Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-137

478 137. országos ülés 1911 április 6-án, csütörtökön. megoldáshoz vezetni. Az Ígéret nem megoldás, és ezzel már annyira jóllakott a közönség, hogy igazán nem kivan belőle többet. Ugy hallom, mégis bizonyos akadály van a kormánynál, nevezetesen, hogy azok a községek, a melyek a községi takarékpénztárakat fel akarják állitani, rendesen a regálé-kötvényeket akarják felhasználni ezen intézményhez és azoknak a kötvényeknek a beváltását kérik. En ezt akadálynak el nem fogadom, ugy is nagyon hozzá van szokva a kormány ahhoz, hogy kölcsön-pénzből fedezzen bizonyos kiadásokat. Miért nem teszi itt is ezt, hiszen neki mindegy, akár hitelezőinek tartozik, akár pedig az egyes községeknek. Nem kerülne ez különös költségébe és fáradságába. Még se járja, hogy e téren akadályozza a községek előmenetelét, boldogulását. Ha még pénzt kérnének a községek, ha azt kérnék, hogy segítsen rajtuk a kormány pénzzel, akkor megérteném azt a bizonyos idegenkedést; de hiszen nem ezt, csak a magukét, csak azt kérik, hogy a kormány az ő regálekötvényeiket váltsa be; s adja olyan czélokia, a melyek megvalósitása előmenetelüket, boldogulásukat segíti elő. T. képviselőház! A választójog kérdése is belevettetett a vitába, és mi, a kik az általános, egyenlő és titkos választójog alapján állunk, meggyanusittattunk azzal, hogjr pártpolitikát csinálunk ebből a kérdésből, tekintet nélkül a nemzet nagy érdekeire, és elneveztek bennünket jelszavas politikusoknak. Hát engedelmet kérek, mi az a jelszó ? Megjelölése annak a czélnak, a mely után törekszünk. Hát ilyen jelszavának minden egyes politikusnak, minden egyes köztéren szereplő egyénnek is kell lennie. Hiszen ezzel csak a czélt jelezzük, a mely felé törekednünk kell, s akinek ilyen jelszava, czélja, működési iránya nincsen, az lehet máról holnapra vergődő, de semmiesetre sem olyan ember, a kire magasabbrendű politikai feladatokat lehetne reá bizni. (Ugy van ! ~a szélsőbaloldalon.) Részemről visszautasítok minden olyan meggyanusitást, a mely bennünket azzal vádol, hogy mi a nemzet érdekeinek figyelmenkivül hagyásával akarnók megoldani ezt a kérdést, (Ugy van! a szélsőbaloldahn.) de a körülményeknek, a kérdésnek minden oldalról való megfontolása azt a inegg5?őződést érlelte meg bennünk, hogy egészséges politikai élet, egészséges politikai haladás egyáltalában nem képzelhető a választójog e nagy reformja nélkül. Attól félnek az ellenkező állásponton levők, hogy majd a kevésbbé megbízható elemek fognak felülkerekedni a vagyontalan társadalmi elemek és a nemzetiségi elemek. De hiszen az 1848-iki nagy reformok sokkal nagyobb átalakulást idéztek elő, mint a minőt a választói jog kérdésének rendezése van hivatva előidézni, s ha akkor azok a nagy változások nem hoztak bajt és veszedelmet a nemzetre, még kevésbbé fog ez a változás, t. i. az általános, titkos és egyenlő választói jog behozatala a nemzet életében zavarokat okozni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) Sokan hangoztatják a fokozatos feljődést. hiszen 1848 óta alig változtattak valamit a választási törvényen. Az egyes kormányok mindig idegenkedtek a változtatásoktól : elmulasztották a fokozatos fejlődés egyes stádiumait; (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) elmaradtak a korszellemtől; nem vették figyelembe a népművelődés és a változó viszonyok hatása alatt beállott óriási változásokat, most aztán nagy ugrást kellene tenniök, de a kik a kicsiny változástól is féltek, azok persze a nagyobb reformokra még kevésbbé kaphatók. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Ez azonban nem azt bizonyítja, hogy nekik van igazuk, hanem csak azt, hogy nem haladtak a kor szellemével és nem hajoltak meg annak kívánalmai előtt. (Igaz ! Ugy van 1 a szélső baloldalon.) Legújabban felvetették a képviselőházban és az újságokban is a képviselői fizetések emelésének a kérdését. (Halljuk I Halljuk !) Nem akarok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, csak felemlítem, hogy az én álláspontommal egyáltalában nem egyezik meg az. hogy a képviselői fizetéseket emeljük, mert azt hiszem, hogy nagyon helyes az a szempont, hogy fontosabb kérdések is várnak megoldásra. Ml!2Sa Gyula: Van más mód is: lemondani róla ! Bikádi Antal : Azonban még sem zárkózhatom el az elől, t. ház, hogy ezzel a kérdéssel pár perczig foglalkozzam. Elnök: Sajnálom, de kénytelen vagyok a t. képviselő urat másodszor is figyelmeztetni, hogy a. képviselői tiszteletdijak emelése a belügyi tárcza költségvetésével már csakugyan semmi Összefüggésben sem áll és napirenden egyáltalán nincs. Kérem tehát, ne méltóztassék a napirenden nem lévő tárgyakat a vitába belekeverni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bikádi Antal : Ezeket kívántam a belügyi tárcza költségvetésére vonatkozólag felhozni. Azt hiszem, hogyha a képviselői fizetések emelését nem is tárgyaljuk e kérdéssel kapcsolatban, az azért napirenden marad és részemről majd annak idején fogok azzal foglalkozni. A belügyi tárcza költségvetését nem fogadom el, mert a kormány intencziói iránt nem vagyok bizalommal. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Szivák Imre ! Szivák Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyi költségvetés nézetem szerint alkalmas arra, hogy jövő reformoknak vezérgondolatait vessük fel, de ezeknek részletes kifejtése még sem tartozik ide, egy általános vita keretébe. Azért bocsánatot kérek, ha én néhány igénytelen megjegyzésre szorítkozom a városok háztartásának kérdése tekintetében, a hol nézetem szerint a normális fejlődést bizonyos válság fenyegeti. (Halljuk !) A városok mai vagyoni élete nem egy elméleti tény, de történeti fejlődés, a melylyel tehát mint adott helyzettel számolnunk kell. S itt leszek bátor