Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

496 137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. olyan indítványt, a mely az egyesülési és a gyülekezési jogot az emberektől elkobozni kívánja, a mely tehát nem kiterjesztem, de restringálni akarja ezeket a jogokat. Tisztára nevetséges tehát, a mikor előáll Várady t. képviselő ur és ugy igyekszik magát gerálni, mintha ő és a szabadkőmivesek volnának hivatva arra, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot, a mely évszázados alkotmányunknak kardinális tétele volt mindig, megvédelmezzék. Huszár Károly (sárvári) : A szerzetesrendek ellen ! Haller István: Hogy a szabadkőmivesek maguk megtagadják alapszabályaikat és maguk adnak eszközt és módot arra, hogy a bel ügy minister ezen az alapon őket az alapszabályok megtartására utasítsa, erre nézve egy kurta idézettel leszek bátor szolgálni. Az Unió czimű páholy február 15-én tagfelvételt tartott és akkor egy előadást tartottak, a melynek bevezető része így hangzik (olvassa) : »Nem vagyunk mi önsegélyző testület. Jótékonyozélu szövetkezet sem vagyunk, mert nem érezzük annyira szegényeknek magunkat, hogy alamizsnát kelljen osztogatnunk. Harczos tábor vagyunk mi. . .« stb. Hogy a harczos tábornak mik a czéljai, törekvései, arra azon idézetek, a melyeket voltam bátor felolvasni, kellő magyarázatul szolgálnak. Végül még arra vonatkozólag néhány szót, hogy közbeszólás alakjában kérdésessé tétetett az az állítás, mintha a szabadkőmivesség titkos társaság volna. Hivatkoztak arra, hogy nem lehet titkos társaság, a mikor idézeteket, páholyhatározatokat, hivatalos laj)ot meg lehetett szerezni és azokból vádat kovácsolni. Erre egy akkori közbeszólás megfelelt annyiban, hogy azt mondotta : árulók mindenütt vannak, tehát ezek a nj^omtatványok igenis, nyilvánosságra kerülhetnek anélkül, hogy bárki is árulót felbérelt volna, hogy bárki is árulót keresett volna. De vannak testvérek, a kik fedezték magukat, a kik bizonyos okok miatt — mint Mártonffy Márton igen t. képviselőtársam is — otthagyták a szabadkőmives páholyt, a kik azt a progresszivitást, a melynek ma hódol a szabadkőmivesség, túlzásnak tartották, a kik ugy látták, hogy már-már nemzetietlen irányban kezd fejlődni a szabadkőmivesség, s a kik a maguk hazafias lelkületével nem tartották összeegyeztethetőnek, hogy a szabadkőmives j)áholyoknak tovább is tagjai maradjanak, s ezért kiléptek azokból. Vannak ilyen testvérek többen, a kik nem tartják már magukra nézve kötelezőknek a fegyelmi szabályokat, s azokat a titkokat, a melyeket mint szabadkőmivesek igenis, igyekeztek megőrizni, tovább már nem őrzik meg. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Ez nem igy van ! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Haller István : Mert ha egyáltalában nem volnának titkok, akkor nem történt volna meg a szabadkőmives-sajtóban az a lamentáczió, a mely bekövetkezett akkor, midőn bizonyos szabadkőmives dolgok itt a házban szóvátétettek. Akkor azt irta a hivatalos újság, hogy el vagyunk árulva, minden titkunkat tudják a klerikális táborban. (Nagy zaj és közbeszólások. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, hogy a szabadkőmivesegyesületek alapszabályai mennyire igyekeznek megvédelmezni a titkokat, ennek bizonyítására leszek bátor felolvasni a második alaptörvény 2.§-át, a mely igy szól (olvassa) : »A beavatatlan sajtó utján általában, különösen pedig a beavatatlan hírlapokban tilos közölni mindazt, a mi a szabadkőmives-szertartásokra, ismertető jelekre és érintésre, (Zajos derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) a szabadkőmives írásmódokra, a nagypáholy és a védelme alatt álló páholyok beléletéről vonatkozik. Valakinek szabadkőmives voltát még az illetőnek beleegyezése nélkül még a szabadkőmives-sajtóban sem szabad közzétenni.« (Zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) A büntető határozatok pedig, illetőleg az igazságszolgáltatást ezélzó szabályzat fegyelmi vétségnek tünteti fel az évi jelszónak a profán világgal való közlését, szóval, a szabadkőmives titkoknak elárulását. (Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) T. ház ! Azoknak, a kik itt a házban akarták vagy akarnák, a jövőben, megvédelmezni a szabadkőmivességet, mint egyesületet, azoknak e törekvésükben fegyverül szolgál az, hogy a múltban igen jóérzésű és nagy szerepet játszott hazafiak, köztük még talán magas egyházi állásban lévő egyének is, tagjai voltak a szabadkőmivespáholyoknak. Baross János: A 40-es években! Haller István : Ebből akarják azt a konzekvencziát levonni, hogy íme, nyilvánvaló, hogy a szabadkőmivesség nem veszedelmes, nem államés nem vallásellenes, nem is politizáló társaság, hanem egy humánus, j ótékonyczélu, kulturális egyesület, a melynek minden ténykedése arra irányul, hogy a kultúrát, a szabadsági eszméket és az emberi jogokat igyekezzék terjeszteni. Mártonffy Márton : Annak kell lennie ! Szmrecsányi György: Kellene! (Zaj. Elnök csenget.) Haller István: Ma a szabadkőmivességet nem lehet azzal igazolni, hogy a múltban előkelő emberek, katholikus férfiak is, igen jó hazafiak, tagjai voltak a szabadkőmives-páholyoknak, mert ezek a férfiak annak idején szabadkőmivesek voltak azért, mert a régibb korban mindazok, a kik a szabadságeszmék iránt lelkesedtek, mivel olyan kormányforma alatt éltek, (Igaz ! Ugy van ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) mivel alkotmányos életünk akkor annyira meg volt bénítva, hogy mindazoknak, a kik a szabadságeszméktől eltelve mindenekelőtt alkotmányunk védelmét tartották fontosnak, jóformán a fejük forgott veszedelemben, kénytelenek voltak ezeket az eszméket titokban, ezeknek a szabadkőmives-páholyoknak kebelében ápolni és propagálni. Alikor direkt értelme volt e társulatok fennállásának, akkor az lehetett egy