Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

444 135, országos ülés 1911 április k-én, kedden. dését illetőleg. Nekünk, Budapest környékének, környékbeli községeinek tudnunk kell ezt, szükséges, hogy tájékozást nyerjünk e tekintetben. Hála Budapest szerencsétlen telekspekulácziójának, a mely szinte lehetetlenné teszi a fővárosban azt, hogy egy szegény ember házat épittethessen a telkére, Budapest közönségének nagy része Budapest határán kivül telepszik le és erős, kompakt gyűrűként környezi ma már Budapest városát. Sűrűn beépített községeink bizonyságai annak, hogy Budapesten valami hibának kell lennie, mert népe, tisztviselői kara, valamennyi siet ki innen és igyekszik letslepedni a közvetlen közelbsn. Nekünk szerencsénk, hogy földeink értéke óriásilag emelkedett : ebből meggazdagszik a tulajdonosa, a ki megveszi és eladja azt a telket másnak, magam is részeltettem belőle. Elég az hozzá, hogy egy egész gyűrű veszi körül immár Budapestet, a melynek közönsége azonban fővárosi, a főváros igényeivel lép fel, de a mely ott érvényesülni alig tud, rémitő kiméletlen harcz utján tud magának csak pozicziót kiküzdeni a fölényére féltékeny törzslakossággal szemben. Ezek a harczok, a melyek sokszor igen kíméletlenek, csak a közügy rovására történnek és befejezést sohasem nyernek, mert a törzslakosság sohasem fogja ezeket a fővárosiakat benszülötteknek tekinteni, mindig született ellenségeit látja bennük és ez a torzsalkodás, ez a folytonos tülekedés felemészti a körülfekvő községek minden.erejét és idejét. Ezen községek, hogy haladhassanak a kor igényeivel, igyekszenek utak és középületek létesitésével lépést tartani a fővárossal, csakhogy az ilyenek létesitésében nincs semmi egyöntetűség, sok felesleges kiadás történik, nincs egyöntetű terv, egymásnak ellentmondó intézkedések történnek,

,,

| felesleges pénz- és időpocsékolás megy végbe, ugy hogy nekünk tudnunk kellene azt, hogy a főváros becsatol-e minket vagy nem. Mert ha be nem csatol, akkor átalakulunk mi, szomszéd községek, várossá, a mi nagy költséggel és megrázkódtatásokkal jár; ha becsatol, akkor minek pazaroljunk mi annyi időt, munkát és költséget. Szóval, nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk. Kivánatos és nemzeti érdek az, hogy a Nagybudapest terve végre megalapoztassék. Egy miihót elérünk könnyen, hogyha öt szomszéd községet a fővárosba bekebelezünk, hogy legyen a közigazgatásban egyöntetűség, tervszerűség ; azt hiszem, hogy legjobban megfelelő terv az, hogyha öt község teljesen bekapcsoltatnék, 25—30 olyan község pedig, a melyre még kihat a fővárosi élet hullámverése, közigazgatásilag béka jósoltatnék Budapesthez, nem mondom: Budapest vármegye névvel, a név mellékes, de oly viszonyba hozzák, mint a minőben a községek vannak a vármegyékkel. Polónyi Géza : Micsoda pótadót fognak fizetni? Kovácsi Kálmán : Nem tartok tőle. Ennek úgyis meg kell történnie, előbb vagy utóbb, jobb, ha előbb, mint később, és annál inkább kivánatos volna ez, mert akkor Budapest városa maga szaporodnék 300—400.000 oly lakossal, a kit a fővárosi élet még nem mételyezett meg, sem gondolkozásmódjában, sem karakterében, egészséges gondolkozású emberek, a kiktől tanulhatni közigazgatást, vallásosságot és egyebet. Tisztelettel kérem a kormányt, szíveskedjék erre nézve tájékoztató kijelentést termi annak idején, azt hiszem, hogy tartozik vele, de ha nem tartoznék is vele, szívességet tesz Budapest környékének, lekötelez vele mindnyájunkat. Mint a kunság egyik szerény képviselője, azon jász-kun nép nevében, a melyet képviselni szerencsém van, tisztelettel említem fel és tartom napirenden a jász-kun községeknek redemczionális követelését. Ezzel tartozom és azt hiszem, hogy senki sem veheti rossz néven tőlem, nem haza beszélek, megbízóimnak, a midőn kívánságuknak és követelésüknek eleget téve, tisztelettel kérem a kormányt, méltóztassék nyilatkozni aziránt, hogy vájjon hajlandó-e magáévá tenni az előbbi országgyűlés határozatát, t. i. a 339. ülésnek 60.411. sz. határozatát Jász-Kun-Szolnok megye és Csongrád megye közönségének abbeli kérvényére, mely szerint a jász-kun községeknek redemczionális követelése, váltsága, megtéríttessék, a mi számitásom szerint 45,000.525 koronát tesz ki, mint oly követelésre vonatkozót, melyet az 1715. évi XXX. t.-cz. is jogosnak elismer, a mely becsületbeli tartozása a nemzetnek, mondom, hajlandó-e magáévá tenni a kormány az előbbi ház határozatát, a melylyel a kérvény intézkedés végett a kormánynak kiadatott, és hajlandó-e erre nézve törvényjavaslatot előterjeszteni ? (Helyeslés balfelől.) Én ezen követelést teljesen jogosnak tartom részemről; nem vagyok hivatva, hogy ez ügyben ez idő szerint tájékoztatással szolgáljak, mert hiszen azt nálamnál hivatottabbak meg fogják tenni annak idején, én is szívesen szolgálok vele, mert azt hiszem, tartozom megbízóimnak azzal, hogy e kérdést napirenden tartsam, mindaddig, a mig az jogilag teljesen el nem intéztetett, mindaddig, a mig a büszke jász-kun nép azt hiszi, és jogosan, hogy ezzel a nemzet neki tartozik. T. ház! Az egészségügyi kérdésekhez az idő előhaladottságánál fogva nem kívánok bővebben hozzászólni. Mindössze annyit mondok, hogy részemről szívesen hallgattam meg Horváth Mihály t. képviselőtársamnak a felszólalását és szivesen vettem tőle azt, hogy ezen a téren szerepet kíván nyújtani a lelkészeknek is. Lux Terka bájos Írónőnk egy alkalommal egy tárczájában egy kedves megjegyzést tesz. Azt mondja, hogy a Felvidéken járva, azt tapasztalta, hogy igen kedves, bájos dolog az, hogy minden községben két templomocska és paplak van, jóízű, kedélyes papjával, hanem igen szomorú dolog, hogy 17—18 községnek van egy orvosa. Ö azt mondja, hogy milyen kedves dolog volna, ha megfordítva volna. Nos, ez ellen ugyan erősen tiltakoznánk mi papok, de én azt hiszem, hogy mégis lehet a dologról komolyan beszélni, és lehet módját ta-