Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

137. országos ülés 1911 kifogástalan, jól működő egyesület, a mely ellen abban az időben szót emelni nem lehetett. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) De ne méltóztassék azt az időt a maival összehasonlítani. A ki ma jótékonyságot akar gyakorolni, annak nem szükséges titkolóznia; a ki ma a szabadságot akarja megvédelmezni, annak nem kell azt titkolnia ; a ki az emberi jogo­kat akarja propagálni, annak nem kell a titko­lózás. (Élénk helyeslés és taps halról.) Bakonyi Samu : A »Korszak«-nak szól ez taps ? (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Haller István : A kinek egyszóval a mai kor­ban olyan törekvései, eszméi vannak, a melyek a nyilvánosság helyes kritikáját kibírják, annak azokat teljesen felesleges titkolnia ; (Élénk helyes­lés balról.) annak felesleges mesterkélt és nevet­séges szertartások mögé bújnia és a titkot büntető paragrafusokkal védenie (ügy van! ügy van! a báloldalon.) és egészen felesleges dolog ezeket a szervezeteket fenntartani és azokban ezen érvényesülésükben annyira előhaladott eszméknek propagandát csinálni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Hogy a felszólalásom elején felvetett tételt bebizonyitottam-e vagy sem, azt hiszem, nyugodtan, a t. ház megítélésére bizhatom és rövi­den reasszumálhatom azt, a miért ma felszólaltam. Egyik czélja volt az a pártom részéről és a magam részéről is kifejezett kívánság és kérés, hogy a gyülekezési és az egyesülési jogot méltóz­tassék minél előbb törvényben szabályozni és pedig kétféle szempontból : először ugy, hogy maga a jog biztosittassék, másodszor ugy, hogy biztosítva legyen a jog gyakorlásának szabadsága. (Helyes­lés balról.) Felszólalásom második czélja azon kívánsá­gunk kifejezése, hogy a szabadkőmivességet mint egyesületet a belügyminister mint legfőbb rendé­szeti hatóság vonja kérdőre alapszabályainak túl­lépése miatt. (Élénk helyeslés balról.) Akkor, midőn a belügyminister ur ezen alap­szabály-túllépéseket nem szokta megtűrni egy münkásegyesületnél; midőn a szakszervezetek százait oszlatták fel csekély adminisztraczionális hibák miatt (Ugy van! balról.) avagy egyik, vagy másik tisztviselőnek visszaélései miatt, szó­val, a mikor velük szemben a rendészeti hata­lom teljes súlyát mérlegbe vetette adandó alkal­makkor : akkor nem lehet és nem szabad kivételt tenni a szabadkőmivesekkel sem, (Ugy van! Ugy van! balról.) mert ha azok az eszmék, a melyek a szabadkőmivességnek létet adnak és azt fentartják, kibírják a kritikát, akkor minden­féle belügyministeri megrendszabályozás daczára is élni fognak, ha pedig olyan dolgokat követnek el, a melyek nem állják ki a kritikát, akkor nem érdemesek és méltók arra, hogy ebben az ország­ban azt a pozicziót foglalják el, a melyet tényleg elfoglalnak, (ügy van! Ugy van! balról.) Minthogy semmi nyomát sem látom annak, hogy az egyesülési vagy gyülekezési jog biztosí­tása tekintetében valami kezdeményező lépés KÉPVH. NAPLÓ 1910—1911. YI. KÖTET. április 6-án, csütörtökön. 497 történnék és minthogy még abban sem vagyok biztos, hogy ezen most kifejezett kívánságunk teljesedésbe fog-e menni, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés balról.) Elnök: Ki következik szólásra? Beszkid Antal Jegyző: övári Ferencz! Övári Ferencz : T. ház ! (Halljuk ; Halljuk !) Csak a napokban múlt egy éve az ököritói nagy tűzkatasztrófának (Mozgás. Elnök csenget.) és ez kötelességemmé teszi, mint a közigazgatás rendé­szeti ágával foglalkozónak, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával . . . (Mozgás. Halljuk ! Ilall­. Juli!) Elnök : Csendet kérek ! Övári Ferencz : ... a tűzrendészetről is meg­emlékezzem. A mint nagyon jól méltóztatnak tudni, ha­zánkban a tűzrendészetről törvény nem intéz­kedik. 1870-től fogva 18 éven át nagy munkát végzett az országos tűzoltószövetség, mig elérte azt, hogy napvilágot látott az 1888. évi kormány­rendelet . . . (Mozgás jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Övári Ferencz : . . . a melyben Tisza Kálmán akkori belügyminister azt mondja, hogy »a tűzvész­statisztikának megdöbbentő adatai, a tűzvész által okozott jelentékeny károk, ugy a humaniz­mus, mint a nemzet közgazdasági érdekeinek szempontjából elodázhatatlan kötelességévé tet­ték, egy rendelet kibocsátását. E rendelet égető szükségesnek felel meg« — ezt mondja a minister — »és hivatva van több régóta és különféle oldal­ról hangoztatott eszméket az elmélet teréről a köz- és magánjó valódi érdekében a gyakorlatba átvinni«. Azt mondja a minister, hogy »a legszi­gorúbb felügyeletet fogja gyakorolni a tekintet­ben, hogy e rendelet intézkedései kifogástalanul foganatosíttassanak. Mondja, hogy minden köz­ségnek egy éven belül tűzoltósággal kell birnia, hogy a kormány rendelete 1888 végéig végre­hajtassék«. Ezelőtt 22 esztendővel adta ki az ak­kori belügyminister ezt a rendeletet. Lássuk mi történt azóta ? ! (Halljuk ; Halljuk !) 1895-ben itt e házban az 1888-iki kormányrendelet végrehaj­tása és egy megfelelő tüzrendészeti törvény alko­tása tárgyában határozati javaslatot nyújtottam be. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélső­baloldalon.) Elnök (csenget) .; Csendet kérek. Övári Ferencz.' Az akkori belügyminister, Hieronymi Károly határozati javaslatomat (ol­vassa) : »Utasitsa a ház a belügyministert a tűz­rendőri törvény mielőbbi megalkotására, s ezzel kapcsolatban a belügyministerium kebelében egy tüzrendészeti osztály felállítására és tüzrendészeti felügyelői intézmény meghonositására«, — csak azon okból nem fogadta el, mert azt mondotta, hogy ezt a községi közigazgatás keretében kell meg­oldani. Kilátásba helyezte azonban, hogy gon­doskodni fog e törvény mielőbbi megalkotásáról. Az 1900. évi költségvetés tárgyalásakor bátor voltam a képviselőházban t. képviselőtársaimat és 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom