Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-137
1 J.7. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. 491 következtetni, hogy az uj hadtestparancsnok elődei nyomdokába lép és elődjei kitűnő példáját fokozza.« Tehát ime, egy igen tekintélyes magyar lap konstatálja ezen örvendetes változást, a mely a Délvidéken hatonai körökben, a közös hadsereg körében bekövetkezett. Nem vagyok ugyan felhatalmazva, de azt hiszem, az illetők szívvel-lélekkel hozzájárulnak és helyeselni fogják, ha az ő nevükben is hálás köszönetet mondok a t. képviselőháznak azon baráti szeretettől áthatott határozatáért, a melyet krassó-szörénymegyei árvízkárosult polgártársaink érdekében hozott és ez által a nyomor enyhítésére sietett. (Helyeslés.) Pártállásomnál fogva a költségvetést elfogadom, a kormánynak pedig melegen ajánlom figyelmébe a nemzetiségi kérdésnek igazságos és méltányos megoldását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Haller István ! Haller István: T. ház! Rövidre tervezett felszólalásomban csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni, illetőleg a ház figyelmét egy dologra kívánom felhívni, nevezetesen a gyülekezési és egyesülési jog kodifikáeziójára. Teszem ezt daczára annak, hogy tegnap Várady Zsigmond t. képviselőtársam már ugyanezzel a témával foglalkozott, teszem pedig részben azért, mert közöttünk a pártban megállapodás történt régebben arra vonatkozólag, hogy feladatunk a ház figyelmét erre a kérdésre felhívni, de teszem részben azért is, mert Várady Zsigmond t. képviselőtársunk tegnap ugy állította be ezt a kérdést, mintha pártunk egyik tagja, sőt igyekezett azt a látszatot felkelteni, mintha egész pártunk a gyülekezési és egyesülési szabadság ellen volna. Eégi időtől kezdve, mióta pártunk egyáltalában létezik, mindig kardinális tétele volt a néppártnak a gyülekezési és egyesülési jog kodifikálása (Igaz! Ugy van! balfelől.) és pedig azért, mert ugy tartottuk, hogy a személyes szabadságnak ez a legkardinálisabb tétele, s ezt biztosítani és gyakorlását megvédeni feltétlen kötelessége minden modern törvényhozásnak. Másrészt azt tartjuk, hogy a gyülekezési és egyesülési jog teljes szabadságának biztosítása és gyakorlásának megvédése kulturális és szocziális szempontból igen szükséges dolog, mert az egyesületek és gyűlések feltétlenül lendítő kerekei a kulturális és szocziális haladásnak és a politikai érettségnek is oly faktorai, a melyek nélkül nem lehetünk el olyan korszakban, a mikor készülünk áttérni az általános választójogra. A mikor a néptömegek minél nagyobb köreit igyekezünk a választójog által a politikai életbe vinni, akkor feltétlenül szükséges, hogy erre az időre előre elkészüljünk azzal, hogy a gyülekezési és egyesülési jogot törvényben preczizirozzuk. Szükséges ez azért, mert ma e jognak sem gyakorlása nincsen biztosítva, sem a joggal való visszaélések ellen nincs ugy prejudikálva, hogy abban modern törvényhozó belenyugodhatnék, m Nálunk a gyülekezési és egyesülési jogot tulajdonképen rendeletek szabályozzák. Az egyesülési jogot öt belügyministeri rendelet szabályozza, a melyek mindegyike hangsúlyozza, hogy mennyire híve az illető kormány és minister, a ki a rendeletet kiadta, a gyülekezési szabadságnak, hogy mennyire szükséges volna a gyülekezési szabadságot törvényben biztosítani; azonban daczára annak, hogy a ministeri rendeletek hangsúlyozzák ennek szükségét, mégis eltelt már 40 év, és a magyar kormányok sohasem értek rá az általuk is mindig szükségesnek tartott kodifikálást valahára végrehajtani. Azért természetesnek tartom, hogy nem lesz felesleges nemcsak egyik oldalról, de másik oldalról is hangoztatni a kívánságot, hogy ez a kodifikálás végre megtörténjék. Igen sokat segített az egyesülési szabadságon az 1875. évi május hóban kiadott 1508. számú belügyministeri rendelet, a mely legalább annyit biztosit az egyesületeknek, hogy a mikor be van adva az egyesületi alapszabály a ministeriumokhoz láttamozás végett, akkor 40 nap múlva az illető egyesület megkezdheti működését, ha csak a ministeriumból előre valami tiltakozó határozat nem érkezett volna. Ez legalább annyit biztosit, hogy ha a belügyministeriumban esetleg munkatulzsufoltság folytán előálló késedelmezés miatt az egyesület, a mely alakulni akar, nem szenvedhet hátrányt és működését megkezdheti. A gyülekezési joggal sokkal rosszabbul állunk, mint az egyesülési joggal. A gyülekezési jogot is szabályozza négy ministeri rendelet, a melyek közt a legrégibb és legalaposabb melyre most is szokott hivatkozás történni: az 1848 április 20-ikán kelt ministeri rendelet. Ez jóformán az a forrás, melyből a közigazgatási hatóságok, a melyeknek diszkreczionális joga elbírálni, hogy a gyülekezési szabadság mekkora és mily méretekben érvényesüljön, jogi meggyőződésüket merítik e kérdés eldöntésére. Már most kétségtelen, hogy a mikor tételes törvényünk nincs, a mikor sokszor alsóbbrendű közigazgatási hatóságoknak juriszdikcziójára, jogi meggyőződésére, vagy szabadságtiszteletére van bizva, hogy vájjon adott esetben megengedjék-e, hogy a gyűlés megtartassák, ez oly tért enged a hatósági visszaéléseknek, (Ugy van! a baloldalon.) a mely állandó panasz tárgya volt és a mely visszaélések a nemzetiségi agitáczióknak is állandó anyagot adnak. Lehetetlenség nem tartani fontos és eminens érdeknek, hogy e visszaélések egyszer s mindenkorra eümináltassanak azáltal, hogy a gyülekezési jog is törvényben szabályoztassék. (Helyeslés balfelöl.) T. ház ! A joggyakorlat is, a mely kifejlődött a gyülekezések engedélyezése, illetőleg tudomásulvétele dolgában, teljesen ferde és oly kinövéseket mutat, a melyeket nem lehet tűrni. Például nincs semmiféle intézkedés, a rendeletekben az iránt, hogy a gyűlést rendezők vagy bejelentők kötelesek legyenek a gyűlés szónokait
