Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

410 Í34. országos ülés 1911 április 3-án, hétfon, községi közigazgatás beteg, reformra szorul és hogy ezen reform során fősúlyt kell helyezni arra, hogy községeink részére az államháztartás és az adófizető polgárság ujabb megterheltetése nélkül jelentékeny és állandó jövedelmi forrásokat teremtsünk. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Semmi sem volt alkalmasabb a jelenlegi kormány iránt, ugy egész programrajánál, mint a benne résztvevő kiváló férfiak múltjánál fogva amúgy is táplált rendithetetlen bizalmamat még jobban megszilárditani, mint az a körülmény, hogy ez a kormány parlamenti működése első pillanatától kezdve mindenkor következetesen hangsúlyozta a mélyreható közigazgatási reformok sürgős szükségét. Szilárd meggyőződésem, hogy ezen nagyfontosságú kérdés, mely pártprogrammunk integráns alkatrésze, mindaddig nem tűnik le a napirendről, mig nem sikerül azt olyan irányban megoldani, a mely kulturális és gazdasági előhaladásunknak, s egyszersmind a magyar állameszme további megszilárdulásának maradandó biztositéka lesz. A belügyi költségvetést elfogadom. (Elérd helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! Egy hang (a jobboldalon) : Hol van a párt ? Sümegi Vilmos ." Pártom a nemzet becsületes lakóinak szivében van, a kiknek lelkében él az az érzelem, a mely a mi pártunk programmjában feltalálható és ennek a programmnak egyik alapja. (Elénk derültség a jobboldalon. Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára rátérnék, megjegyzést kivánok tenni arra a szerintem veszedelmes körülményre, a melynek az utolsó hetekben tanúi voltunk. Az egész sajtót bejárta ugyanis az a hir, a mely nemcsak hogy czáfolatot nem nyert, de a melyet gróf Tisza István t. képviselőtársam itt a képviselőházban elmondott beszédében maga is megerősített, hogy t. i. ő az oláh vagy románajkú nemzetiségi férfiak némelyikével tárgyalásokat folytat bizonyos béke megteremtése érdekében. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik, a mit a magam részéről nagyon, de nagyon veszedelmes dolognak tartok, mert hiszen én is meglehetősen figyelemmel kisérem hazánk közállapotait és eddig még sehol nem hallottam, nem olvastam, hogy mi idegenajka nemzetiségi polgártársainkkal háborúságban élnénk. Hiszen mi nem vagyunk két hadviselő állam, hogy nekünk békére volna szükségünk (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és azok az idegenajku nemzetiségek tisztes polgári foglalkozású emberek, a kik semmiféle háborúságot nem űznek és becsületes közigazgatás és kellő kulturális feladatok teljesítése mellett (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) igen szépen meg volnának nyerhetők a magyar állameszmének, a mint hogy ők egyáltalán nem is ellenségei annak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ellenségei a magyar állameszmének azok a férfiak, a kiknek egy részét itt üdvözölhetjük a parlamentben ; a kik ezt — bocsánatot kérek a kifejezésért — másokkal egyetemben kvázi üzletszerűleg folytatják, hogy a békés, becsületesen dolgozó idegenajku polgárokat fellázitsák, folytonosan izgassák a magyar állam egysége és a magyar állameszme ellen. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldal.on.) En tehát mindenféle ilyen alkudozást, a mihez hasonlót Rakovszky István és Szmrecsányi György néppárti t. képviselőtársaink részéről tapasztaltunk, a kik holmi engedményekről, konczessziókról beszéltek, perhorreszkálok, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ezeket az egységes magyar állameszme szempontjából nagy veszedelemnek tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen tekintélyes és nagy befolyású férfiak igy beszélnek a magyar parlamentben, akkor hogy beszélnek azok az üzletszerű izgatók a nép között ? Miféle Ígéretet tesznek ők, s miféle képet rajzolnak annak a népnek a jövendőt illetőleg, ha olyan államférfiak, mint gróf Tisza István és Rakovszky István a parlamentben ilyen kijelentéseket tesznek ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különben gróf Tisza István t. képviselőtársamat elérte a nemezis, mert mig a régi időkben — igaz, hogy nagyon régen — a Tisza névhez fűződött Magyarországon, bár szerintem hamisan és helytelenül, a liberalizmus inkarnácziója, addig most gróf Tissza István legutolsó felsőmagyarországi beszédeért a néppártnak talán legexponáltabb és legaulikusabb tagja, Simonyi-Semadam Sándor részéről kapott elismerést. (Derültség és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, hogy én az ilyen alkudozásokat, a melyeket a mint jóleső örömmel hallottamba kormány beleegyezése nélkül folytatott gróf Tisza István. nemzetünk egységére nézve veszedelmes akcziónak tartom és nagyon jó szolgálatot tennének ugy gróf Tisza István, mint Rakovszky és Szmrecsányi néppárti t. képviselő urak, ha nem beszélnének ilyen konczessziókról. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi teljesen egyforma jogú polgárok vagyunk e hazában, a kik a nemzetiségekével azonos jogokkal birunk, sőt vannak az idegenajku polgárok között némelyek, a kik még több joggal birnak, mint a magyar állampolgárok; vannak egyes törvényes intézkedések, a melyek nekik nagy előjogokat is biztositottak, tehát itt semmi ok sincs arra, hogy alkudozzunk egymással, mint hadviselő felek; viseljük egyformán a terheket és legyünk mindnyájan hű polgárai ennek a hazának. (Általános élénk helyeslés.) A belügyi költségvetés tárgyalásának rendjén, igen elismerésre méltó beszédet hallottunk Horváth Mihály t. képviselőtársunk részéről, (Éljenzés a baloldalon.) a ki különös előszeretettel foglalkozott a közegészségüg)'! kérdésekkel és itt megrótta a fővárosban uralkodó kórházi mizériákat. A mit