Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-136

136. országos iil-Js 1911 április 5-én, szerdán. 465 Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, bátor leszek javaslatot tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Előbb azonban a minister­elnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! (Halljuk I Halljuk !) Miután a földmivelés­ügyi minister ur a legközelebbi napokban nem vehet részt az országgyűlés tárgyalásain, arra kérem a t. házat, méltóztassék megváltoztatni az eddigi megállapodást, s a belügyi tárcza költség­vetésének letárgyalása után a honvédelmi tárcza költségvetését napirendre tűzni. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház elfogadja a ministerelnök ur indítványát, a melyhez magam is hozzájárulok, és azért javaslom, hogy a ház a belügyi tárcza költségvetésének letárgyalása után a honvédelmi tárcza költségvetését vegye elő. (Helyeslés.) E szerint javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap reggel 10 órakor tartsa és ennek napirendjére a most megszakított költségvetési tárgyalást tűzze ki oly értelemben, hogy a mennyi­ben a belügyi tárcza költségvetése letárgyaltatnék, az után a honvédelmi tárcza költségvetése követ­kezzék. Méltóztatnak ezt helyesleni ? (Igen!) Akkor ezt határozatkép jelentem ki. Következnek az interpellácziók. Ki az első interpelláló ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') A ministerelnök urnak a minap a fiumei kérdésben itt elmondott beszédé­nek olyan tartalma volt, a melyre feltétlenül szük­ségesnek tartottam, hogy azonnal személyes kérdésben és szavaim értelmének rektifikálása czimén válaszoljak. Minthogy ez nekem lehetővé nem tétetett, azonkívül időközben Vio Antal képviselő ur napirend előtti felszólalásában . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk 1 Halljuk ! a szélsőbál­oldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: ... ugy a fiumei kérdést, mint egy-két állításomat itt vita tár­gyává tette, kötelességem, hogy a fiumei kérdésre visszatérjek interpelláczió alakjában. S ha már ezt teszem, kérdések alakjában igyekszem hozzá­járulni ahhoz, hogy a fiumei függőügyek minél előbb a jognak, igazságnak és békének jegyében megoldassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elsősorban méltóztassanak nekem megengedni, hogy Vio Antal igen t. képviselőtársamnak arra az — őszintén bevallom — általam örömmel hallott igen erélyes nyilatkozatára reflektáljak, a melyben magát olasz származású és nyelvű hazafias fiumeinek tartja és kikéri magának min­denkitől, hogy őt az ellenkezővel gyanúsítsa. Ez az erélyes nyilatkozat vonatkozik az én felszólalásomra ép ugy, mint arra, a Fiúméban általánossá vált közvéleményre, hogy az igen t. képviselő ur a múltban igenis, habár mint emlí­tettem a múltkori felszólalásomban, nem expo­KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. VI. KÖTET, nálta magát politikailag, de igenis, horvát érzel­műnek, horvát allűrökkel bírónak tartatott és tartatik. Pro presente és pro futuro, legnagyobb öröm­mel állapítom meg, hogy a t. képviselő ur itt magát olasz származású, olasz nyelvű és hazafias fiumei­nek deklarálja. Természetesen, komolyan veszem nyilatkozatát és igy a jövőre, hiszem és vallom, hogy nem lesz közöttünk eltérés. A mi azonban a multakat illeti, és az én állításomat, engedje meg t. képviselőtársam, hogy egynéhány körülményre utaljak, a melyek azt a felfogást, a melyet én itt fejtettem ki, és a mely Fiúméban általános, igmis igazolják. Tudja mindenki, a ki a fiumei viszonyokat ismeri, hogy a fiumei olasz és horvát ajkú polgárság, a mennyiben gyermekeit nem küldi Magyarországba, magyar iskolába, vagy pedig külföldre, mondom, ezek a fiumei polgárok rendszerint és egész nagy átlagban ugy iskoláztat­ják gyermekeiket, hogy az olasz ajkúak a fiumei olasz iskolába küldik gyermekeiket és ott nevel­tetik őket, a hol olasz nyelvben, ragaszkodással a Fiúméban divó olasz anyanyelvükhöz és a magyar hazához való ragaszkodásban neveltetnek. Viszont a horvátajku] polgárság általában gyermekeit a középiskolai nevelésre a susáki, régebben fiumei horvát iskolába küldi, ugy hogy, a ki horvát iskolába megy és ott határozottan hor­vát nemzeti érzelemben neveltetik, a kit oda kül­denek, azt a fiumei felfogás szerint horvát érzel­műnek, horvátnak tekintik. Ezek tények. Mal­most tisztelettel kérdem t. képviselőtársamat, igaz-e értesülésem, hogy ő a horvát gimnáziumot és nem az olasznyelvű fiumei iskolát járta 1 (Zaj. Elnök csenget.) A másik momentum, a melyre utalnom kell, az, hogy a t. képviselő ur, a midőn ezelőtt néhány évvel megszűnt Fiume városi hatóságánál mint tisztviselő szolgálni, alighogy kilépett, alighogy nyugdíjba ment, azonnal belépett a fiumei Citaoniz­zába, magyarul : olvasókörbe. Minthogy a t. kép­viselő ur, alig hogy megszűnt városi tisztviselő lenni, belépett ebbe a körbe, — én megjegyzem, hogy mint fiumei állami tisztviselő soha sem lép­tem és nem léptem volna be ebbe az egj esületbe, — mondom, minthogy ő belépett, a közvélemény egész jogosan tehette fel róla, hogy ő horvát érzel­meket táplált. Dehát ezek mind csak vélemé­nyek . . . Holló Lajos: Jeüemzők ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezek csak vélemé­nyek, a melyekből lehet bizonyos konzekvencziát levonni, de a kezembe került a fiumei La Voce del Popolo márczius 2-diki száma, a melyben el van mondva, hogy vagy két évvel ezelőtt, a mikor Vio Antal t. képviselő ur pályázott vagy pályázni szándékozott egy megüresedett városi tanácsnoki állásra, szokás szerint felkereste a városi képviselő­ket és ezek között felkereste dr.|Grosics kórházi főorvost és Dumisics Mátyás városi képviselőt és tekintélyes polgárt. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom