Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

482 1$1. országos ülés 1911 április 6-án. csütörtököt!* Hanem hogy ennek az ellenkezőjét létesítsük, az sem helyes. Hogy egy oligarchikus szervezetbe menjünk bele, a mely működését minden irányban az alsó vagy közép kereső osztály munkájára és jövedelmére bazirozza, ellenben a nagy tőke, a nagy vagyon, a nagy ingatlanok, a latifundiumok (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ne a vagyonuk arányában, ne az ő jövedelmeik arányában részesedjenek a teherviselésben, arról fogalma sem volt azoknak a kormányzati szerveknek, a melyek az általános és egyenlő teberviselés ideáját 1848-ban megállapították. Sehol sem olyan kirivó ez az. oligarchikus vonás, mint a községek és városok teherviselésében. Az előttem szólott t. képviselőtársam szintén erre hivatkozott és kiemelte azon nagy aránytalanságokat, a melyek az egyes városok és községek teherviselése tekintetében fennállanak. Az egyiknek 100, a másiknak 200% pótadója van. Nem akarok rámutatni mindazon aránytalanságokra,'a melyek e részben fennállanak. Nem akarom kifejteni, hogy egy történelmi fejlődés folyamataként állottak elő azok a viszonyok, a midőn egyes, nagy városok és községek közé beékelt nagy uradalmak és nagy latifundiumok, hosszas évtizedes fejlődés következtében, magukat ezen egyenlő teherviselés alól kivonták. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt ismételten csak az Alföldnek egy példájára mutatok rá. Többször hivatkoztam arra itt a képviselőházban, a pénzügyi bizottságban és másutt is, és felhívtam reá a törvényhozásnak a figyelmét, hogy ennek az állapotnak a további fenmaradása egyáltalában nem felel meg a jogegyenlőségnek, a jogegyenlőség tiszteletének, a midőn látunk az . Alföldön egy példát, a hol egy Bécsben élő külföldi birtokosnak körülbelül 90.000 holdja terjed ki nagy városok és virágzó községek között, a melyeknek 100%-os és még nagyobb pótadókkal kell megküzdeniök akkor, a midőn ezen nagy latifundiumot 15—20%-os adóteherrel adminisztrálják. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Csinál 2—§ uradalmi községet, beállítja oda tisztjeit bíráknak, beállít egy adminisztratív jegyzőt és azzal a csekély költséggel adminisztrálja önmagát, míg a körülötte levő városok és virágzó községek kénytelenek nagy adminisztraczionális költségeiket nagy adóterhekkel fedezni. (Igaz! Ugy van 1 a _ szélsobaloldalon.) Azt hiszik, t. képviselőház, hogy annak az állami hatóságnak csak az az érdeke van, hogy ellássa a maga feladatait, odajöjjön a községekhez, városokhoz ujonczokat rekvirálni, adókát behajtani ? Nem, az ország lakosságának ennél közelebb fekvő érdeke az, hogy az élet szükségletei a helyi viszonylatokban megfelelő kielégítésben, ;

részesüljenek; hogy legyen jó közlekedése, egészséges ivóvize, kórháza, iskolája. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Áldoznia kell ezekért, nem fonhatja össze a karját, ugy mint az állam, <; a mely nem bánja, ha az anafalbétáknak százezrei vannak az országban, nem bánja, ha a közegész- • ségügy elfajul; nem mondom, hogy teljesen érzéketlen ezek iránt, de mégsem megy előre azzal az alkotó munkával, a melylyel mennie kellene. Szóval, a községek és a városok azok, a melyeknek a kultárának, az előrehaladásnak nehéz terheit viselniök kell. Ennek következtében nemcsak az ő érdekükben történik az, ha azt kívánjuk, hogy az állam védelmezze és támogassa őket, hanem ez a : nemzeti előrehaladásnak is nagyfontosságú érdeke és követelménye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiába folyamodunk, hiába panaszkodunk, hogy ezeket a visszaéléseket, ezeket a kórtüneteket, a melyeket itt tapasztaltunk, meg kell szüntetni ; minden kormányzatnál teljes mértékben süket fülekre találunk; nem birunk ebben az irányban előre haladni. Nem azt kívánjuk mi, hogy állittassék itt helyre az az igazi, egészséges és helyes teherviselési elv, a melyet a művelt külföld államai követnek, a melyek elfogadták a progresszivitást, s a létminimum nagyarányú kiterjesztését. Ez is igazságos követelmény volna. De mi megelégszünk azzal, ha csak az egyenlő teherviselést behozzák. (Élénk hdyeslés a szélső baloldalon.) Tessék kiirtani a százados visszaéléseket, a melyeket azért tartanak fenn, hogy a plutokráczia, az oligarchia a maga nagy történeti erejét ebben az országban oda érvényesíthesse, hogy a csekélyebb erejűeket és talán a jogokban kevésbbé hatalmasakat megfossza a teherviselés egyenlőségétől. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Kelemen Béla: A jövedelmüket külföldön költik el! Holló Lajos: Midőn látjuk azt, hogy virágzó városok, — t. képviselőtársam Csongrád városára hivatkozott — hogyan küzdenek pl. a vízvédelem gondjaival, más városoknak ismét más feladatai vannak, ugy hogy 100 és 200%-kal kénytelenek megterhelni a maguk 10—100—200—300 holdas birtokosaikat, mellettük pedig ott terül el a 10.000 holdas latifundium, a melynek teherviselését aránytalanul csekély összegek képviselik, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor ezzel megsértik az általános, egyenlő teherviselés elvét. És talán annak a nagybirtoknak a birtokosa, vagy a birtokon megszállt és ott munkálkodó tisztek és egyének nem részesülnek a városok kulturális intézményeinek javaiban ? Dehogy nem ! Oda mennek a szomszéd városokba, felkeresik annak piaczait, kórházait és • egyéb intézményeit. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legfeljebb az az ur, a ki ott latifundiumának jövedelmeit élvezi, nem veszi ezeket igénybe, mert külföldre megy, hogy ott költse el a magyar föld terményeit és jövedelmeit, melyeket sikerült neki hatalmi állásánál fogva, történelmi tradiczióknál fogva kivonni az egyenlő adózás kötelezettsége alól. (Igaz I Ugy van ! a szélsobaloldalon.) . T. képviselőház ! A M nemcsak a városoknak, hanem egyaránt a községeknek igazságos és egyenlő adózási viszonyait kivánja, nem a segélyen kell mindig a fejét törnie. Nem az az első kötelesség,. hógy^az államtól várjuk a hiányok pót-