Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-135

432 135. országos ülés 1911 április 4-én, kedden. tehát 7,741.098 korona. Tisztviselői fizetését akként rendezte, hogy a polgármesternek csak 6000 koronát, a főjegyzőnek 3800 koronát, a főügyésznek 3400 koronát, az elsőosztályu Írnokának 1140 koronát adott. Most már hozzáveszem az én városomat, Hódmezővásárhelyt. Ennek a lélekszáma 62.000 volt és mindkét évre 40—40.000 korona államsegélyt kapott. Helyzete azonban rosszabb, mint az összes többi városé, ugyanis az 1908. évi zárszámadás szerint összes vagyona volt 10.207.385 korona, tartozása volt 3,817.352, tiszta vagyona 7,390.000 korona, s ugyanakkor 69%-ot fizettek, ma pedig 72% pótadót fizetnek a p3lgárai. A tisztviselőit pedig akként fizeti, hogy a polgármester 7000, a főjegyző 4400, ä főügyész 3200, a tanácsnok 3600, az árvaszéki elnök 3400, az adótisztje 1400, a kerületi orvos 1100, az elsőosztályu imok 1400, a másodosztályú irnok pedig csak 1200 K-t kap. Feltétlenül szükséges tehát, az én nézetem szerint, a nélkül, hogy irigyeinők azt, hogy egyes városok szerencsésebb összeköttetések folytán maguknak nagyobb államsegélyt tudtak szerezni, feltétlenül szükséges, hogy ezt az összeget helyesbítsük a beterjesztett költségvetési indokolás értelmében, hogy bizonyos mérvű revíziója álljon be az 1909. évi részesedésnek az általam előterjesztett indokok alapján. Erre vagyok bátor az igen t. belügyi kormány figyelmét és jóakaratát felhívni annyival is inkább, mert az államsegélyben részesülő városok között több város van olyan, a mely már tisztviselőinek képes azt a minimumot nyújtani, a melyet az állami költségvetési előirányzat előir, de nagyon sok van olyan, a mely csak 29—30—40%-át képes nyújtani annak a minimumnak, a melyet az állami előirányzat és tervezet előir. Ezek a városok, ha az állam tovább is mostohán bánik el velők, még nagyon-nagyon soká fognak abba a helyzetbe jutni, hogy a városi altiszteknek, szolgáknak, rendőröknek, tűzoltóknak, szóval kezelő személyzetnek, a kis exisztencziáknak sorsát is javítsák és erősbitsék. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a revízió becsületes keresztülhajtásával a belügyi kormányzat odatörekedjék, hogy ez a segély tényleg arra szolgáljon, hogy ne csak a városi főtisztviselők és kisebbrangu tisztviselők, hanem a szolga- és kezelőszemélyzet is részesedjék az állami segítés áldásaiban és javaiban. A magam részéről örömmel üdvözlöm Blanár Béla t. képviselőtársam azon indítványát, hogy a belügyi kormányzat az állami segítés révén a városok istápolására szolgáló 3 millió összeget 4 millió koronára egészítse ki, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mintha nem is történt volna meg az a szomorú eset, a mely eddig példa nélkül áll a magyar költségvetés történelmében, hogy az 1910. évi költségvetés egyszerűen eltűnt innen a ház asztaláról és a törvényhozási tárgyalás elől. En vártam azt. hogy munkapárti képviselőtársaim közül, talán a kormánynyal való előzetes megbeszélés szerint, talán szivük jobb sugallatára hallgatva, akad valaki, a ki előterjeszti azt a határozati javaslatot, hogy a városok segélye három millióról négy millióra felemeltessék; minthogy, azonban erre nézve csak kívánalmakat haüottam — nemcsak Blanár Béla t. képviselőtársam, hanem a többiek részéről is — de konkrét javaslat ide a ház színe elé nem került, a magam részéről bátorkodom erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot előterjeszteni (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »A képviselőház kimondja, hogy a belügyi költségvetésben a törvényhatóságok és községek tételénél a második rovatban a városok segélyezésére felvett három millió korona összeg négy mülió koronára felemeltetik, hogy igy a városi tisztviselők, kezelő és szolgaszemélyzet az általános nagy drágaság ellensúlyozásául közelebb jussanak a nyugodt anyagi megélhetéshez és közelebbről érezhessék a nemzet szivének melegét, mely szív nem feledkezhetik meg azokról, a kik a polgárokért, a népért dolgoznak.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A közigazgatásról szólva, fődolognak tartom a közigazgatás egyszerűsítését. Itt is igazság marad az, a mi mindenütt igazság, az állami élet és a közélet nyilvánulásainak minden terén, hogy a betű megöl és a lélek az, a mely megelevenít. (Élénk helyeslés balról.) Én azt szeretném, ha a magyar közigazgatás ugy módosulna és az állam részéről oly segítő eszközökkel lenne istápolva, a tisztviselők oly anyagi sorsba lennének juttatva, hogy erejük teljes mértékével és jó kedvvel dolgozhassanak, hogy ne öljék az akták közé az igazságot, hanem a szerves, a folytonosan fejlődő élet számára dolgozzanak, hogy az ügyesbajos emberek, a kik a közigazgatásnál megfordulnak, a kik előadják mindennapi panaszaikat, kívánságaikat, ne legyenek robotosai és áldozatai sohasem annak, hogy az aktaszerűség megfojtja az igazságot, sokszor a késedelmezés folytán is, hanem élvezhessék tényleg a közigazgatás révén az állami élet, az állami központi hatalom szivéből kiáradó azon meleget, hogy az országban mindenkinek az ügye és baja a lehető leggyorsabb körülmények közt és a lehető legigazságosabb utón és módon intéztessék el. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig e czélt elérhessük, arra vonatkozólag feltétlenül szükségünk van, hogy anyagilag is a terhektől mentesittessék a tiszti kar. Azért ragaszkodom ahhoz, hogy a közigazgatási tisztviselőknek, a városi tisztviselőknek illetményeihez az állam részéről való hozzájárulás összegét 3 millióról 4 millió koronára felemeljük, hogy ezáltal is módot, alkalmat nyújtsunk arra, hogy tényleg a magyar tisztviselő ugy teljesítse kötelességét, a mint mindnyájunk szivének és lelkének meggyőződése és a törvénynek nem holt betűje szerint, hanem szelleme szerint való igazságnak alkalmazásával azt teljesítenie kell. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Pártolom Blanár t. képviselőtársam