Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

15/5. országos ülés Í9ÍÍ április k-én, kedden. 441 lennünk, mert a nemzetiségek látszólagos nyugalma, ez az erőltetett nyugalom, felette gyanús nekem. Vannak jelek, a melyek aggodalommal töltenek el bennünket, a kik e kérdéssel foglalkozunk. Attól tartok, hogy ka bebocsátjuk őket alkotmányosságunk védőbástyái közé, kénytelenek leszünk ágyúinkat magunk nekiszögezni alkotmányosságunknak, csakhogy mi megmaradhassunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Ha 1848-ban igy gondolkoztak volna, a jobbágyság még máig sem lenne eltörölve ! (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Kovácsi Kálmán : Azt mondta Pető Sándor t. képviselőtársam, hogy nem lehet megtanulni úszni, ha nem megyünk be a vizbe. Azonban nem okos ember ki, ha meg akar tanulni úszni, egyszerűen beleugrik a legmélyebb vizbe. Justh Gyula: Kossuth pártja fél a néptől! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kovácsi Kálmán : Méltóztassanak a fokozatos fejlődés tapasztalatai alapján előkésziteni azt a végső czélt, a mely mindnyájunk előtt lebeg. Én részemről tudok lelkesedni azért, a mit tetszenek hangoztatni, de csak akkor, ha az kellően meg van alapozva, ha a fokozatos fejlődés azt megérlelte. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Hatvan esztendeig fejlődött, nem csináltak semmit! (Zaj.) Kovácsi Kálmán : Én részemről, ha kilátásom volna rá, hogy az ilyen módon megalakult ház . . . (Nagy zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Én nem szégyenlem magam a politikámért! (Zaj.) Sümegi Vilmos: Ez nem függetlenségi .politika ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Sümegi képviselő urat rendreutasítom. Kovácsi Kálmán : Én büszkén mutatok rá 17 évi politikai multamra ; nagyobb önzetlenséggel nem küzdött senki nálamnál; a mi vagyok, saját erőmből, a magam becsületes munkájával lettem. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Magamat terrorizáltatni senki által nem engedem. Talán kissé vakmerő kézzel nyúltam ehhez a kérdéshez, de nézetem szemit az őszinteség a megértés első feltétele. Szólanom kellett a nemzetiségekről ; méltóztassék megengedni, hogy ennek a kérdésnek némely részletével is foglalkozhassam. A nemzetiségi kérdés tekintetében a lefolyt vitából két epizód ragadta meg a figyelmemet, gróf Tisza István és Szmrecsányi György képviselő urak beszédei. Gróf Tisza István a románokkal egyezkedik és a románok iránt való engedékenység révén a román nemzeti állam rokonszenvét akarja biztositani, a melyre nagy súlyt fektet. Én megengedem hogy ilyen nagy politikusoknak vannak és lehetnek szeszélyeik, lehet olyan kedvencz témájuk, a melylyel ha foglalkoznak, nem használnak vele, de nem is ártanak. Privát kedvtelés, a minthogy mondotta is, hogy a mit cselekedett, miit privát ember cselekedte. De a mikor ő ezt KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. VI. KÖTET, cselekszi, legkevésbbé van jogosítva arra, hogy szemére vesse Szmrecsányi György t. képviselőtársamnak azt, ha ő viszont a tótokkal szemben akar békülékeny politikát inaugurálni. Én az utóbbit indokoltabbnak találnám. A tót nép olyan igénytelen, ruházkodásában, életmódjában és mindenben, hogy megelégszik a magyar jóakarat morzsáival is. Nekem módomban volt érintkezhetni a tótokkal az egész Felvidéken. Itt is, ott is felvetettem a kérdést, magával a tömeggel szemben, hogy tulaj donképen mi az ő kivánsága. Azt a választ kaptam, hogy szeretné, ha az idéző végzés tótul is kiadatnék, mert ha nem tudja, hogy hova hivják, megtörténik, hogy lekésik és elmakacsolják. Kéri még továbbá, hogy az adókönyvecskék rovatai tót nyelven is kitüntetnék, hogy tudják, miért fizetnek. Mikor kérdeztem, hogy kivánnak-e még valamit, nem tudtak semmit sem mondani. Ha ezt az igénytelen tót népet szerény kívánságaiban ki tudjuk elégíteni, akként, hogy a magyar állameszme egységét ne érintsük, akkor azt hiszem, igen hasznos dolgot művelnénk. De az, a mit Szmrecsányi György t. képviselőtársam mond, igen veszedelmes kísérletezés volna, hogy t. i. a bíróságnál tegyünk engedményeket. Elsősorban prakticze ki nem vihető, hogy az Ítéleteket rövid kivonatban tót nyelven közöljék, hisz akkor németnek, szerbnek és mindenkinek igényt adnánk erre, és lehetetlenség, hogy a bíróság ugy szerelje fel magát, hogy minden egyes nemzetiség tolmácsával ellássa magát és Ítéletét három-négy nyelven adja ki. Annál kevésbbé volna ez tanácsos, mert a fordítás sohasem eléggé hű; jogi dolgokban kiváltképen veszedelmes volna; például a legkisebb eltérés is az eredeti szövegtől már komoly bonyodalmakat okozhatna vagyonjogi kérdésekben. Azt pedig, hogy mi mindegyik nemzetiség számára külön biróságot alkossunk, nem bírj a meg az állam, nem birja meg épen az a teherviselő közönség, a melynek nevében beszélek. A magyar állam egységét, a magyar állam egységének eszméjét ilyen intézmények révén kikezdeni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Vannak más dolgok, a hol lehetünk elnézéssel és jóindulattal, azonban e tekintetben ez lehetetlenség. (Helyeslés.) Azt hiszem, igenis segíthetünk a dolgon akként, a mint már voltam bátor egy izben jelezni. Végtelenül örülök annak, hogy egy nagy tekintély — a kit én sem nyílt, sem titkos vezérnek nem nevezek, mert velem szemben belügyministerként gróf Khuen-Héderváry Károly ül, én részemről a felelősséget reá hárítom, :én őt ismerem és tartom pártja vezérének és parlamentárisán nem lehet ízlésesnek mondani, hogyha a háta mögött más vezéreket keresnek, ez elvégre az ő pártjának a dolga, én nem szólok hozzá — mondom, örülök és szerencsésnek érzem magam, hogy oly nagy tekintély, mint gróf Tisza István magáévá tette propozicziómat, a melynek kifejezést adtam. 56