Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.
Ülésnapok - 1910-135
135. országos ülés 1911 április í-én, kedden. 433 azon indítványát, hogy a városok részére olcsó kamatmentes kölcsönök juttattassanak, hogy a városok illetmény- és adómentes kötvényeket bocsáttassanak ki. Pártolom Pál Alfréd t. képviselőtársam indítványát, hogy községi takarékpénztárak és városi takarékpénztárak állíttassanak fel. Magam részéről pedig bátor vagyok azt indítványozni, hogy a városi és községi kötelező tüzkárbiztositás is létesíttessék, ezzel sok visszaélésnek állnók útját és ezzel a városok jövedelmi forrását tisztességes alapon a nép javára fogjuk emelni. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) Röviden végzem szavaimat. Ennek az országnak belügyi igazgatása, mint a munkapárt szónokai is elismerték, gyökeres orvoslásra szorul. Hiányok, bajok és sebek vannak, a melyeket eltüntetni és gyógyítani kell mindnyájunknak. Hogy e mindnyájunk által óhajtott czélt elérhessük, arra való volna szerintünk a kormány. A kormánynak lenne kötelessége, hogy késedelem nélkül, tényleges alkotásokkal az igazi nemzeti munka terére lépjen és e komoly szándékának tények alapján kifejezésre kellene jutnia a belügyi alkotásokra vonatkozó törvényjavaslatokban is. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon .) Sajnos és fájdalom, hogy e szándék tények alapján nem nyilvánul. Azok az összegek, a melyek fel vannak, véve a belügyi költségvetés szükségletének kielégítésére, a tisztviselők helyzetének javítására, a közigazgatásügyi és más humanisztikus intézkedésekre, szóval az ország beléletével Összefüggő kérdések kielégítésére, ezek az összegek valóban csekélységek a szükségletek mérvéhez képest. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) . Látszik, hogy a kormánynak csak egy maradék Összeget volt módjában elapróznia a különböző czélokra, így a belügyi tárcza sovány ellátására is ; azt a maradékösszeget, a melyet az óriási hadügyi kiadások elég kegyesek voltak fel nem falni és el" nem nyelni. így azután az az állapot van, t. ház, hogy míg a katonai kiadásoknál a szükséglet szerint állapittatik meg a rávaló, a fedezet, vagyis hogy népies kifejezést használjak, a lábhoz szabták a csizmát, az óriási nagy hadügyi lábhoz, az óriási csizmát, addig a belügyi költségvetésnél épen megfordítva: a szűkös rávaló, a csekély fedezet szerint állapították még a szükségletet; erőnek erejével a csizmára akarják szabni a lábat, napirendre térvén a felett, hogy feljajdul, vérzik e miatt ennek az országnak egész belélete és tovább nyomorognak azok a robotoló kis exisztencziák, a melyek az országnak nemcsak emberi szempontból, hanem az általuk végzett fontos közigazgatási munka szempontjából is szerintem igen igen értékes elemét képezik. Ily körülmények közt ne mondják azt túloldali t. képviselőtársaim, hogy mi minden áron ellenzékieskedünk. Ha a kisexisztencziák, a tisztviselők jobblétét czélzó és általában a belügyi élet egészségesebb fejlődésére irányuló, a nép terheinek pedig kisebbítésére irányuló, a fokozatos adózást;.megvalósító törvényjavaslatokkal jönnek ide a, kormán} 7 , tagjai és a t. túloldali képviselőKÉJPVH, NAPLÓ 1910 — 1915. VI. KÖTET. társaim, mi azokat örömmel és gyorsan megszavazzuk, még a dicsőséget is szívesen átengedjük önöknek, el fogjuk ismerni, hogy a nemes értelemben vett nemzeti munkának egyik becses részét váltották valóra, hogy a 67-es alapon is jót cselekedtek, mert a mi külön pártérdekeink nem zárják ki az igazságnak elismerését. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De a míg csak ígéreteket hallunk és ama bársonyszékből is, hol a nagy népjogi reformok iránt a múltban lelkesedéssel viseltető Székely Ferencz igazságügyminister ur ül, csak ígéreteket hallunk, felénk áradó hangsúlyozásokat a nemzeti élet benső erősítésére és gyökeres orvoslására nézve, csak zengzetes, de elröppenő szólamokat, a míg önök, t. minister urak és t. túloldali képviselőtársaim, a kiáltó nyomorúságukat csak lenge flastromokkal ragasztják be, a katonai százmilliós kiadásokat pedig valódi teherként zúdítják ennek a nemzetnek nyakába, addig e kormány iránt és önök iránt a politikai okokon kívül egyébként sem viseltethetünk bizalommal. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) Mi is azt tartjuk, a mit az »Az Ujság« czimű napilap nyíltan elismert és megirt tegnapelőtti számában, daczára annak, hogy munkapárti képviselő urak is szép számmal ülnek redakcziójában, hogy »gróf Khuen-Héderváry Bécsbe utazott, kár tagadni, kudarcza vitte oda« és hogy ha majd gróf Khuen-Héderváry felelni fog a belügyi tárcza költségvetésének során felhangzott jogos kívánalmakra, akkor egyikünk meg fogja kapni a »kilátásba helyezett ígéretet*, másikunk pedig az »igért kilátásba helyezést«. (Derültség a baloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Nagyon szellemes! Kun Béla : Nem én mondtam, hanem az önök párthíve, Gajári Ödön irta. Szóval megkapjuk a szavakkal való játszadozást, a tényéknél és a cselekedeteknél pedig a beálló csődöt. Ily körülmények között nem fogadhatom el a belügyi költségvetést és csak annak adhatok kifejezést, hogy a jelen nem lévő ministerelnök urat kérjem a választói jogi reform tekintetében való mielőbbi végleges nyilatkozattételre. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megújhodást, rendszerváltozást, igazi népakarat nyilvánulását mindannyian a választói jogi reformtól várunk, én magam részéről az általánostól, az egyenlőtől, a titkostól. (Élénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Ha talán a t. igazságügyminister ur és a többi minister urak nem volnának már abban a véleményben, a melyet a választások előtt hangoztattak, ha talán az általános, egyenlő és titkos választói jog akkor hangsúlyozott alapjától eltérve, valami más alapra helyezkedtek volna, kérjük, mondják meg azt is itt a parlament színe előtt, (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) legalább az alapelvét tárják fel a megalkotandó reformnak, hogy tudjuk azt, kikkel és mikkel kell számolnunk. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.)