot a ház bizottságai annak idején le is tárgyalták, és én arra kérem a t. kormányt és a közoktatásügyi minister urat, hogy ezt a javaslatot minél előbb vegye ki abból a lomtárból, a melybe javaslatainknak, még pedig fontos javaslatainknak egy része kerül és minél előbb tegye ide a ház asztalára, hogy abból a legrövidebb idő alatt törvény lehessen. (Élénk helyeslés balfelöl.) ISTem akarom felszólalásomat nagyon koszszura nyújtani ... (Halljuk ! Halljuk!) Múzsa Gyula: Nagyon érdekes! Pajzs Gyula.... de mégis szükségesnek tartom, hogy csak pedzzek, csak jelezzek még egyes kérdéseket, a melyekről óhajtanám, hogy a költségvetési vita alkalmával szélesebb, alaposabb megtárgyalás alá kerüljenek, és ezért felhívom a t. ház figyelmét — összefüggésben az általam korábban mondottakkal — arra a körülményre, hogy a földjáradék emelkedése a legutóbbi években mily óriási mórtékben felszöktette nálunk a föld tőkeértékét, hogy ez a nemzeti vagyonnak mily óriási gyarapodását jelenti. Eel akarom hívni a t. ház figyelmét arra, mily nagy mértékben csökkent ezáltal földbirtokunknak aránylagos eladósodása, és hogy épen ezen szerencsés körülménynél fogva most volna a kellő ideje annak, hogy a már régen tervezett, régen kívánt és régóta szükséges, de keresztülvitelében nehéz dolgot, a magyar földbirtok tehermentesítését most vegye a kezébe, a midőn ezt a legcsekélyebb állami megterheléssel igazán csak kellő állami morális támogatással lehetne legnagyobbrészt keresztülvinni. (Ugy van! balfelöl.) Jelenleg, midőn a föld értéke majdnem száz perczenttel megy fel vidékenként, midőn a