Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

494 137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. majd mi is emlékezni fogunk. Majd mi is megismerjük a képviselőjelöltek közt a szabadkőmiveseket. De csak azokat, a kiket nemcsak akkor, hanem most is mindig és nemcsak ők maguk, hanem mester- és legénytestvéreink is szabadkőmivesnek ismernek. Végül meghozza a páholy a következő határozatot. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Haller István (olvassa) : »Hivjuk meg ... (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Haller István : Méltóztassék a végét megvárni, majd meg tetszik látni, hogy ez páholyhatározatnak készült. (Olvassa.) »Hivjuk meg a képviselőház minden szabadkömives tagját, külön valamennyit, arra a közös munkára, a melyen a külföldi szerzetesek beözönléséről lesz szó, — a melyen épen két képviselőtestvér lesz az előadó — vagy valamely külön, erre a czélra tartandó közös munkára ; és ezen a munkán vitassuk meg az egész komplexumát azoknak a kérdéseknek, a melyek a szabadkőmivességet a törvényhozással való vonatkozásban érdeklik; vitassuk meg az eljárás módjait és azokat a módokat, a melyek alkalmasak volnának eszméinknek a törvényhozásban való rendszeres érvényesítésére. Többen hozzászóltak a javaslathoz és a végén a határozat ugy szólt, hogy a legenergikusabb eljárást tartják szükségesnek azon páholy testvérek ellen, a kik a képviselőházban adandó alkalommal nem fogják megvédelmezni a szabadkőmivességet. Polónyi Gáza : Ez tévedés. Elhalasztották a határozatot! Huszár Károly (sárvári): Már határoztak; Sándor Pál e miatt mondott le ! B. Madarassy-Beck Gyula: Hát ki van jobban informálva ? (Derültség.) Zboray Miklós : A jelenlévő testvérek, azok mondják meg ! Haller István : A közbeszóló képviselő urnak van igaza, mert Feleki főmester összegezvén a vita anyagát, mindenesétre a legenergikusabb eljárást tartja helyesnek a kötelességüket mulasztó páholytestvérek ellen ; egyszersmind a határozathozatal elhalasztását javasolja, hogy a páholy alapos megfontolás után dönthessen. (Zaj.) Én egyáltalában nem akarom föltételezni Várady t. képviselőtársamról, hogy őt ez a határozat, a mely eddig már bizonyára ki is lett mondva, indította arra, hogy végre hosszú habozás után mégis elszánja magát arra, hogy a szabadkőmivesség ellen itt elhangzott beszédekre feleljen, a mit, ismétlem, nem tett meg, mert a kérdést kikerülte. Hogy azonban a szabadkőmivesség a politizálásban mennyire megy, arra nézve több adatot leszek bátor felolvasni, mert súlyt fektetek arra, hogy a tétel, a melyet fel állítottam, mindenki előtt világosan álljon. A László-király-páholy, a melynek Várady Zsigmond egyik főtagja, megkeresi az összes páholyokat, hogy ezentúl csak azt vegyék fel a testvéri lánczba, a ki az általános, titkos választói jog, a felekezettől mentes állami népoktatás és a szekularizáczió híve. Ugy látszik, Várady Zsigmond, miután ennek a páholynak tagja, magára nézve feltétlenül kötelezőnek ismeri ezt a határozatot és ennek következtében, mikor a szabadkőmives testvérek Nagyváradon a Kelet előadása szerint a választói jogot hirdették, ő tartotta a választói jog mellett a beszédet, a melyről a következőket olvassuk (olvassa) : »Várady Zsigmond tisztelt testvér az ő szokott lendületével, mindenkit magával ragadó ékesszólásával fejtette ki álláspontját; kifejti, hogy a választóreform kellékei közül a legfontosabbnak tartja a titkosságot és ezt tartja legelőször is megvalósitandónak. Mert a legtöbb közéleti korrupcziónak a gyökere a szavazás nyilvánosságában keresendő. Majd a történelemre hivatkozik. A jobbágyság felszabadítása, a protestáns vallás, a városok országgyűlésben érvényes követküldési joga ellen is azzal küzdöttek annak idején az elsőrangú hazafiak, — talán nem Tisza Istvánra gondolt — hogy az veszélyes a magyarságra, hogy az rombolást és pusztulást jelent épen ugy, mint most, a mikor a választói jog ellen küzdenek.« Ez mutatja, hogy a határozatokat, a melyeket a páholyban politikai kérdésekre vonatkozólag — mert hiszen a választói jogot csak nem lehet egyébnek minősíteni — hoznak, a testvérek igyekeznek a profán életben is érvényesíteni. Csak azt csodálom Várady t. képviselőtársamtól, hogy ebben a dologban, mikor leszögezte magát az általános, egyenlő, titkos, választói jog mellett és azt mindenekelőtt megvalósítandó' feladatnak hirdeti, akkor ép ugy nem vonja le a konzekvencziát, mint a hogy nem vonta le a kultuszminister úrral szemben, a lát megtámadott beszédében, mert a szabadkőmivesség egyik alkotását, a Szabadtanitók Egyesületét feloszlatta. (Helyeslés balfelől.) Daczára ennek a két ténynek, a mely ellenkezik Várady Zsigmond t. képviselőtársam felfogásával és másutt hirdetett elveivel, ő magára nézve mégis ugy vonja le a konzekvencziát, hogy az iránt a kormány iránt és azok iránt a ministerek iránt, a kik így viselkednek és a kik az ő elveivel homlokegyenest eüenkező cselekedeteket követnek el, a legfértetlenebb, a legmélységesebb bizalommal viseltetik. Igazán nagy hit kell az ilyen bizalomhoz és abban a hitben vele mi semmiesetre sem tudunk versenyezni, mert, bár a kritika jogát nem hirdetjük annyit, mint ő, sokkal több kritikát gyakorlunk az ilyen dolgokban és tényekből vonjuk le a következtetést, hogy lehetünk-e bizalommal, nem pedig üres feltevésekből. A második tétel, a melyet bizonyítani kívántam, hogy a szabadkőmivesség áthágja egy másik alapszabályilag kimondott tételét, hogy t. i. vallási dolgokkal foglalkozni nem fog. Erre vonat-