Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

5Ó4 138. országos ülés 1911 április 7-én, pénteken. volna, annak megőrzését mégis mindnyájan becsületbeli kötelességnek tekintjük. (Mozgás jobbfelől.) Most már a kérdés csak az, t. képviselőház, hogy a titkosság tekintetében a szabadkőmivesség mint instituczió túlmegy-e ezeken a határokon és ha igen, milyen mértékig. Erre nézve majd leszek bátor az adatokat rendelkezésre bocsátani, most azonban csak a források tekintetében akarom a házat és igen t. barátaimat tájékoztatni a felől, nehogy azt higyjék, hogy én itt, épen mint egyik volt testvér, valami illegális módon titkokat akarnék szellőztetni, szóval, hogy Masonias fátylának fellibbentésére vállalkoznám ; e helyett bevezetésül megnevezem azokat a forrásokat, a melyekre én utalok és a melyek hozzáférhetők a t. képviselő urak számára is kivétel és pártkülönbség néniül. T. képviselőház ! Először is méltóztassanak tudomásul venni, hogy a szabadkőmivességről csak Magyarországon van egy bizonyos titkossági fogalom elterjedve, a külföldön azonban, különösen azon államokban, a hol a szabadkőmivesség nem esik olyan szigorú korlátozások alá az engedélyezés tekintetében, mint Magyarországon, ott a szabadkőmivesség literaturája is teljesen hozzáférhető. És itt már bevezetésül megjegyzem, hogy a mikor Várady Zsigmond igen t. képviselőtársam, a kinek személyét, tehetségét nagyrabecsülöm, de a ki épen egy páholynak az élén áll, a mely páholy vezetőpáholyul tekintetik azon mozgalomban, melynek ostorozására és bírálatára ma vállalkozom, mondom, akkor szembeötlő nekem az, hogy t. képviselőtársam, mikor az egyesülési jog védelme, tehát egy nagyon kellemesen hangzó elvnek védelme szempontjából szólalt fel, bizonyos metus reverenciálissal kezelte a szabadkőmives szónak kiejtését is . . . Huszár Károly (sárvári): Ki sem ejtette! ( Ugy van ! balfelöl.) Polónyi Géza: .... és nem arról beszélt, hogy a szabadkőmivességet támadták, hanem beszélt az egyesülési jog védelméről. Ez ellen, t. képviselőház, talán nem is lehetne alapos kifogást tennem, de a t. képviselő ur beszélt a iryilvánosan szervezett gyülekezési és egyesülési jogról is, nem szólott azonban a titkos társulatokkal szemben Ausztriában, Angliában, Francziaországban, Belgiumban, Amerikában stb. fennálló törvényes intézkedésekről. Nem fogom a t. képviselőházat ma ezzel untatni. (Ralijuk! Halljuk! balfelől.) Ha szükség lesz rá, alkalomadtán rá fogok mutatni. Most csak azt jegyzem meg, hogy ennek a kérdésnek annyi kategóriája van, ahány állam áll fenn és ahány tiz esztendő elmúlt, annyiféleképen kezeltetett és kezeltetik az egyes államokban a szabadkőmives társaságoknak, mint kétségtelenül titkos társaságoknak gyülekezési és egyesülési joga. Nagyon messze területre vezetne tehát, ha én ezekre, egyenként, külön-külön rátérnék. Szólok tehát csak a forrásokról. Ezek rendelkezésünkre állanak és pedig igen bőségesen. A külföldi literaturában a szabadkőmivesség hivatalos lapját bárki olvashatja. Mert mindenhol van hivatalos lapja a szabadkőmivességnek, igy különösen a nemzetközi irodának, a QuartierTaine vezetése alatt álló svájczi internaczionális bureau-nak, a mely az Alpina égisze alatt áll rendes, havonként kétszer megjelenő bulletinjei vannak, a melyek ország- és világszerte publikáltainak és még profánok számára is hozzáférhetők. Itt van azután Francziaországban Tourmentin abbénak egy egész literaturája és folyóirata, a mely szintén havonként kétszer jelenik meg, s a mely szabadkőmives akták alapján gyűjti össze az adatokat. Mert nevezetesen itt van az »Accacia« ; itt van a »Banhütte« ; itt van a »Herold« és itt van a »Frank Magonique«. E munkák alapján mindenkinek rendelkezésére állanak ezek az adatok. De hogy ezekkel a részletekkel, ne sokáig untassam a t. képviselőházat, mélyen tisztelt néppárti barátaimat arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy ne forduljanak ezentúl az árulásnak többé-kevésbbé rájuk sem fén^tvető forrásához . , , Huszár Károly (sárvári) : Hiszen ők maguk küldik! (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon.) Szabályaik szerint ez tilos volna ! Polónyi Géza : Nekünk vannak törvényeink, a melyek ismerik a kötelező példányok intézményét a nyomtatványokkal szemben. Méltóztatnak tudni, hogy nekünk az 1848-iki sajtótörvény alapján kötelességünk minden megjelenő nyomtatványt a polgármesternek beküldeni. Itt van az 1887. évi XLI. t.-czikk, a mely szerint a Magyar Tudományos Akadémiának, továbbá a múzeumnak, azután itt van egy másik törvényczikk, a melynek értelmében a Központi Statisztikai Hivatalnak és végül ime itt van egy törvényünk, a melynek alapján a közvádlónak minden megjelent nyomtatvány köteles példányát be kell mutatni. A szabadkőmivességnek Magyarországon vannak hivatalos lapjai. Itt van a »Kelet« továbbá a >>Dél« czimű lap, és itt van az »Orient« czimű, németül megjelenő hivatalos lap. Utánajártam a dolognak, hogy bemutatják-e a köteles példányokat és két helyen apodikticze meggyőződtem arról, hogy azokat igenis bemutatják. Huszár Károly (sárvári): De azután el is tüntetik ! Polónyi Géza : Bocsánatot kérek, a közvádlónál nem tüntetik el, legyen erről meggyőződve t. képviselőtársam. Arról pedig meggyőződtem, hogy a megjelenő hivatalos lapok pontosan beküldetnek a közvádló számára is és a tudományos intézetek számára is. Abban már aztán igaza van a t. barátomnak, hogy ezeknek olvasása igen nehezen hozzáférhető, mert hogyan, hogyan nem : még jóformán meg sem érkeztek ezen lapok és már nem tudom, hogy milyen úton-módon, de rendelkezésre nem igen állanak. (Mozgás balfelől.) Huszár Károly (sárvári): Alczimek alatt „könyvelik el.