Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

466 136. országos ülés 1911 április 5-én, szerdán. Elmondja a lap, hogy a következő párbeszéd folyt le^Grosics és Vio Antal képviselő ur közt. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Talán méltóztatik elengedni, hogy az olasz eredetit is felolvassam, de igyekezni fogok a közleményt lehetőleg szó szerint idézni. Dr. Grossich azonnal rátért arra a kérdésre, mely az ő, dr. Vio Antal képviselő urnak politikai érzelmeire vonatkozik, megkérdezvén őt, hogy milyen nemzetiség. Én, — válaszolá dr. Vio, kitérve a kérdés elől, — sohasem csináltam Fiume város és annak nyelve elleni politikát. Jól van, — válaszolt dr. Grossich, — de melyek az önök politikai! érzelmei ? Mire a megkérdezett, nem tudván kitérni a válaszadás elől, azt válaszolá : »Non posso nascondere di essere oroato.« A mi magyarul annyit jelent: »Nem tudom eltitkolni, hogy horvát vagyok.« Ugyebár, igen t. képviselőtársaim, egy hirlapi közlemény lehet esetleg téves informácziók szülemén}*e és igy ezt még autentikusnak elfogadnom nem lehet. Azonban kaptam erre nézve egy sürgönyt, mely következőkép szól (olvassa): . »Grossich Antal dr. főorvos minden pillanatban kész biróság előtt is eskü alatt megerősiteni Vioval folytatott azon megbeszélését, mely Voce del POJJOIO márczius 2-iki számában megjelent.« Ez az a lap, melyet épen most olvastam fel, és a mely szerint Vio képviselő ur kijelentette, miszerint nem tagadhatja, hogy horvát. Ezenkivül kaptam ugyancsak Vio képviselő urnak itt elmondott beszédét követő napon a következő értesitést Dumicich Mátyás úrtól (olvassa) : »Confermo che Vio junior da me interrogato occasione concorso assessore dichiaro non essersi mai ingerito in politica, ma di essere di sentimenti croati. Matheo Dumicich.« Ez magyarul annyit jelent, hogy megerősítem, hogy Vio junior általam megkérdezve a tanácsnoki pályázat alkalmával, kijelentette előttem, hogy sohasem folyt be a politikába, de hogy horvát érzelmű. T. ház! Én ebből a további konzekvencziákat nem vonom le, hanem rábízom az igen t. képviselőházra, hogy ezek után volt-e nekem jogom azt állítani, hogy a múltban Vio Antal képviselő ur bizonyos horvát allűrökkel birt, a közfelfogás szerint horvát érzelmű volt. Most áttérek a dolgok tárgyi megvilágítására és itt elsősorban kénytelen vagyok reflektálni Vio képviselő ur felszólalásának azon részére, melyben közölte a t. házzal, hogy ők most Fiúméban épen egy uj párt alakításán munkálkodnak^ és azt mondja (olvassa) : »Azt hiszem, hogy ez hazafias törekvés, és akkor tenne gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam igazán szolgálatot Fiume ügyének, ha ezt a törekvésünket támogatná«. Igenis, tudomásom van arról, hog)' Fiúméban egy uj párt alakítását tervezik a kormány és pofitikájának támogatására. Meg fogja azonban nekem engedni az igen t. képviselőtársam, hogy én semmi szin alatt sem tarthatom magamat kötelezve semmiféle hazafias jelszó alatt sem arra, hogy az igen t. kormánynak és többségének a politikáját egy uj pártalakulás támogatásával előmozdítsam akkor, mikor a t. kormánynak általános politikájával —• azt hiszem, elég gyakran teszek tanúságot róla — a leghatározottabban ellentétben állok, és midőn épen a kormánynak fiumei politikája tekintetében is a leghatározottabban elitélő és rosszaló állásponton állok. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban megvaUom, a mennyire eddig nem értek egyet t. képviselőtársammal, annyira kénytelen vagyok már csak az igazság és a pártatlanság szempontjából is örömmel konstatálni, hogy azokra nézve, a mik az uj pártalakulási kísérlet alkalmából Fiúméban történtek, sok tekintetben egyetértek Vio Antal t. képviselőtársammal. Most vasárnap megtörtént Fiúméban körülbelül 250 polgár jelenlétében az uj fiumei kormánypártnak sub titulo »Lega autonoma« megalakulása ; az alakuló ülésen elsőnek igen terjedelmes beszédet mondott Vio Antal képviselő ur, majd szólásra emelkedett dr. Vio Ferencz fiumei ügyvéd, Fiúménak a múlt évig hosszú időn át volt podesztája, és beszédében utalt arra, hogy nem volt szándékában felszólalni, azonban az utolsó napok eseményei következtében, a mikor mi a háznak ez oldaláról felszólaltunk és a mostani fiumei képviselő ur is szóba hozta és szerinte egész helyes alapon tárgyaltuk azt a problémát, hogy Fiume olasz naczionalitását támogatni, istápolni a magyar politika szempontjából szükséges, kijelenti eme közös nézetünknek honorálása és megerősítése mellett, hogy ebbe az egyhangú felfogásba a képviselőház utóbbi ülésén disszonáns hang vegyült: a ministerelnök ur felszólalása, melyben Fiúménak horvátositására vonatkozólag tett nyilatkozatot. Vio Ferencz ur ez ellen a leghatározottabban állást foglalt és utalt arra, hogy Fiume olaszságát abszolúte semmi veszély nem fenyegeti mindaddig, a mig kormányzati oldalról a horvátositás elő nem mozdíttatik ; a mennyiben azonban arról győződne meg, hogy — a ministerelnök ur beszédére hivatkozva — ilyen horvátositási tendenczia az életbe is átvitetnék, nemcsak ő, hanem Fiume egész olaszsága egy táborban fog a kormánynak e törekvéseivel szembehelyezkedni. Vio Ferencz urnak e kijelentése után ugyancsak az ottani uj kormánypárt soraiból szólásra emelkedett Mohovics Donátó ur és kérdést intézett, hogy minő lesz az uj kormányt támogató pártnak álláspontja azzal a ténynyel szemben, hogy a fiumei kormányzó magát nem installáltatta. Erre felállt nagy örömömre — és melegen üdvözlöm e cselekedeteért — Vio Antal fiumei képviselő ur, és engedelmet kért, hogy Mohovics Donátó urnak válaszolva kifejtse véleményét az installáczió ügyében. Itt előre kell bocsátanom, talán méltóztatnak még emlékezni arra, hogy mi, a ház eme oldaláról Apponyi Albert, Polónyi Dezső képviselőtársaim és én azt az álláspontot foglaltuk el, és annak adtunk ismételten kifejezést, hogy Fiume kormányzójának, habár erre a provi-