Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. 493 delmez, a melyet nem támadnak semmi oldalról: a gyülekezési és az egyesülési jogot. Újból kijelentjük, hogy mi ezt legalább is viseljük ugy a szivünkön mint ő. (Ugy van ! a néppárton.) Ebben a tekintetben a progresszivitást abszolúte nem engedjük kisajátítani, mert nem tűrhetjük azt és egy perczig sem hagyunk senkit abban a meggyőződésben, hogy akkor, mikor a népjogok ésszabadságok megvéd elmezéséről van szó, kevésbbé volnánk progresszívek, mint bármely szabadkőmivestestület. (Igaz! ügy van! a néppárton.) Ebben a tekintetben minket mindig a népjogok legelszántabb harczosainak oldalán fog találni t. képviselőtársam. (Helyeslés a néppárton.) Az a kérdés csak, hogy igaz-e, hogy a szabadkőmives egyesület, mint egyesület, és mint a belügyminister hatásköre alá tartozó egyesület túllépi-e az alapszabályokban meghatározott hatáskörét, igen. vagy nem ; ez a kérdés az, a melyre Várady Zsigmond t. képviselőtársamnak felelnie kellett volna és a mely minket a belügyi tárcza költségvetésénél érdekelhet, mert a konklúzió, ha be lehet bizonyitani, hogy ez az egyesület túllépte hatáskörét, csak az lehet, hogy a belügyminister teljesítse ellenőrzési kötelességét, és ezt az egyesületet utasítsa arra, hog}^ a jövőben az alapszabályokban körülirt működését tartsa be. (Helyeslés a néppárton.) Az alapszabályok egyik pontja ezt mondja (olvassa) : »A szabadkőmivesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést és tagjait a hazai törvények tiszteletbentartására kötelezi.« A második alaptörvény 6. §-a ugyancsak azt mondja (olvassa): »A szabadkőmivességnek szövetsége tagjaitól hitvallást nem kivan. Tiszteli tagjainak vallási és politikai meggyőződését és kizár gyülekezeteiből minden vallási és politikai vitatkozást.« Azt hiszem, a tétel tehát teljesen világos és megczáfolhatatlan, hogy a szabadkőmivességnek alapszabályai szerint politikával és vallási kérdésekkel foglalkoznia nem szabad, hogy főképen politikai irányú mozgalmakat inszczenálnia, a napi politikába beleavatkoznia nem szabad, nem is szabad módot keresnie arra, hogy a saját mozgalmát és a saját szervezetét a napi politikába bekapcsolja. Másodszor nem szabad vallási kérdéseket feszegetnie, főképen nem szabad vallásellenes, keresztényellenes tendencziák szolgálatában állania és tervezett, rendszeres hadjáratot indítania minden pozitív vallás ellen ebben az országban. A mennyiben ez a tétel, fel fogom olvasni egy hivatalos lapból, iratokból, azon páholyhatározatokat, a melyek igazolják, hogy igenis a szakőmivesség ma politizál és igazolják, hogy a szabadkőmivesség ugy, a hogy ma van, határozottan antikrisztianusi tendencziákkal dolgozik és főfőtörekvése és kimondott programmja, hogy az iskolából és a közéletből lehetőleg kiirtsa a keresztény, sőt mindenféle pozitív vallásnak a magvát és általában véve egyes uj, modern világnézeteket valló embereket képezzen, a kiknek pozitív hithez, főleg a kereszténységhez és a katholiczizmushoz semmi közük nincsen. A »Demokráczia« páholyban november 28-ikán Soltész testvér, előadást tartott a páholy közgyűlésén és ebben kifejezte megbotránkozását a fölött, hogy egy szégyenletes napot kellett megérnie a hazai szabadkőmivességnek, ugy tudom november 22-ikét, a mikor t. i. a képviselőházban a szabadkőmivességről esett szó. Azt panaszolja a t. testvér, hogy ezt a napot örökké szégyenletesnek fogja tartani, mert a házban benlévő szabadkőrnivestestvéreknek nem volt annyi bátorságuk, hogy akkor felálltak volna és megvédelmezték volna a szabadkőmivességet, hanem akkor, a mikor őket bántották, — bocsánatot kérek a kifejezésért — a mikor a szabadkőmivességet leköpdösték, a jelenlévő szabadkőmives képviselők a plafont nézték, hogy vájjon az eső honnan csöpög be. Ez t. képviselőház, a »Demokráczia« páholybantörtént. Az előadásnak a menetét, azt hiszem, az a néhány sor, a melyet felolvasni bátor leszek, a kellő világításba fogja állítani. Azt mondja az illető előadásban (olvassa) : »Meg kell próbálnunk mindenesetre ezt a kétféle szervezkedést: A parlamentben lévő embereink szervezését egymás között és annak az állandó kontaktusnak a megszervezését, a melynek a képviselőtestvérek és a páholyok között kell lennie. Megkell próbálni, bármennyire kedvezőtlennek látszanak is reánk nézve a parlament mai erőviszonyai. Nem szabad kísérlet nélkül lemondanunk arról, hogy annak a hatalomnak az irányításába beleszólásunk legyen, vagy hogy legalább arról a pódiumról is hirdessék eszméinket, a mely minden kimondott szónak megsokszorozza a hatását«. , Továbbá azt mondja. . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! HalEer István : . . . azt panaszolja az előadó ur, hogy kicsiny ugyan az a csapat, a mely most a szabadkőmives testvérek közül itt a házban képviseli a szabadkőmivességet, de ha összeverődnek és az a szervezkedés, a meív kívánatos, megtörténik, erős csapat lesz, a mely kicsinysége daczára is példát vehet a kicsiny néppárttól, hogy az milyen hatalmas tényezője a politikai életnek. Egy hang (jobbjelöl) : Tévedés ! Förster Aurél : Elő a malterrel! (Derültség.) Haíler István : Itt jön azután a megfenyegetése azoknak a testvéreknek, a kik nem hajlandók ezt az álláspontot a magukévá tenni és továbbá azt mondja (olvassa) : »És aztán lesz még egyszer képviselőválasztás Magyarországon. Akkor bizonyára jelentkezni fognak azok a képviselő testvéreink is, — sőt egész biztosan leginkább azok — a kik most süketek maradnak a mi hivó és figyelmeztető szavunkra, Régi dolog, hogy olyankor valami csodálatos világosság szállja meg ezeknek a testvéreknek az elméjét: emlékezni kezdenek. Es hirtelen megnyílik a szemük és megismerik magukban a szabadkőmivest, Csakhogy akkor