Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

135. országos ülés 1911 április 4-én, kedden. 443 ről-lépésre előre, mert felszívnunk a tót népet jogunk van. Az a nemzet, a mely ezer esztendőn keresztül vérzett ezért a hazáért, és küzdelmeiben megfogyott, igenis, fel van jogosítva arra, hogy megerősítse és kiegészítse magát azokból, a kikért küzdött, fáradott, a kiket önmagával egyenrangúvá tett és a kiket küzdelmeinek és sikereinek áldásaiban becsületesen, önzetlenül és nemesen részesített. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Részemről tegnap egy közbeszólásban jeleztem azt, hogy, ha van is község a felvidéken, a mely esetleg annyira elmaradott, hogy abban alig akad magyarul tudó ember, akkor — s nem egészen véletlenül szóltam közbe és mondtam ezt — a zsidó korcsmáros azonban bizonyára tud. (Mozgás balldől.) Lehet a pesti zsidóság ellen sok tekintetben kifogásunk ; tegyük azt kritika tárgyává, de azt hiszem, hogy bizonyos elismerést sem szabad megvonnunk azoktól, a kik bizonyos vidékeken sok helyütt, szinte egyedül képviselik a magyarságot. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Részemről ismerem a Felvidék viszonyait és ismerek zsidó családokat a Felvidéken, a melyek többet használtak a magyar nemzetnek, mint sok újságíró. (Mozgás a baloldalon.) T. ház ! A közigazgatás az, a mely, mondjuk, legközelebb áll a nemzetiségi kérdéshez, és a melynek rendezése révénjjezt a kérdést is esetleg közelebb lehet hozni a megoldáshoz. A közigazgatás kérdését már számosan feszegették és igen életrevaló eszméket és gondolatokat hoztak a ház elé. Legyen szabad egyszerű papi működésem köréből, a ki a közigazgatásban, mint egyszerű közigazgatási emberji'benne élek, itt a közügy érdekében közreadnom azon tapasztalataimat, a melyeket talán gyümölcsözőkké lehet tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Tisza István képviselő ur bizonyos típusát keresi az alsóbbrendű városoknak, mondjuk, a község és város között keres valamit, a mi a kettő között átmenetet képezne. Ennek szükségét érezzük mindannyian. Mostani községi törvényeink alkalmasak arra, hogy ezer, kétezer lakost a nyújtott közigazgatási eszközökkel is vezethessünk, kormányozhassunk. Azonban már egy 10— 20.000 lakossal bíró község a most adott közigazgatási eszközökkel alig kormányozható és vezethető. Azt hiszem, ha módját ejtenők annak, hogy a képviselőtestület tagjainak száma szaporítható legyen, olyformán, hogy 5000 lakosig 40-re, 10.Ö00-ig 100-ra, és 10.000 lakoson túl 120-ra lehessen szaporítani a képviselőtestületek tagjainak számát, akkor e téren már sokat értünk el, mert az ellenőrzést intenzivebbé tettük, és alkalmat adtunk a nagyközönségnek arra, hogy arra való emberei révén jobban befolyásolhassa saját közigazgatásának közérdekű ügyeit. A kisebb községekben is ugy vagyunk vele, hogy az esküdteket, a kik tulaj donképen tanácsát képezik a községnek és mint a községi jegyző bizalmasai szerepelnek, nem volna szabad, az adószedés sokszor igen Ízetlen munkájával terhelni. Erre előkelő gazdaember, a ki ad a méltóságára, nem igen vállalkozik. Ott, a hol 5000-en felüli a lakosság száma, azt hiszem, el lehetne különíteni a kettőt és lehetne esküdteket beállitani, a kik az elöljáróságot ezen végrehajtó munkájukban tisztességgel és becsülettel képviselik, viszont azonban tanácsosokat is lehetne engedélyezni, a kik mint a községnek előkelőbbjei és vénei, jómódú és tapasztalt emberei képeznék a község elöljáróságának, illetve jegyzőjének szorosabban vett tanácsát. Ha tízezerén felüli lakosságú község élén működik a jegyző, akkor azt hiszem, meg lehetne tőle követelni a jogvégzettséget. Az ilyen községben az ő feladata, munkaköre és a felelősség is, a mely reánehezedik, akkora, hogy tőle a nagyobb képzettséget meg lehet követeim és ez esetben az elsőfokú hatósági teendőket is rá lehetne bizni, igy az iparhatósági ügyeket és más egyebeket. Ily módon deczentralizálni lehetne a szolgabíró munkáját is és kevésbbé költségessé lehetne tenni az eljárásokat. A járási székek révén deczentralizálni lehetne a vármegye munkáját, hogy az ne legyen kénytelen minden csekélységgel foglalkozni, hanem nagyobb horderejű kérdésekben legyen felebbezési fórum is. A községi képviselőknek is a felebbezési joga korlátozható lenne, mert hiszen a mai rendszer mellett lehetséges az, hogy bárki is, a községek bármely lakosa egy közérdekű dolgot, ha akarja, elhúzhat 3—4—5 esztendeig a nélkül, hogy ellene védekezni lehetne, pedig sokszor talán nem is épen a közérdek, hanem a mellőzés vagy egyéb érdek az, a mely a kezébe adja a tollat akkor, a mikor felebbez. A felebbezést is a képviselőtestület tagjainak bizonyos számához kellene kötni, és azt hiszem, hogy közérdekű ügyekben, ha kiderül, hogy a felebbezés nem eléggé indokolt és esetleg a rosszakarat megállapítható, a vagyoni felelősség is meg volna állapítandó. Mert ilyen módon, a mint jelenleg történik, községeket adminisztrálni szinte lehetetlenség. Ezer módja van annak, hogy az adminisztráczió menetét megakadályozza bárki is, és azok között szerencsétlen jegyző vagy elöljáróság eligazodni szinte képtelen. Pest vármegy érői beszélve, mint Pestvármegye egyik képviselője, legyen szabad tisztelettel kérnem a kormányt, miszerint jelen költségvetésébe, ha lehet, pótlólag, a jövő esztendeibe azonban okvetlenül szíveskedjék felvenni az aszódi kihasított járás költségeit is, mert el kell ismernünk, hogy Pest városának környéke már annyira benépesedett, hogy azt a meglévő erőkkel lehetetlenség adminisztrálni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad tisztelettel felemlítenem és kifejezést adnom azon közkivánságnak, a melynek egyik hivatott kifejezője vagyok, mint Pest környékének egyik lakosa, hogy t. i. méltóztatnék a kormány nyilatkozni az iránt, hogy mi lesz az ő politikája a Nagybudapest kér56*