Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

506 138. országos ülés 19 íl április 7-én, pénteken. keletkezésének története szerint az, a mely még Hiram idejéből származtatja a szabadkőművesség keletkezését, másik rendszer a templáriusok idejé­ből származtatj a, a harmadik mely a valóságos üzletszerű kőmivességből származtatja, a mely köztudomás szerint a pápák hatalmában, a pápának és magának a vallásnak szolgálatában állott, különösen a Stuartok idejéből, és az u. n. Jakobitok idejéből nagyhatalommá fejlesztetett, később a Jakobinusok keletkezvén belőle. Ezekről, t. kép­viselőház, és a történelem e fázisairól részletesen megemlékezni nem Mvánok. Csak azt emlitem, hogy voltak az u. n. eklek­tikus, okkultista szabadkőmivesek és karbonárik a régi időkben. Minket magyarokat legközelebb érint az, hogy nekünk foglalkoznunk kell az u. n. skót János-rendi és a szimbolikus páholyok szer- • vezetével. Mert a régi időben Magyarországon a szabadkőmivesség két irányzatra volt oszolva : az egyik volt az u. n. János-rendi, a melynek éléii valamikor Pulszky Ferencz állott, a másik volt a skót szabadkőmivesség, a melynek vezető páholya a Corvin Mátyás volt, s a melynek tagjai közt hazánk politikai közéletének diszei állottak, talán egy pár nevet beszédem későbbi folyamán említeni fogok. E két rend azonban egyesült és ma Magyar­országon a szimbolikus nagypáholy, gondolom az 1886-iki egyesülés óta, egységes szabadkőmives­ség volna, a páholyok autonómikus szervezete mellett, a mely szabadkőmivesség internaczionális vonatkozásban talán erősebb kötelékekkel van fűzve, mint bármely más szabadkőmivesség, az u. n. svájczi internaczionális büróhoz, a mennyi­ben tudtommal a magyar szabadkőmivesség volt az egyetlen, a mely Quartier la Taine urat, az ottani vezetőt, disztagjává választotta meg. Ma tehát a páholyok autonómiája révén minden páholy a maga munkáját végzi autonomicze természe­tesen az u. n. szövetségtanácsi káptalan vezetése alatt, és itt már meg kell jegyeznem : teljesen biz­tos és közvetlen forrásból szerzett értesülésem van arról, hogy a szövetségtanácsi nagy káptalan azon törekvéseket, a melyeknek elitélésével majd fog­lalkozni fogok, maga is elitélte és állást foglalt eHenük, mint a szabadkőmivességgel össze nem férők eüen. Ezt tehát tudnunk kell, mikor a szabadkő­mivességről beszélünk és nagyon kérném a t. képviselőházat, hogy ae azonosítsuk és vegyük egy kalap alá az egész szabadkőmivességet, külö­nösen nem mint intézményt, hanem akkor, mikor . a lázitó propagandának ezen törekvéseivel foglal­kozunk — majd elősorolom — azon páholyoknak dolgaival foglalkozzunk, kiket tulaj donképen illet és a kiket a felelősség is terhel. A szabadkőmives­ség szervezetében van az angol, van a német szabadkőmivesség és van az úgynevezett franczia szabadkőmivesség. Mindegyiknek más és más szabályai vannak és ezeknek az alapszabályai, a mint méltóztatnak tudni, Magyarországon belügy­ministeri jóváhagyás alatt vannak, bár igaz, hogy a rituális szabályok nem kerülnek a belügyminister jóváhagyása alá, A titkosság pedig abban áll, hogy nemcsak a felvétel titkos, hanem a munkának . bizonyos része is titkos és titkossági fogadalom tétetik, melyet szószerint fogok idézni beszédem folyamán, mert tulajdonképen ez a lényeges al­katrésze a dolognak. A tagjait illetőleg a szabadkőmivesség egész csodálatos módon szintén titok pecsétje alatt őriztetik, pedig az talán nem egészen van rend­jén és helyén, különösen nem a bíróságokra való vonatkozásukban. Mikor pl. én felelősségteljesebb állásban voltam, mint ma^ magam igyekeztem tájékozást szerezni magamnak a szabadkőmives­ségnek a létszámáról, azt azonban nem birtam megszerezni. Pedig ez nem egészen van rendjén, mert jóváhagyással ellátott alapszabályok alapján működő testületnél feltétlenül jogunk van tadni, hogy annak kik a tagjai. Azelőtt nem is volt ez olyan nagy titok. Már most, hogy lássuk a különbözetet és hogy meglássuk, mi tulaj donképen az, a mivel szem­ben állunk, tudnunk kell azt, hogy pl. a belga szabadkőmivesség első szakasza igy hangzik ; A szabadkőmivesség — magyar fordításban köz­löm — egy kozmopolitikus haladó intézmény, melynek czélja az igazságnak kifürkészése, az emberi nemnek tökéletesítése ; a szabadság és türelmesség az alapelve ; nem formuláz dogmát, de nem is hivatkozik ilyenre ; neki a szabadság, testvériség és egyenlőség a jelszava, és ennek szolgálatával jótékonyságot gyakorol a szónak nemesebb és legtágasabb értelmében. A franczia szabadkőmivességnek is körülbelül ez volt ezelőtt a jelszava és az alapszabálya, azon­ban a legutóbbi időben — és ez érdekel minket — a franczia szabadkőmivesség és a franczia ííagyóriens' alatt álló szabadkőmivességnek rend­szerében, alapszabályaiban egy gyökeres változás állott be. T. i. 1815-ben az angol szabadkőmives­ség vezetése alatt a szabadkőmives-alkotmányba felvétetett az Istennek a fogalma és a lélek halha­tatlanságába vetett hit törvénye. A szabadkőmi­vességnek, mint később felolvasom, fogalmában az Isten és az evangélium is benne volt . . . Mártonffy Márton : Ott is van az asztalon ! Huszár Károly (sárvári) : De csak az asztalon ! Polónyi Géza : . . . azonban 1887-ben egy vál­tozás következett be. Egy református pásztornak, egy tényleg hivatalban lévő lelkésznek — és ez a csodálatos — indítványára detronizáltatott az Isten, a kit eddig a világegyetem nagy, építő­mestereként ismertünk ott és a franczia szabad­kőmivesség kimondotta, hogy alapszabályaiból törlendő az Isten és a lélek halhatatlanságába vetett hit s azonkívül megalkotta a következő alapszabályt (olvassa) : »A szabadkőmivesség egy egyház, egy ellenegyház; az ellenegyháza a katholikus egyháznak; a másik egyház, a haeresis. egyháza, a szabad gondolatnak az az egyháza, a mely ellentétben áll a katholiczizmussal, az első egyházzal, a dogmatizmussal és az orthodoxiával.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom