Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-138
138. ORSZÁGOS ÜLÉS 1911. évi április lió 7-én, pénteken, Berzeviczy Albert elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, költségvetés tárgyalása. Elnöki előterjesztések. Az 1911. évi állami A kormány részéről jelen vannak: gr. KhuenMéderváry Károly, Lukács László, gr. Zichy János, Székely Ferencz, Hazai Samu. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 perezhor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szinyei-Merse Félix jegyző ux fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Vermes Zoltán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat Beszkid Antal jegyző ur jegyzi. Méltóztassanak meghallgatni a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa az 1911. évi április hó 6-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Nincs észrevétel ? Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom a t. háznak Bács-Bodrog vármegye közönségének feliratát az 1887: XLV. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy a törvényjavaslatot a ház a pénzügjd bizottsághoz utasította, javaslom, hogy e felirat adassék ki az emiitett bizottságnak a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás czéljából. A ház ilyen értelemben határoz. Bemutatom továbbá Bács-Bodrog vármegye közönségének feliratát a Lajta vizének osztrák részről tervezett elvezetése tárgyában, Bihar vármegye közönségének feliratát a vármegyei tisztviselők helyzetének javítása iránt. A házszabályok 242. §-a alapján e feliratok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés és pedig a belügyi tárczának (írom. 207) részletes tárgyalása. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! A belügyi tárcza költségvetésének során figyelmemet néhány körülmény megragadta, a melyekre vonatkozólag kötelességemnek tartom a t. képviselőház előtt rövid reflexióimat megtenni. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik dolog kétségtelen politikai vonatkozásában az, hogy gróf Tisza István egy nem helytelen, de mindenesetre szokatlan módon a vármegyei tisztviselői karnak mintegy pragmatikájára és fizetésrendezésére vonatkozó javaslatát terjesztette a képviselőház előtt a kormány elé. Már ebben az előterjesztésben foglalkozott az igen tisztelt képviselő ur az u. n. automatikus előléptetésnek kérdésével, a melylyel kapcsolatban tegnap Holló Lajos t. képviselőtársam is elmondotta az ő észrevételeit. Mivel nekem ebben a kérdésben bizonyos eltérő álláspontom van, legyen megengedve, hogy a magam áUáspontját röviden jelezzem. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban erre rátérnék, egy másik szimptomatikus dologra akarok egészen röviden rámutatni és ez az a jelenség, hogy Magyarországon a tisztviselői kar — és pedig különféle vonatkozásokban — a legutóbbi időben pedig már a birói kar is, az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében olyan velleitásokat árult el, melyekre vonatkozólag talán a törvényhozásnak kötelessége is, hogy figyelmét rájuk irányítsa és azoknak orvoslásáról megfelelő alakban gondoskodjék, (ügy van !) Az a hang, a mely a komáromi peticzióban megszólal, nem sporadikus hang. Ha méltóztatnak a képviselő urak között szétosztott peticziókat figyelemre méltatni, azokban mintegy szisztematicze olyan hang nyilatkozik meg, a mely mindnyájunknak figyelmét fokozottabb mértékben hivja fel. A komáromi petioziónak felolvasott tartalmát nem szükséges reprodukálnom, csak az előttünk fekvő kérvények egyikének-másikának erre a
