Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-137
137. országos ülés 1911 Kívánom és helyeslem is, hogy itt egyes nemzetiségi vidékeken tapasztalt viszonyok szőnyegre hozatnak, hogy mi mindnyájan ugy nemzetiségi t. képviselőtársaim, mint mi is, az egyes tapasztalatokat előadjuk. De abban a tekintetben, hogy ebben az irányban tovább menjen valaki és oly ígéreteket tegyen és reményeket keltsen, a melyek azután nem nyerhetik meg az összesség hozzájárulását, mert a magyar államiságnak lényeges feltételeibe ütköznek, abban a tekintetben megjegyzem, hogy ily Ígéreteket tenni senkinek sincs joga, és már a politikai rezon is megtiltja, hogy bárki ily Ígéreteket megtehessen. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A választójog tekintetében a kérdés jelenlegi stádiumában, — mert hiszen nincs szőnyegen az egész kérdés, hogy azzal behatóbban foglalkozzunk — arra, a mit t. képviselőtársaim itt mellettem mondottak, különösen, gondolom, Kovácsi t. képviselőtársam, hogy ebben meggondoltsággal kell eljárni és bizonyos fokozatosságot kell létesíteni, az az észrevételem, hogy e meggondoltságot, azt hiszem, mi már gyakoroltuk; (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a függetlenségi párt gyakorolta, a mikor az általános választójogot a programmjába már régi időktől fogva fölvette, gyakorolták az előző kormány férfiai is, a mi pártvezéreink, a kik ez alapon, az általános választói jog alapján kormányt vállaltak, tehát ezt helyesnek, elfogadhatónak ítélték, de gyakorolta a jelenlegi t. kormány is, a mely az általános választójogot szintén kormányzati programmá tette meg, ennek következtében itt már újra kezdeni a megfontoltságot és meggondoltságot egyáltalán nem volna czélszerű, de különösen azért nem, mert a függetlenségi párt az általános választói jog alapján állott régtől fogva, és ebben az irányban, nem hiszem, hogy visszafelé akarna lépést tenni, és hogy ilyen lépést tenni czélszerű volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most már itt van másik két kérdés, az egyenlőség és titkosság kérdése. Az egyenlőség kérdésében is voltak az azelőtti kormány alatt viták, a mikor a pluralitást kívánták behozni, és a pluralitással szemben a függetlenségi pártot régibb hagyományai a jogegyenlőségre utalták. (Ugy van ! a .szélsőbaloldalon.) A jogegyenlőségre, a mely nem tesz különbséget vagyoni helyzetben, osztályban, hanem a mértéket, a melyet nemzeti szempontból megállapitandónak tart, egyforma joggal alkalmazza mindenkire, akár milyen vagyoni helyzetben van, vallásfelekezethez, vagy nemzetiséghez tartozzék is. A jogegyenlőség bázisa volt az, a melyen ez az ország felépült, a melyen kivívta a külföld tiszteletét, a mikor a közszabadságok védőjeként szerepelt ez az ország. Nem érthette volna el ezt, ha különböző mértéket alkalmaz a különböző polgárokkal szemben, hanem csak a jogegyenlőségre alapított alkotmányos renddel és közszabadsággal tudta ezt a köztiszteletet kivívni. A mi a titkosság kérdését illeti, megengedem, hogy lehetnek különböző felfogások, de hogy mi április 6-án, csütörtökön. 487 ellenzéki politikusok ne lássuk be épen az előző választás alapján, hogy e titkosságban tulajdonképen sokkal több garanczia van a teljes alkotmányosságra nézve, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ha mi megvédelmezzük a szavazók szabadságát, hogy védve legyen minden támadással, minden terrorral és igazságtalan üldözéssel szemben, hogy elfogulatlanul és szabadon mondhassa ki véleményét, hogy, mondom, ebben nagyobb garanczia van, mint talán magában az általános választói jogban, ha ezt keresztül visszük és belevezetjük a választási reformba. Ugy gondolom, hogy t. képviselőtársaimnak itt mellettem szintén ezek a tapasztalatai; azt pedig tudom, hogy gróf Apponyi Albertnek szintén az a tapasztalata és véleménye, hogy a választások lefolyása után a titkosság ellen többé semmiféle czélszerűségi szempontból kifogást tenni nem lehet, hanem ebben kell egyik főgarancziáját találni annak, hogy alkotmányos életünk tisztaságát elnyerje. Múzsa Gyula: Községenkint, toll és zászló nélkül! Holló Lajos: Hogy fokozat van-e benne? Hiszen itt csak arról van szó, hogy változtassuk-e például régi közlekedési eszközeinket, hogy megszűnjünk delizsánszokra pakkolózva ezekkel döczögni előre, hanem vonatra üljünk és modern közlekedési eszközökkel haladjunk előre; hogy egyszerre a keleti expressz-re üljünk-e vagy megelégedjünk-e egy szerényebb közlekedési eszközzel, ez már nem kérdés. Kétségtelen, hogy nem fogunk mindjárt a legrohamosabban és azon művelt államoknak szélsőséges példái után elindulni, a melyekben az általános választói jog a legkiterjedtebb mértékben meg van oldva, de az általános választói jog ugy, a mint a külföldön is van és a mint a mi nemzeti szempontjainkból is megállapítható, nem rontja le nemzeti érdekeinket, faji uralmunkat nem csorbítja, hanem ellenkezőleg, csak megvédelmezi alkotmányunkat a mindenkori támadásokkal szemben, megakadályozza, hogy a kik az udvar erejével, udvaronczkészségük által akarnak hatalomra szert tenni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) összetörhessenek alkotmányt, parlamentáris rendet, és aulikus törekvéseiket elérhessék ezen korlátolt és visszafejtett választási rendszer mellett, a melylyel ma rendelkezünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a mai helyzetet, ennek a mai uralomnak a fentartását védelmezzük ? Nem hiszem, hogy bármely szabadon gondolkozó képviselőtársam itt az ellenzék oldalán hozzá ne járuljon egy olyan reformhoz, a mely igazságos és erős alapokra akarja helyezni Magyarországon a parlamentáris rendet, a mely nem koczkáztatja nemzeti érdekeinket, hanem óvatosan megy előre, de nem érinti a jogegyenlőséget sem, mert nem szükséges az államnak nemzeti jellegét az alkotmányosság sérelmével megvalósítani. Ezek azok, a melyek bennünket vezetnek, de ennek sem fogunk most behatolni a részleteibe,