Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos ülés 1911 zórium folytán nincs irott törvény, de a jogszokás alapján kötelessége lett volna magát a rappresentanzában installáltaim. Ezzel szemben állást foglalt ugy a ministerelnök ur, mint az akkor Fiumét képviselő dr. Mayländer Mihály. Ezután dr. Vio Antal fiumei képviselő ur felállott és kijelentette azt, hogy nem osztja azt a véleményt, a melyet elődje, dr. Mayländer Mihály tett itt a képviselőházban az installáczióra vonatkozólag kifejtett. Azt mondja, habár az installáczió nincs is előírva a statútumban, mégis a jogszokás ereje folytán, a mely állandóan követtetett, a kormány képviselőjének igenis kötelessége eljönni a rappresentanzába is, hogy ott kifejezze a maga véleményét, az ő intenczióit, a kormánynak a várossal szemben követendő politikáját illetőleg. Majdnem szórói-szóra ugyanazt mondotta igen t. képviselőtársam, a mit én mondottam itt az igen t. többség ellenkezésével találkozva. Továbbá azt mondja igen t. képviselőtársam : »Per questo é d'avviso che anche il nuovo partito nel caso che i suoi aderenti venissero portati in rappresentanza, pretenderá che l'attuale rappresentante del governo ottemperi a questo obligo e compia quest'-atto di dovuta deferenza verso la rappresentanza municipale«. Ennek folytán kijelenti igen t. képviselőtársam, hogy ha az uj párt helyet fog foglalni a rappresentanzában, akkor követelni fogja, hogy a jelenlegi kormányképviselő feleljen meg kötelességének és installáltassa magát. (Helyeslés a szélsőhahldalon.) Kérdem t. képviselőtársaimat, személyeknek szól-e a kormányzónak az installáczióra vonatkozó erkölcsi kötelessége, vagy a testületnek ? Ugyebár a testületnek ? Ez kizárólag a testületeknek szól, ezért én igen örvendek azon és helyeslem azt, hogy akkor, midőn a kormányt támogató párt Fiúméban első szárnypróbálgatását megtette, t. képviselőtársam nyíltan és férfiasan szembehelyezkedve a ministerelnök ur és Mayländer Mihály álláspontjával, a mi álláspontunkat erősiti meg, ugyanazt a felfogást fejtve ki, hogy t. i. a kormányzónak kötelessége a rappresentanzában megjelenni. És most, a munkapárti képviselő urnak, mint legautentikusabb férfiúnak, e téren kifejtett álláspontja alapján igenis követelem, hogy minél előbb, azonnal, utasitsa a t. ministerelnök ur a kormányzót, a mint azt Vio képviselő ur kifejtette, hogy magát a rappresentanzában installáltassa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak most már megengedni, nehogy a ház idejét túlságosan igénybe vegyem, hogy interpelláczióm egy másik fontos részére térjek át és ez a püspökség kérdése. Megállapitott tény az, hogy az előző kormány Fiúménak egyházi önállósitását teljesen előkészítette. Ez annyira elő van készítve, hogy Róma, igen helyesen, az igazi vallási és egyházi érdekek szempontjából hajlandó volt a püspökség felállítását azonnal keresztülvinni. A magyar kormánynál ez a kérdés rendezve volt és ennek most már semmiféle akadálya nincs és nem lehet. Megengedem, hogy a dolgot könnyebb, április 5-én, szerdán. 467 egyszerűbb lett volna előkészíteni akkor, midőn a zengg-modnisi püspökség betöltve nem volt. Az a tény azonban, hogy az igen t. kormány — szerintem igen helytelenül — betöltötte a zenggi püspökséget a nélkül, hogy ezt a kérdést rendezte volna, ennek a kérdésnek mostani, azonnali helyes megoldását abszolúte nem akadályozhatja, nem pedig azért, mert — mint jól méltóztatnak tudni — a fiumei fiókkáptalan és a fiumei egyházkerület soha a zenggi püspökségbe inkorporálva nem volt és nem lett, hanem egyedül és kizárólag — ma már sajnos hosszabb ideje — ad personam a zenggi püspök vezetése alá helyeztetett. A mint a magyar kormány, Ö Felsége és a szentszék akarják, minden sérelem, minden nehézség nélkül ezt az ad personam a zenggi püspökség alá helyezett káptalant és egyházkerületet akár egy önálló püspök alá, akár pedig valamely más püspök alá helyezhetik. Itt kénytelen vagyok szembehelyezkedni az igen t. ministerelnök úrral abban a felfogásban, a melyet a fiumei egyházi kérdés rendezésével kapcsolatosan hangoztatott. Az igen t. ministerelnök ur igen megkönnyiti a helyzetemet, a menynyiben ő adta nekem felszólalásában a legjobb érvet a mi álláspontunk mellett. Utalt t. i. arra, hogy az egyháznak rendesen és állandóan az a gyakorlata, hogy igyekszik a nép hangulatához, a nép kívánalmaihoz, óhajaihoz simulni. Hát engedelmet kérek, Fiúméban és alközségeiben együttvéve, de különösen magában Fiúméban az olaszság a domináló elem ugy a statisztikai adatok számszerű átlaga szerint, mint vezető szerepénél fogva és minden tekintetben. E mellett — mint magától értetődik — igen tekintélyes és előkelő szerepet visz a magyarság Fiúméban. Már most tisztelettel kérdem, nem felel-e meg az egyházi érdeknek, nem felel-e meg az állami érdeknek, nem felel-e meg a hívőknek, a polgárság érdekeinek, a nagy többség érdekeinek legjobban, ha igenis olyan egyházi főhatóság alatt áll Fiume, a mely legalább is pártatlanul intézi az egyházi ügyeket ? Fiúméban a dolog máskép áll. Fiúméban van egy horvát kisebbség és ez előtt a horvát kisebbség előtt deferálunk akkor, ha tűrjük azt, hogy a zenggi püspökség alatt maradjon Fiume, ha tűrjük azt, hogy Fiúméba csupa horvát papokat hozzanak, mert hogy azok a papok tudnak olaszul is vagy magyarul is, az egészen más kérdés. Tisztelettel kérdem a ministerelnök urat: mit szólnának Zágrábban ahhoz, ha egyszerre odaküldenének a zágrábi egyházmegyébe olyan magyar papokat, a kik horvátul is beszélnek ? Ugyebár általános felzúdulás és felháborodás lenne. Azt kívánnák, hogy necsak horvátul tudó, hanem horvát papok legyenek ott, a mint hogy ebben igazuk van. Quod uni justum, alteri aequum. Fiume lakosságának nagy többsége nem horvát, tehát a legnagyobb igazságtalanság és a legnagyobb jogtalanság, hogy horvát papság és horvát püspökség vezetése alatt álljon. Régebben még mások voltak a viszonyok. Akkor, midőn boldogult emlékű Bedini volt Fiume 59*