Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-137
498 Í37. országos ülés 191Í április 6-án, csütörtökön. az akkori belügyministert újból figyelmeztetni azokra a rettenetes károkra, a melyek épen akkor hazánkban előfordultak és a melyek több száz milliót tettek ki. Kértem az országos tűzrendészeti vizsgálat elrendelését. Széll Kálmán akkori belügyminister ur kijelentette, hogy ő igenis a kérdéssel foglalkozik, s vagy törvénynyel, vagy törvény nélkül, vagy a rendelet felújításával, vagy a nélkül gondoskodni fog róla, hogy a tűzkárok lehetőleg csökkentessenek az országban, és hogy a törvény megalkottassék. Ugyanezen évben a kérvények tárgyalásánál — 49 törvényhatóság kérte a törvény megalkotását — f elszóllaltam és a kötelező állami tűzkárbiztositás behozatalát, vagy a biztositó társaságoknak az országos tűzrendészeti alap javára való megadóztatását kértem. Az 1901-ik évi költségvetés tárgyalásáig abszolúte semmi nem történvén, újból felállottam a házban és újra kértem a már előzőleg is megígért törvény megalkotását, vagy legalább a kormányrendelet, végrehajtását. Eredménye ennek sem lett. Szövetségünk elkészített egy tűzrendészeti törvényjavaslatot, melyet küldöttség nyújtott be a belügymiuisteriumhoz elfogadás végett és egyúttal kérte a kormányt arra, hogy saját közegei által győződjék meg arról az orszá.gban, hogy minő tűzrendészeti viszonyok vannak hazánkban. Széll Kálmán akkori belügyminister elrendelte a tűzrendészeti országos vizsgálat foganatosítását, 17 vármegyében 258 község lett felülvizsgálva és mondhatom, hogy rettenetesen szomorú állapotokat találtunk. Találtunk fecskendőt, melynek szekrényét a biróné kamarának használta; találtunk fecskendőt, a melyen a birónénak tyúkja tojásokon ülve a csirkéit költötte ki; találtunk fecskendőt, a melyben a jegyző kis fiának báránykája legelészett ; találtunk fecskendőt, azaz kerestünk egy kazal alatt, előbb a kazalt kellett szétdobatni és az alatt találtuk a teljesen berozsdásodott, értéktelenné vált fecskendőt. Ez mind a belügyministerium irattárában levő hiteles jegyzőkönyvekkel igazolva van. MllZSa Gyula: Csak olyan fecskendőt nem találtak, a mely fecskendezett volna. Óvári Ferencz: Az 1902-ik évi költségvetés tárgyalásakor ezt a t. ház elé terjesztettem és valami hét vagy nyolcz pontban felsoroltam azokat a teendőket, a melyekkel ezen szerencsétlen állapotokon segíteni lehet és pedig, hogy az 1888. évi tűzrendészeti kormányrendelet végrehajtható részében sürgősen végrehaj tassék; 2. hogy a biztosítási törvényjavaslat mielőbb a ház asztalára tétessék; 3. hogy portóméntességet kapjon a tűzoltóság ; 4. katonák tén}deges szolgálatuk alatt tűzoltásban kiképeztessenek; 5. községi közigazgatási tanfolyamokon a tűzrendészet tanittassék ; 6. gazdasági, erdészeti iskolákban, tanitóképezdékben a tűzoltás tanítása bevezettessék ; 7. a tűzrendészet kérdése törvény által rendeztessék. Széll Kálmán akkori belügyminister — a mint méltóztatik tudni — az ő hatalmas szóbőségével felállt akkor és egy nagy beszédet mondott, a melyben kifejtette, hogy meg van győződve arról, hogy a tűzrendészet rendkívül fontos dolog; hogy a tűzrendészet iránt meleg érdeklődéssel viseltetik ; meg van győződve, hogy mind igaz, a mit a házban elmondottam, és ő akar is, fog is intézkedni, de hát nagyon jól meg kell fontolni, és megint három esztendeig fontolgatott, és háromévi fontolgatásnak az lett a vége, hogy a belügyministersége alatt a községi közigazgatási tanfolyamokon a tűzrendészet tanításának elrendelésével egyebet nem is tett a tűzrendészetet illetőleg. Ily körülmények között ne méltóztassék csodálkozni azon, hogyha a kitartóbb embereknek is elfogy a türelme — a kik e kérdéssel foglalkoznak — és ha minduntalan zaklatják a ministeriumot a czélból. hogy ő maga feleljen meg legalább a kötelességének, a melynek tudatában az 1888-iki tűzrendészeti kormányrendeletet megalkotta, t. i. mint legfőbb tűzrendészeti hatóságnak kötelességévé tétetett, hogy győződjék meg arról, vájjon a hatósága alá tartozó községek eleget tettek-e kötelességüknek ? De, ha egyenes feljelentés tétetik, még akkor sem történik intézkedés. ^ : < Elrettentő példák vannak, t. ház, ha a tűzkárstatisztika adatait vizsgáljuk. Csak épen az 1909. évi károkat akarom felemlíteni. 46,900.000 korona enyészett el; 40.528 károsult volt, és 23.000 tűzeset. A tűzesetek okai még mindig legnagyobbrészben ismeretlenek, vagy pedig gondatlanságból erednek. A biztosító-társaságok évről-évre nagyobb összegeket kénytelenek kifizetni, mert a tűzkárok folytonosan szaporodnak. Mikor arról van szó, hogy tűzrendészeti czélra keUene valamit adni, a mivel- valószínűleg a tűzkárokat kevesbíteni lehetne, akkor elzárkóznak ettől. ' $si «. A kormány kebelében egy törvényjavaslat készült a biztosításról. Teljesen készen volt már, le is tárgyaltatott, a mikor azután tárgyalásánál felvetettem az eszmét, hogy a biztosító-társaságok az országos tűzrendészeti -alap javára megadóztassanak, akkor egyszerre a biztosítási törvényjavaslat letűnt a napirendről, visszavonatott, és most is ott áll, a hol ezelőtt tiz évvel. Már pedig az csakugyan indokolt, sőt, a biztosító-társaságok .érdekében való, hogy a tűzrendészeti költségekhez ők is hozzájáruljanak. Kern lenne ez unikum nálunk Magyarországon ; hiszen a külföldnek majdnem minden országban ugy van, hogy a bruttó-jövedelem két-három százalékát kötelesek a tűzbiztositó társulatok e czélra áldozni, a miből az ország fontos tűzrendészeti költségei kikerülnek. Az országos tűzoltószövetség 40 év óta folytatja működését, és a budgetben, a mely előttünk fekszik, tulaj donképen tűzrendészeti igazgatás czimén egy fillér költség felvéve nincs, tulaj donképen csak a közjótékonysági rovatalatt szerepel 11.000 korona, a mely az országos tanfolyamok tartására és egyéb.költségekre volt eddig a magyar országos tűzoltószövetség
