Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

138. országos ülés Í911 április 7-én, pénteken. 503 révén napról-napra felmerül; figyelmeztető szó hangozzék el, hogy igyekezzünk a nemzet egészének nagy érdekeit szolgálni és ezeket a kérdéseket, legyen az a birói vagy a vármegyei és a városi tisztviselői kar, ne sporadikusan intézzük el, mert akkor kortesj utaknak jelentőségével fog az birni, hanem vegye a kormány és a törvényhozás ezeket a kérdéseket egy egységes törvényhozási intézkedés alá. (Helyeslés a jobboldalon.) Állítsa azután mérlegbe a többi terheknek számbavétele meUett azt, hogy mennyit képes még az a nemzet elviselni, de ne folyamodjunk a sporadikus rendezéseknek ahhoz a módozatához, a mely csak az éhesek étvágyát képes fokozni, mert méltóztassék a gyakorlati életből tapasztalati tényekkel igazolva látni azt, hogy a fokozott igényeket nem csekély mértékben a komparáczió okozza. A mint a törvényhozás valamely csoport jogosult vagy jogosulatlan érdekeit kielégítette, másnap már megtaláljuk az egész társadalomban a mozgalmat arra, hogy mennyiben van ő most hátrányban azzal szemben, a kinek az ügye most rendeztetett. Hiszen méltóztatik tudni, hogy az összes előttünk fekvő peticziókban alig találkozunk mással, mint azzal, hogy ime, ennek üyen a sorsa, az enyém pedig ezzel szemben emilyen. Nem volna tehát helyes dolog, ha ezeknek a szerintem nem egészen szerencsés mozgalmaknak ezen az utón továbbra is tápot adnánk. Ha pedig egyetértenénk abban, hogy ezeket a kérdéseket igenis tárgyaljuk, de ezeknek a rendezése ne sporadicze intéztessék el, hanem igyekezzünk azokat szerves egészében ugy megoldani, hogy ezen érdekeknek teljes kielégítése mellett a termelő és a munkás nép terhei se váljanak elviselhetetlenekké, akkor talán közelebb jutunk egymáshoz és nem kell ezeket a kérdéseket pártszemiiveg szempontjából kezelni. (Helyeslés a baloldalon.) Ettől a témától tehát elbúcsúzom és áttérek most a második kérdésre. A vita során az egyesületi és gyülekezeti jog kérdése mellett, felvetődött a szabadkőmivesség kérdése is. (Halljuk ! Halljuk !) En ezt a kérdést kissé behatóbban szándékozom megvilágítani és pedig olyan czélzattal, hogy a t. képviselőházat meggyőzzem arról, hogy az eddigi felszólalások tulaj donképen két véglet körül forogtak, pedig középen van az igazság, így pl. a néppárt tiszteletreméltó szónokai, egyébként igazán nagy önmérsékletet tanúsítva, szabadon nyilatkoztak, az általános egyetemes szabadkőmivességet tévén felelőssé, és vádolván meg okyan dolgokkal, a melyekről nyomban ki fogom mutatni, hogy ennek nem az egész szabadkőmivességet, sőt ha szabad ezt a kifejezést használni, nem is a szabadkőmivességet, hanem a szabadkőmivességbe betolakodott egy szektának miködését érintik, mert a mennyire én a magyar szabadkőmivességnek történetét nemcsak ismerem, hanem azokat fő vonásaiban elő is fogom terjeszteni, az olyan, hogy messze bevilágitó példa gyanánt akár a hazafiság, akár a vallás és- a t el, messég tisztelete szempontjából bárkinek odaállítható. Felszólalásomban igazolni fogom, hogy a menynyire nemcsak jogosultnak, de sőt nagy mértékben kötelezettnek tartom, hogy ezen uj szektának törekvéseivel szemben homlokot üssünk és az államhatalomnak, a mennyire rendelkezésére álló fegyvere van, azt mind érvényesítsük, épen ugy nem szeretném, ha maga a szabadkőmivesség, mint intézmény, olyan megítélés alá kerülne, a melyre rá nem szolgált. Ellenkezőleg, igazolom azt, hogy történelmi dicsőségünknek és nagy multunknak egyes korszakai egyenesen ezen institucziónak múltjához fűződnek. A másik dolog, a miről bevezetésül nyilatkoznom kell, hogy a t. képviselő urak tegnap azon az állásponton voltak, hogy vitatták a szabadkőművesség titkosságának kérdését és akkor a felvetődött vitában az mondatott, hogy azt, hogy nem titkos, legjobban bizonyítja, hogy az urak itten idéznek jegyzőkönyveket stb. stb., és akkor az hangzott el mentségül, hogy mindenhol vannak árulók és ennek folytán azoknak a révén megszerezhetők a titkok. Miután a tegnapi napon ezen árulóknek ez a spécziese, ez a külön kategóriája is meg lett érintve, bizonyos mértékig én is érintettnek érzem magamat. Az volt itt ugyanis hangoztatva, hogy a kilépett szabadkőmivesek között akadnak, a kik e titkokat piaczra viszik és elárulják. Erre vonatkozólag, miután magam is azok közé tartozom, — nem először mondom ezt meg — a ki valamikor — büszkeséggel említem — tagja voltam e testületnek és meg lett gyanúsítva egy egész kategóriája az emberiségnek azzal, mintha ők volnának olyan férfiatlanok, — nem akarok egyéb kifejezést használni — hogy a titkokat elárulják: ezzel szemben nekem állást kell foglalnom és rá kell mutatnom arra, hogy ez merőben téves felfogás, és ilyen félreértésekre t. barátaim a jövendőben se lesznek és ne is legyenek utalva, mert a mi a szabadkőmivességben titok, azt most sem tudják, nem is fogják tudni, és ez válik azon intézménynek igazán becsületére, hogy ez évek hosszú során át nem lett elárulva, a mi pedig nem titok, azt t. képviselőtársaim megtalálhatják azon forrásokban, a melyeket én most önöknek rendelkezésükre bocsátok. Általában véve legyünk tisztában elsősorban a titkosság kérdésével. Mi értendő titkosság alatt és mi értendő bizalmasság alatt ? Hiszen a titkosság maga, mint fogalom nem üldözhető, nem üldözhető különösen t. barátaim részéről, mert hiszen Magyarországon is és minden államban ismerjük a diplomácziai titkot, ismerjük az állami titkot, ismerjük a gyónás titkát és ismerjük a bizalmas közléseknek azon titkát, a melyek a polgári becsület oltalma alatt állanak. Hiszen nálunk Magyarországon — hála Istennek — nagy erkölcsi és társadalmi törvény, hogy a mit bizalmasan közlünk .egymással, a nélkü] hogy arra esküt tettünk