Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

Í37. országos úlés Í911 április 6-án, csütörtökön. 489 igazat kell adni nekik, a mennyiben az anyanyelvet az iskolákban máris háttérbe szorítják némelyek és nem nyuj tátik alkalom a nemzetiségi tanulóknak anyanyelvük teljes elsajátítására. (Mozgás bal• jdól.) Tallián Béla: Azon a vidéken talán így van, nálunk nem ! Pescha Miklós : . . . a mely körülmény arra szolgál egyes izgatóknak, hogy azt a magyarság elleni izgatásra indokul felhasználják, pedig ha helyesen kezelnék az illető tanfelügyelők és tanítók ezt a törvényt, erre okot nem szolgáltatnának és a nemzetiségek teljesen megvolnának elégedve. A nemzetiségek — tapasztalatból beszélek — nem ellenségei a magyar államnak, a magyar nyelvnek, magyar polgártársaiknak. Elismerik ők a magyar állameszmét, a magyar állam egységét, a magyarság szupremácziáját, hegemóniáját, csak azt kívánják, hogy ő velük is az egyenlőség és testvériség magasztos elve szerint bánjanak el ugy a társadalom, mint a hatóságok. Anyanyelvük tekintetében — hallottam igen előkelő, megbízható;, hazafiasán érző és gondolkodó emberektől — annyira megy az iskolában a dolog, hogy a német, szerb, vagy román ajkú gyermekek elfelejtik a német, szerb vagy román nyelvet . . . Tallián Béla : Magyarországon ilyen nem lehet! Pescha Miklós:... pedig ők szükségesnek, hasznosnak, üdvösnek tartják a magyar nyelv tanítását az iskolákban, elismerik azt saját gyermekeik érdekében is, csak azt kívánják, hogy az ő anyanyelvük ne szorittassék háttérbe. Mártonffy Márton: Hol van ez az állapot ? En is voltam tanfelügyelő ! Pescha Miklós: Kifogásolják e tekintetben gróf Apponyi Albert volt vallás- és közoktatásügyi ministernek azon rendeletét, a mely a szerb és román ajkú tanulókat arra kötelezi, hogy a hittan felsőbb elemeit magyarul tanulják. En hallottam magam saját füleimmel, a midőn ezt sérelmesnek találták és kifogásolták. Egyenlőséget kivannak a jogok gyakorlatában, a jogok élvezetében, az erkölcsi és az anyagi támogatásban az államhatalom részéről, aránylagos részesedést a közhivatalokban, még a legmagasabbakban is és a bizalmi állásokban is. Elmondtam, t. képviselőház, azon óhajokat, kívánalmakat, a melyeket én nagy választókerületemben hallottam. Méltóztatnak tudni, hogy a fehértemplomi kerület egyike a legnagyobb választókerületeknek és úgyszólván tisztán nemzetiséglakta terület, egyetlen-egy magyar telepes községem van, a többi mind német, román, cseh és szerb. Végül testvériséget, igazságos, humánus bánásmódot követelnek, kivannak az államhatalom és annak minden tényezője és a magyar társadalom részéről. ' : V. "M íme, t. képviselőház, meg van adva a módja, az alkalma, meg vannak adva az eszközök, hogy a nemzetiségi kérdés békés utón megoldassák a maKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VI. KÖTET, gyarság, a magyar állam érdekeinek megvédése mellett. A közel 8000 választót számláló fehértemplomi kerületben az utolsó időkben nagyon javultak a politikai viszonyok, mert a míg azelőtt alügyészi és birói koromban előfordultak gyakori politikai perek, most az utolsó időben — hála Istennek — ilyenekről beszélni sem lehet. (Helyeslés jóbbfelM.) A mig az 1906. évi választáskor, t. képviselőház, a szerb radikális párt részéről velem szemben felállított jelölt 1111 szavazatot kajiott, én pedig 1783 szótöbbséggel meg lettem választva, addig most az utolsó 1910. évi választáskor három jelöltet állítottak fel velem szemben, de ezek mindegyike egymásután otthagyta a kerületet és csakis a pángermán-párt jelöltje küzdötte velem végig a harczot, azonban ő is csúfos vereséget szenvedett, mert nem kapott többet 463 szavazatnál, ugy hogy én 2193 szavazattöbbséggel győztem. Ezen fényes győzelmet, t. képviselőház, — kimondom határozottan és nyíltan — csakis a szerbés románajku választópolgárság hathatós támogatásának tulaj donithatom és köszönhetem, a mely körülmény ismét azt bizonyítja, hogy szerbés románajku választóim legnagyobb része hazafiasán gondolkozó és hazafiasán érző honpolgárai és fiai ennek a hazának. (Éljenzés a jobboldalon.) Azonban a német polgárság legnagyobb része is hazafiasán viselkedett, mert bár német ember állott velem szemben, mint jelölt, mégis csak 463 szavazatot kapott, holott magában Fehértemplom városában is a németség van többségben, azonkívül van kerületemben több tiszta német község is. Ez is azt bizonyítja, hogy a németek legnagyobb része szintén hazafiasán gondolkozik és érez. Ki kell azonban emelnem azt is, hogy költségkímélés szempontjából saját kívánságomra legalább is ezer választóm otthon maradt, mert tudtam, hogy ellenfelem többet ugy sem kaphat, mint legfeljebb 800 szavazatot. Az eredmény mutatja, hogy jól számítottam. Isten és ember előtt kijelenteni azt is, hogy a reám esett szavazatok tiszták, inficziálva, megvásárolva nem lettek, kerületemben semmiféle terrorizmus, erőszakoskodás nem folyt. (Helyeslés a jobboldalon.) 1909-ben — és azt hiszem, ez a t. túloldalt is fogja érdekelni — a tanfelügyelőség megbízásából résztvettem az iskolaévi záró-vizsgákon, és pedig nem magyar ajkú községekben. (Halljuk I Halljuk ! baljelöl.) Es konstatálnom kell, hogy nagy örömmel és élvezettel hallgattam végig a hazafias költeményeket és énekeket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez igaz I Ehhez értenek!) a melyeket magyar nyelven nem magyar ajkú tanulók adtak elő. Hazafias érzelmükkel tüntettek a növendékek külsőleg is, a mennyiben háromszínű kokárdát, vállszallagot tűztek fel, és e tekintetben különösen kitett magáért a tiszta németajkú Károlyfalva tanulósága. Igaz, hogy az ottani iskolának derék igazgatója van, s valamennyi tanítója is megállja helyét. 62