Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

486 137. országos ülés 1911 vagy más részben államosítást viszünk keresztül, nagyon meddő gondolat volna, a melyről én ismételten azt mondom, hogy nem is hiszem, hogy egyáltalán keresztül lehetne vinni. A vármegyei tisztviselők státusrendezése tekintetében két ellentét van. Az egyik azt kivánja, hogy ezek az állami tisztviselőkhöz mérten ilyen fizetési státusokba osztassanak be, a mi azután vármegyénként külön-külön lenne megállapítva és ezt a rendszert kivánja a tisztviselők helyzetének javításánál figyelembe vermi. A másik rendszer ezt elitéli és azt mondja, hogy ez nem igazságos, egyrészről azért, mert akkor egy kis vármegyén belül nem lehet feltalálni az előléptetésnek azon módját és azon arányait, a melyeket talán nagyobb vármegyékben könnyen lehetne létesíteni, másrészről azért, mert véletlenségből ott, a hol fiatalabb tisztviselőkkel vannak betöltve az előző állások, a később következők részére egész életükre nézve az előléptetések ki vannak zárva. A magam részéről azt, hogy a vármegyei tisztviselők státusa és fizetése az állami tisztviselőkkel egyenlő rangra helyeztessék, feltétlenül szintén kívánom és ezt ugy hiszem, mindenki csak helyesli (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az ebben az irányban való lépéseket mindenki a legkészségesebben támogatja. De azt meggondolandónak találom kétségtelenül, hogy a vármegyék között különbözőségek állíttassanak fel, mert az egyik vármegyében az alispáni vagy főjegyzői funkczió épen olyan képzettséget, lelkiismeretességet és odaadást igényel, mint a másikban, hogy itt rangsorok állitassanak fel a vármegyék között és az egyikben az előrehaladás jobbá és kedvezőbbé tétessék, az sérti a másik vármegye tisztikarának érdekeit és önérzetét is. De másrészről annak a tisztviselőnek mihez van joga ? Nem mondom, hogy magasabb funkcziókban való előléptetéshez is joga van; hogy joga legyen ahhoz, hogy főjegyző legyen egy vármegyében, vagy alispánná legyen, ezt senki sem kivánja. De annak, hogy az, a ki fontos fogalmazói funkcziót tölt be, nem várva, míg előtte megüresedik egy állás, hanem korának előrehaladásával, családjának gyarapodásával előremehessen, igenis, automaticze előremehessen, nem pedig várva a kinevezfetését vagy jövedelmeinek folyósítását, hanem szerzett joga legyen annak, a ki szolgabiróvá vagy jegyzővé megválasztatott a vármegyénél, hogy bizonyos határig kor szerint is bizonyos előrehaladást tehessen, ennek sokkal nagyobb jogosultsága van talán a vármegyei szervezetben, mint az állami tisztviselők státusaiban, mert az állami tisztviselőknek nagy száma lehetővé teszi azt, hogy kineveztetések, áthelyezések által az ő kívánalmaik teljesítessenek, míg a vármegyei tisztviselőnek ott helyben, abban a kijelölt működésben kell talán leélni egész életét, tehát megkívánhatja, hogy korának előrehaladásával, kiadásainak szaporodásával, családjának kiterjedésével ezek az ellátási igények és fizetések is bizonyos mértékű emelkedést érhessenek el. április 6-án, csütörtökön. Ezért részemről inkább haj lom a felé és kívánnám a másik irányú megoldást, hogy igenis, az országos státus megállapittassék akként, hogy a vármegyei tisztviselők az állami tisztviselőkkel lehetőleg egy nívóba helyeztessenek, de az előléptetést azután ne külön-külön egyes rangfokozatokba való kinevezés vagy megválasztás által, hanem automaticze, a mint életkorában előrehaladott, elérhesse minden tisztviselő és e tekintetben minden vármegyében egyenlő szabályok és egyenlő elvek léptettessenek életbe. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Még csak két kérdést akarok hasonló rövidséggel érinteni: az egyik a nemzetiségi kérdés, a másik az általános választójognak csak némileg való megvilágítása. A nemzetiségi kérdésben én rendkívül sajnálom, hogy ebben a tekintetben az országban egy állandó és egyöntetű eljárás és gondolkodás ki nem alakul. Mert lehetetlenség az, hogy a változó kormányokban különböző kormányzati felfogás jöjjön ebben a kérdésben is létre és a mint egy kormány, pl. a jelenlegi kormány helyesnek és okosnak ítél meg a nemzeti jogok védelménél, hogy azt egy következő kormány lerontsa, kisebbítse s mindazt, a mit az előző kormányok tettek, mondjuk, nemes meggyőződésből kifolyólag, azt a másik, a következő kormány elitélje, helytelennek, károsnak minősítse. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk kell a pártokon és a váltakozó kormányokon kivül álló egységes felfogást a nemzetiségi kérdésben mindannyiunknak tanúsítanunk, és kár volna ezt pártpolitikák czéljaira áldozatul odadobni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és akkor azt látni, és annak tánui lenni, hogy épen abból akarunk érdemeket szerezni, hogy a mit mások tettek a nemzeti jogok védelmében, erős küzdelmekkel, a mi törvényeket alkottak és a mi jogokat a nemzet részére biztosítottak, hogy ezeket könynyelműen odadobálhassák, hogy pártpolitikai czélokat kielégítsenek és hogy ígéreteket tehessenek a nemzet nagy érdekei és jogai rovására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket nem szabad odavonszolni a pártpolitika alacsony szintjére, és nem tesz jő szolgálatot a nemzetnek cLZj £t ivl ezeket különböző szempontok szerint mérlegeli. Mérlegeljük ezeket nemzeti érdekeink szempontjából. Azokat a honfitársainkat se sértsük, a kiket szivünk szeretetével és jogunk erejével akarunk magunkhoz fűzni, azokat se tegyük ki változó kormányok szeszélyes intézkedései egész sorozatának, legyünk velük szemben egyformán nemesen gondolkozók, de egyúttal jogainkhoz, államiságunkhoz egyaránt ragaszkodók, akkor ebben az irányban sokkal nagyobb eredményeket érhetünk el, mintha közprédájává teszszük a pártok különböző ígérgetéseinek, tárgyalásainak és alkudozásainak. a melyekhez senkinek sincs joga ebben az országban, hogy ugyanis az állam jogait alku tárgyává tegyék és alku tárgyává tegyék bár a legcsekélyebb értékű becses anyagot is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.)