Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-121

tói. országos ülés 19íi rhárbziúsÍB-án, hétfon. 63 kétszer, százalékban kifejezve pedig majdnem kétszer akkora volt az emelkedés, mint az ezelőtti tiz esztendőben együttvéve. (Mozgás a baloldalon.) Múzsa Gyula: Koplalásra volt berendezve az ország! Hegedüs Lóránt előadó: Mi megtaláltuk mindezeket az okokat és azt tapasztaltuk, hogy a költségvetések növekedése általában világgazdasági tünet, a melyen Magyarország sem segíthetett. Különös, hogy minden ország azt hiszi rendesen, hogy saját belső körülményei okozzák a költségvetésnek magduzzadását, holott ez Európaszerte való tünemény, és azokból az adatokból, a melyeket magánforrások alapján a pénzügyi bizottság elé terjesztettem, az tűnt ki, hogyha a világnak, különösen Európának összes költségvetéseit 25 évre visszamenőleg összeállítjuk, azt találjuk, hogy Magyarország 1908-ig körülbelül a közepén volt a kiadások emelkedésének, vagyis megfeleltünk az európai átlagnak. A kiadások növekedése magában véve tehát nem természetellenes, hanem — ismétlem — világgazdasági tünemény és megfelel a hires pénzügytanász, Wagner Adolf ama tételének, hogy az összes kényszerközület, a Zwangsgemeinschaftok, vagyis az államok és a községek háztartásai terjeszkedő törvénynek vannak alávetve. De a mi nálunk aggasztó, az különösen két tünet. Az egyik, a mire rámutattam, ugrásszerű növekedés, a mely nem szerves fejlődésnek az eredménye, hanem mesterkélt és veszedelmes jelenség azért, mert a legegészségesebb bevételi szervezet sem tud vele lépést tartani. A második — és, azt hiszem, a t. ház tagjai ezt pártkülönbség nélkül elismerik — az, hogy e kiadások emelkedésében egyebektől eltekintve, óriási része van az államosított személyzet létszáma hihetetlen megduzzadásának. Azt hiszem, Európa legegészségtelenebb tünetei közé számítandó, hogy nálunk az államilag alkalmazottak száma, a munkásokat nem számítva, hét esztendő alatt 34.000-rel növekedett meg, ugy hogy a munkásokat is beleszámítva, az állami összes alkalmazottak száma immár elérte a háromszázezret. Vagyis azt látjuk, t. ház, hogy itt őrjöngő törtetés van társadalmunkban az államosítás iránt, az iránt, hogy mindenki igyekszik az államtól szívni erejét és a saját önállóságát levetkőzni. (Ugy van! Ugy van! Altalános élénk helyeslés.) Külföldön, pl. Angliában, egyesületek vannak, a melyeknek ezélja az, hogy az államosításnak ellentálljanak. Nálunk még azok az egyesületek is, a melyek az államosítás ellen küzdenek, rendesen kormánysegélyt vesznek igénybe. (Élénk derültség.) Az államosításnak ez a rendszere jelenti azt is, hogy mi mindazokat a törekvő exisztencziákat, a kik az államhoz kapcsolódnak, egyúttal kész nyomornak vetjük alá, mert a drágaság el fogja taposni őket. (Ugy van ! Ugy van!) Ennélfogva társadalmilag is, politikailag és pénzügyileg is a pénzügyi bizottság felemeli intő szavát, a mely először szól a kormányhoz és a törvényhozáshoz, hogy ne folytassa, ezt az irányt, de szól másodszor, s még sokkal nagyobb mértékben a magyar társadalomhoz is, ahhoz a társadalomhoz, a melynek — bocsánatot kérek, hogy egy más testületben mondott szavaimat idézem — jeligéjét ugy kellene megváltoztatnia, hogy »ne nyugdijkópességre,^ hanem életképességre neveljük a fiatalságot«. (Altalános helyeslés). A pénzügyi bizottság egyelőre azt ajánlja a t. háznak, szívlelje meg a következőket. Először az összes minister urakat utasitani kívánjuk arra, hogy tartsanak a jövőben szemlét az ő közigazgatási ágaikban és nézzék meg, hogy a fogalmazói tisztviselők munkásságát nem lehetne-e olcsóbb, kisebb kvalifikáczióval bíró tisztviselőkre bizni, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a mi által a közigazgatás egyszerűsítése és gyorsítása, a mint Poroszországban is történt, lényegesen előre haladna. A második, a mire a pénzügyi bizottság felhívja a törvényhozást és a kormányt, az, hogy uj törvények tervezésénél legyenek tekintettel arra, hogy azok lehetőleg ugy szerkesztessenek, hogy az állami alkalmazottak létszámának felesleges szaporítása elkerültessék (Helyeslés jobbfelöl.) és a törvényjavaslatok előterjesztése alkalmával minden esetben nyújtsanak a törvényhozásnak tájékozást arra nézve, hogy milyen személyszaporitást fog az illető törvényjavaslat okozni. (Helyeslés.) Ezt kívánjuk azért, mert sajnosán tapasztaltuk, hogy egészen ártatlanoknak látszó törvényjavaslatok — csak az útlevéltörvényt, a kivándorlási törvényt és a kevésbbé ártatlan munkásbiztositási törvényt említem — az uj állásoknak légióit vonták maguk után, és ebben a költségvetésben csak a három évvel ezelőtt megalkotott uj szeszadótörvény több mint száz uj állásnak a rendszeresítését követelte. Most, t. képviselőház, — meg tetszik engedni — áttérek utolsó és harmadik témámra, nevezetesen az állami bevételeknek kevésbbé népszerű kérdésére. Mi, t. ház, összeállításokat végeztünk — benne van jelentésünkben — arról, hogy a magyar állam bevételei megbirják-e a költekezésnek ezen óriási növekedését. Meggyőződésünk az volt, hogy nyugtalanságra nincsen ok azért, mert Lukács László pénzügyminister urnak előterjesztése szorosan a zárszámadás alapján, tehát kipróbált alapokon nyugszik, ennélfogva attól félni, hogy, hacsak rendkívüli események közbe nem jönnek, meginog államháztartásunk, nem kell, mert a nemzet gazdasági teljesítő képessége egészséges, ha ugrásoknak alávetve nincsen és helytelen próbára nem tétetik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ettől eltekintve, ezek -a kimutatások azt is láttatják, hogy a bevételek nem emelkednek