Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-138

502 138. országos ülés 1911 április 7-én, pénteken. Hogy ugy a választás alá tartozó tisztviselői kar, mint a kinevezés alá tartozó birói kar, az ő függetlenségét az állami akarat megnyilatkozásának mindkét módjától függetlenné akarja tenni. Az egyik szabadulni akar a választási rendszertől, a másik szabadulni akar a kinevezési rendszertől. Igen ám, t. képviselőház, de ha mi az automatikus előléptetést behozzuk, akkor miben "marad még kontaktus a törvényhozás és a tisztviselői kar között ? Hiszen, ha az államhatalom sem választás utján, sem, a birói karnál, kinevezés utján nem gyakorolhatja a szelekcziónak jogát az egész, vonalon, akkor ugy a birói kar, mint a közigazgatási tisztviselői kar kikapcsolódott, miből ? Kikapcsolódott a parlamentarizmusnak a felelősség elvén nyugvó azon kategóriájából, a mely vagy kinevezés, vagy választás utján megtalálja a maga felelős orgánumait. Hogyha az automatikus előléptetés érvényben marad, akkor, akár Guizot korszakában, az állam és törvényhozás nem lenne más, mint a tisztviselői karnak a bankárja. En pedig erre a szerepre a magyar törvényhozást kárhoztatni nem szándékozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért, bármennyire fülbemászó is, hogy az automatikus előléptetés bizonyos függetlenséget biztositana, miután az összeütközik a parlamentarizmus alapelveivel, a felelősségrevonásnak jogi konzekveneziájával, a melylyel azonnal lehetetlenné tétetik, hogyha nem az illető felelős személynek az ellenjegyzése alapján történik az illető tisztviselő előmozdítása, és igy, minthogy automatikus utón történik az előrelépés, nem felelős érte senki. De különben is a szelekczió rendszerének van történelmileg igazolt jogosultsága is, a mennyiben vannak dolgok, — nem szükséges, hogy rájuk mutassak — a melyeket egy keresztülvitt büntető- vagy fegyelmi eljárás során bizonyítani nem lehet, de élnek a köztudatban és ezeket másként, mint kellő szigorral a szelekezionális jog alapján, a közönség javára orvosolni nem lehet. Már most távol áll mindenkitől, hogy akár egyik, akár másik testületnek függetlenségét akarná érinteni. Sőt azt hiszem, hogy mindnyájunk kontribuálunk ahhoz, hogy ez a telhető mértékig emeltessék. De ez nem az az ut, hogy akár az egyik, akár a másik testület a parlamentarizmus alapfogalmai alól magát kivonhassa. pv! Engem nagyon lekötelezne a mélyen t. kormány, ha e tekintetben legalább tájékoztató felvilágosítást kapnánk, mert én magam részéről minden napot elvesztettnek tekintek ebben a tekintetben, mely ezeknek a jogosultság látszatával felmerülő kívánságoknak oly teret enged, mely __ aztán elégületlenségben törhet ki. íii

*f|"Én még csak egy nagyon rövid észrevételt fűzök ezekhez a dolgokhoz és ez a következő : (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi választáson eléggé kidomborodott a két nagy párt közötti küzdelem határvonala. A diapazon meglehetősen megvonatott a függetlenségi párti és a t. munkapárti törekvések közt. Szinte kimagasló volt ennél a, választásnál, hogy mig az előző koaliczkinális kormányzat a hadsereg területén az extenzív fejlődésnek ellentállott, illetőleg azt nem tartotta programmjának, ugyanakkor a legszélesebb határokig és ezt a t. kormány padjairól többször hallottuk, — talán a határokon túl is elment abban, hogy az állami alkalmazottaknak bizony nagyon sanyarú helyzetén tőle telhetőleg segitsen. Már most a választási rendszernek természetes jogi folyományaként a választások alkalmával a tisztviselői kar is résztvett a választásokon, ugy hogy a mostani többség megalakulásában neki jelentékeny része van. A programra tiszta és világos volt. Hogyha a hadsereg követelésének extenziv és intenziv fejlesztését választja magának czélul egy párt, ugyanakkor nem választhatja magának ezeknek az exorbitáns és minden téren megnyilatkozó igényeknek kielégitését a nélkül, hogy a terhelő és adófizető népnek adófizetési képességét ne vegye oly mértékig igénybe, hogy az ezen terhek súlya alatt össze ne roskadjon. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már most, bármenynyire ismerem is azokat a jogosult igényeket, a melyek e területen támadtak, mégis azt kell mondanom, hogyha a választás alkalmával az állami tisztviselői kar az ő egész testületi tömegével azt az utat választotta magának, hogy most a hadsereg igényeit kell fejleszteni, legyen türelemmel addig, mig majd azok jönnek többségre, a kik az ellenkező politikai programmot választották, (Derültség.) mert az ellenkező esetben könnyen közreműködnének egy olyan politikai paradoxon létesítésében, hogy, mint ellenzék,.nem tudnók önöket megakadályozni abban, hogy a hadsereg igényéinek mérhetetlen szaporításával ne sújtsák az adófizetőket, másrészt kontribuálnánk ahhoz, hogy a tisztviselők helyzetének jelentékeny javításával az adófizető közönséget odavigyük, a hol maga a forrás, a melyből az állami élet szükségleteit meríti, vagy zavarossá lesz, vagy teljesenjdszikkad. Már pedig versenyt nem szabad a magyar képviselőháznak azon a téren folytatni, hogy ki mit tud hazavinni kerületének, mert akkor odajutunk, a hol Guizot korszakában Erancziaország volt, — lehet, hogy már ott is vagyunk — a hol az volt a jelszó, hogy minden választókerület egy nagy áruház, a melynek képviselője annak utazója. Az állami életnek ilyen megnyilatkozása azután odavezet, hogy a pártok versengésével megöljük a keresetképes munkának megélhetését. Ezt pedig nem ajánlom egyik pártnak sem, mert méltóztassanak elhinni, a nélkül, hogy sötétebb színekkel akarnék festeni, Magyarország teherviselő képessége, a szegény adózó néppel szemben, már egészen ki van merítve. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Ezek a reflexiók voltak azok, a melyeket én megszívlelésre ajánlok. Czélom az volt, hogy ezzel a rövid felszólalással egyrészt a parlamentarizmus érdekeit szolgáljam, másrészt a versengésnek azon területéről, a mely itt az u. .n. hazabeszéjések