Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

134. országos ülés 1911 április 3-án, hétfőn. 411 e részben elmondott, arra nézve, tökéletesen egyetértek vele, sőt azt meg is toldhatom egy pár megjegyzéssel. Végtelenül sajnos, hogy a mióta az uj betegápolási adót szedik, a fővárosnak szinte legjövedelmezőbb üzletágává fejlődött a betegápolás, a kórházi eltartás, s mégis napról-napra azt tapasztaljuk, hogy ahhoz, hogy egy súlyos beteget Budapesten kórházba felvétessenek, igen nagy protekczióra van szükség, sőt mi több : egy közveszélyes elmebeteget Budapesten elhelyezni egyáltalában nem is lehet. (Ugy van !) Holló Lajos: Legfeljebb akkor viszik be, ha az utczán követ el valamit és elfogják ! Sümegi Vilmos: Ahhoz, hogy valakit elmegyógyintézetbe vagy szanatóriumba elhelyezzenek, kell, hogy igen nagy ur legyen, igen nagy adósságokat csináljon, vagy váltót hamisitson, (Derültség balfelől.) de egyébként csak igen nagy piotekczió árán lehet valakit elhelyeztetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy többet ne mondjak : az országos elmegyógyintézet a Lipótmezőn talán ötven év előtt épült fel négyszáz beteg részére, most pedig már háromszor annyi beteget helyeztek el benne. Feltétlenül szükséges volna tehát egy ilyen uj elmebeteg-kórház felépitése, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mint hogy szükséges Budapesten is minél előbb a kórházakat szaporitani. Sajnosán értesültem arról, hogy Müller Kálmán hírneves professzor, a ki e kórházakat igazgatta, elkedvetlenedett és el is fog menni ebből az állásból. így talán nem lesz majd akadálya annak, hogy némelyek kívánsága teljesüljön, hogy t. i. az igazgatói állás deczentralizáltassék. Hogy személyes kérdésekben olyan nagy versengés folyik, azt tudjuk, de bennünket, egyszerű polgárokat sokkal jobban érdekel az, hogy ne ; annyira az állások szaporittassanak, mint inkább a kórházak. Hiszen tiz esztendővel ezelőtt is be volt állítva a belügyi költségvetésbe 4 vagy 6 millió korona egy ilyen nagyobb kórház létesítésére, de bizony abból semmi sem lett. Pedig legalább is a fővárosnak a négy sarkán és nem a közepén — a Rókust is ki kellene innen tenni, mert elékteleníti a fővárost — szükséges volna, hogy a főváros perifériáin, a hol a levegő is jobb és a hol a szegényebb néposztály lakik, nagyobb kórházak épüljenek. (Helyeslés balfelöl.) A közegészségügyi dolgokhoz hozzáértőbb t. képviselőtársaim bizonyára majd szakszerűbben fognak felszólalni; én csak két dologra kívánom a t. belügyi kormány figyelmét felhívni. Az egyik a vörheny állandó grasszálása Budapesten, a mely esztendők óta szinte hónapról-hónapra, a mint kimutatja a statisztika, gyarapodik és ugy látszik az orvosi tudomány nem tudja kiirtani. Azt hiszem, nem annyira az orvosi tudomány az oka, mint a hatóságok helytelen eljárása, az ellenőrzésnek teljes hiánya és sok más egészségügyi intézkedés, a melyek tekintetében felügyelni elsősorban a belügyi kormányzatnak volna hivatása. A másik dolog, a melyet szintén kiváló szakemberektől hallottam, hogy a tavaly fejét felütötte kolerajárvány veszedelme nagyon közel jár megint, és kérem a t. belügyminister urat, kövessen el mindent, hogy ennek a rettenetes nyavalyának eleje vétessék és a nyár folyamán a kolera ismét ki ne törjön Magyarországon. A múlt esztendőben, a mikor a kolerajárvány nem olyan nagy mértékben, mint régente, de mégis meglehetős mértékben szedte áldozatait, a bécsi hatóságok részéről olyan vexatórius eljárásban részesültek a magyar állampolgárok, a mit kellőképen megbélyegezni nem is lehet, sőt mi több : külföldi szakírók is szükségesnek tartották ezt megemlíteni, Többek között a Berliner Klinische Wochenschrift, egy elsőrangú folyóirat azt mondja : jobban tennék az osztrák hatóságok, ha a helyett, hogy a magyar polgárokat ilyen vexatórius eljárás alá vetik, ügyelnének arra, hogy a Bukovinából és Galioziából bejövő, járványos és fertőző betegségekkel megrakott embereket tartsák vissza attól, hogy Magyarországba bejöjjenek, mert ezek olyan közel vannak Oroszországhoz, hogy onnét könnyen behurczolhatják e bajokat. Ha tehát meg kell bélyegezni valakit, akkor nem a magyar állampolgárokat, hanem az osztrák hatóságokat kell, akik a helyett, hogy a maguk portáján sepernének, a maguk birodalma egy részében megtűrik a legnagyobb piszkot, fertőt és mocsarat. A fővárosi ügyekről szólva, el nem mulaszthatom, hogy a belügyi kormányzat figyelmétjfel ne hivjam egy régi tartozására. A mint méltóztatnak tudni, a fővárosi törvény körülbelül 40 esztendős. Azt hiszem, nincsen a világnak egyetlenegy metropolisa sem, a mely ezt a fővárosi törvényt eredeti mivoltában eltűrné. Igaz, hogy egy munkapárti képviselőtársam, talán 25 esztendővel ezelőtt Budapest fővárosának volt főjegyzője, Márkus József, már akkoron kidolgozott egy gyönyörűen szép tervet a fővárosi törvény revíziója tárgyában. Az akkori ministerek mind elfogadták, és nem volt azóta egyetlenegy kormány sem, a mely a fővárosi törvény revízióját meg ne Ígérte volna, még az u. n. koaliczió belügyministere, gróf Andrássy Gyula is ígéretet tett erre nézve, hogy az uj fővárosi törvényre vonatkozó javaslatot a ház elé terjeszti. Holló Lajos: Záros határidő alatt! Sümegi Vilmos: De nemcsak gróf Andrássy Gyula Ígérte meg, hogy záros határidő alatt megcsinálja a fővárosi törvény revízióját, hanem 25 esztendő óta nem volt olyan belügyminister és olyan belügyi államtitkár, a ki be ne látta volna a jelenlegi fővárosi törvény tarthatatlan voltát, a ki be ne látta volna, hogy ilyen abszurd dolgokat tartalmazó törvény talán egyetlenegy nincs, mint a jelenlegi fővárosi törvény. Daczára ezeknek a ministeri és államtitkári Ígéreteknek, semmi sem történt ebben az irányban. Márkus József azóta polgármester, főpolgármester lett, majd főrendiházi tag, most már képviselő, (Derültség balfelől.) és remélem, hogy mint hozzáértő szakember és mint kormánypárti képviselő végre üstökön fogja a dolgot és a mostani belügyminister úrtól köve52*