Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

122. országos ülés, 19Í1 márczius 13-án, hétfon. m Méltóztassék megengedni, hogy felhívjam a figyelmet a magyar adótörvények egy bajára, egyenes adóinknak egy átkára, a mely, azt hiszem, nagyon gyakran és legközelebb már gyakorlatilag is érvényesülni fog. Ez a következő : Sehol a világon nem oly nehéz az egyenes adót reformálni, mint Magyarországon. Miért? Ennek oka az, hogy nálunk az első általános egyenes adókat egy idegen hatalom, az abszolutizmus hozta be. Maga ez a tény, hogy az abszolutizmus, a Bach-korszak volt az, a mely behozta az uj adókat, annyira elridegitette egymástól az adófizető polgárt és az államkincstárt, hogy azt, a mi minden egyenes adónak az alapja, t. i. hogy az állampolgár merjen becsületesen vallani a kincstár előtt, generácziókon keresztül lehetetlenné tette. Ez a jjszichológiai tudat vagy öntudatlanság benne van a néptömegben és azt hiszem, igen sokáig fog tartani, mig oda fogunk jutni, a hol Poroszországban vannak, a hol becstelenségnek tartják, ha valaki becsületesen be nem vallja a jövedelmét, vagy a hová Szászországban jutottak, hogy a korcsmában nem adnak bort annak, a ki az adóját becsületesen be nem vallotta vagy meg nem fizette, és Angliában, a hol minden nap látjuk, hogy azok, a kik eltitkolták az adót, azt conscience-money alakjában visszaküldik a kincstárnak. (Ugy van! Úgy van!) ISFálunk, ismétlem, az a szerencsétlen történelmi folyamat, hogy az abszolutizmus hozta be az adókat, megakadályozta az adó becsületes bevallását és generáczióknak kell leszokniuk ettől az idegenkedéstől az állam iránt, hogy azután az állammal szemben őszinték legyenek. Ha már most az egyenes adókból nem sikerült ilyen jövedelmet teremteni, akkor nincs más, mint a fogyasztási s ezek közt az italadók. Hogy az italadók közül a boritaladót nem hdiet felemelni, azt mindnyájan tudjuk. Múzsa Gyula: El kell törölni. Hegedüs Lóránt előadó: A mi a söradót illeti, én a magam részéről arra a tapasztalatra jutottam, hogy a magas söradó megakadályozza az ipari fejlődést. Ha látjuk, hogy először is nálunk a söradó ma is magasabb, mint Németországban és mint még ma is Ausztriában, daczára a Landeszuschlag-nak, és látjuk, hogy a külföldről nem kapunk munkást, mert egyes munkásszakokban nem lehetnek el a munkások sör nélkül, különösen a vas- és kazánmunkások, a kiket vizzel, vagy szódavízzel nem tarthatunk; a mikor azt látjuk, hogy a fölvidéken egész munkástelepek pusztulnak el, azért, mert nem volt olcsó sör kaj)ható, és a külföldről behozott munkások néhány hét múlva visszamennek, mert olcsó sörhöz jutni nem tudnak és mert, a mint Németországban mondják, a folyókenyér, a sör, nálunk hiányzik: ilyen körülmények közt, t. ház, a szeszadó az, a melynek emelésére elsősorban gondolni lehet. Ez az a bevételi forrás, a melyet KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. VI, KÖTET. annak idején Széll Kálmán t. képviselő ur is fejtegetett és a mely felfogáshoz csatlakozott a pénzügyi bizottság is. (Helyeslés.) A jelenlegi helyzet az, hogy az 1908-iki szeszadótörvény végrehajtva nincsen. Szükséges lenne mindenekelőtt az, hogy az végrehajtassák, vagyis hogy a teljes 140 koronányi adótétel érvényesíttessék. Azt hiszszük, hogy Ausztriában is meg vannak érve erre a viszonyok, hogy az ott is mentől előbb érvényesíttessék, és ebből kifolyólag hiszszük azt is, hogy ez lesz az a bevételi forrás, a melyben jelenleg az eddigi mértékben legalább, a számításokat megtalálhatjuk. Ez volt, t. képviselőház, az a három szempont, a melyet elmondani bátor voltam, és most az igen t. ház engedelmével még csak egy záró megjegyzéssel fejezem be szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) A mint rövid felszólalásom elején mondottam, t. ház, körülbelül harmadfél esztendő óta meg van dermedve a magyar költségvetési jog. 1909. január elseje óta ugyanazon az egy költségvetési alapon állunk és ujabb költségvetést nem terjeszthettünk elő. Most először vagyunk abban a helyzetben, hogy a t. ház elé újra felemelt költségvetéssel léphetünk, a mely azt mutatja, hogy az eddiginél, a rendes kiadásokban összesen 148 millióval, a rendkívülieknél valamivel kevesebbel, főösszegében egy évre 58 millióval, két évre 116 millióval adhat nagyobb összeget az állam a magyar közgazdaságnak és a magyar nemzeti szervezetnek, mint az előtt. Ezen 116 milliónyi nagyobb összeget tehát most bocsátjuk ki, és hogyha a t. ház tagjai forgatják a költségvetés egyes oldalait és látják, hogy minden egyes oldalon uj iskolák, TIJ kórházak tervei jelentkeznek; ha találkozunk uj vasúti vonalakkal, ha látják, hogy a kormány uj földmivelésügyi berendezkedésekre kér pénzt; hogy a rideg számok egyes vidékek, egyes társadalmi osztályok fölsegitésére irányulnak, és a legszürkébb számok mögül is jelentkeznek azon exisztencziák kérő kezei, a kik ezen költségvetéstől fizetésük fölemelését, sorsuk, családi állapotuk javítását várják, akkor azt hiszem, ezek a kérések itt a házban nem fognak siket fülekre találni és a t. ház lehetővé fogja tenni, hogy a költségvetés zsilipjei mielőbb feltáruljanak.' (Helyeslés és tetszés.) Ez a meggyőződés mely bennem él, és mely a pénzügyi bizottságnak is az álláspontja volt, és ezért, csatlakozva mindezen kérelmekhez, tisztelettel kérem a pénzügyi bizottság nevében a t. házat, hogy az 1911-ik évre szóló állami kölségvetést általánosságban elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.) Elnök: Ki következik? Hammersberg László jegyző: Pajzs Gyula! 9