Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

402 1U. országos ülés 1911 április 3-án, hétfon. mentes kötvényeket bocsáthassanak ki, de egy­séges tipusu kötvényeket, a melyeket bizonyos tekintetben az állam garantirozhatna, legalább azzal, hogy kötelesek lennének a városok költség­vetéseikben felvenni a kötvények kisorsolására és a kamatok fedezésére szolgáló eszközöket. (Élénk helyeslés.) Ily értelemben, midőn azt a nézetet vallom, hogy Magyarország jövője. Magyarország fejlődése feltétlenül attól függ, hogy elsősorban mint mező­gazdasági állam a mezőgazdaságot fejleszsze és a községeket ennek megfelelően támogassa, másrészt, azt hiszem, a városok fejlődését elő kell segiteni, azoknak polgárságát támogatni kell és a polgári osztály megerősítését lehetővé kell tenni. Lehetővé kell tenni, hogy a polgári osztály, a mely alig erő­södött meg és máris erős gazdasági küzdelmeket kénytelen folytatni, mint államfentartó osztály fenmaradhasson, — mondom, midőn ez a meg­győződésem, azzal a kérelemmel fordulok a belügyi kormányhoz, hogy a városoknak ily segitése, a vá­rosi polgárságnak ily támogatása érdekében lehető­leg minden eszközt mozgósitson, a városokat kellően fejleszsze, a városi polgárságot támogassa, hogy igy lehetségessé váljék, hogy a felviruló mezőgazdaság mellett alakuljon minél előbb kulturális és gaz­dasági vidéki központ, vidéki város, (Élénk he­lyeslés.) és ezzel megalapoztassék Magyarország jövőjének további évezrede. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Beszkid Antal jegyző: Zelenyák János ! Zelenyák János : T. ház ! Nem tartozom azon malkontensek közé, a kik mindent sötét szinben szoktak látni, sőt az időleges kormányok megbirálá­sánál a legsötétebb szemüveget használják, hogy a netalán előbukkanó fényt sötét szinben lássák. Ellenkezőleg, én azt a szempontot tartom czél­szerűnek, üdvösnek, hasznosnak, hogy mi nem a mi hibánk okozta elmaradottságunkat, az úgy­nevezett fejlődési megakadásunkat sötét fátyol­lal takargassuk, — vagy hogy a legújabban di­vatba hozott szóval éljek — hogy a romokat zaj nélkül takarítjuk el. Szükségünk van erre a közegészségügyi kérdések tárgyalásánál is, mert hiszen ennek kiható ereje minden egyes honfiura kiterjed, annak hatását lesi egyszersmind a kül­föld is, és a szerint emel vagy sújt bennünket, a mint bennünket közegészségügyi tekintetben rendezetten vagy rendezetlenül talál. Én azt gondolom, hogy a közegészségügynek rendezettsége vagy rendezetlensége a nemzeti erőknek igazi fokmérője. (Igaz I ügy van !) Még most is fülemben cseng Horváth Mihály t. képviselő­társamnak igazán mélyreható szava, midőn eszme­dús, tartalmas, de egyszersmind szivből fakadó beszédében a nemzetnek minden fiát a közügyek rendezésére hivja fel rang és nemi különbség nélkül, mert a közegészségügy olyan közkincs, melynek fentartásánál szerepelnie kell mindenki­nek egyaránt. A közegészségügyet én eminenter nemzeti ügynek tartom és talán ez az oka annak, hogy még a politika, az exigencziák, a czélszerű­ségek tudománya a belügyi tárcza keretébe szorí­totta. A . közegészségügyi állapotoknak megítélésé­nél az emberek két csoportra oszlanak, az egyik csak a fényoldalait, a másik csak az árnyoldalait tekinti. Én a közegészségügyet manapság lábba­dozó beteghez hasonlítom . .. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Zelenyák János: . . . kinek az időleges kor­mányok hol erősebb, hol gyengébb mankókat ad­nak, hogy felállhasson, esetleg itt-ott egy-két lépést előre is tehessen, de nem adja meg a kormány azt az erőt, az idegeket és izmokat aczélozó táp­lálékot és különösen nem adja meg az egész szer­vezetet lüktető elevenségben tartó magyar szelle­met és lelket. Nem tagadom, hogy az időleges kormányok sokat tettek ennek az ügynek a fejlesztése érde­kén, de egy hibában szenvednek, t. i. ezt a köz­ügyet nem a hivatott szakkörökre bizzák, hanem idegen dajkára, mely más elfoglaltsága mellett a reményekre jogosított gyermekből csenevészt farag. Ezt tapasztaljuk mindenütt, hol a közegészség­ügyet a közigazgatási testületekre vagy a közsé­gekre bizták. Ennek a rendezése nem oda való. Hogy a közegészségügynek a rendezésével nem foglalkozhat ex asse a közigazgatás, annak egyszerű oka az, hogy annyi mindenfélével van túlterhelve, hogy még ennek az ügynek sem szentelheti minden idejét és erejét. Hogy mennyire álmatag a mi közigazgatásunk, elég ráutalnunk az ököritói vagy hegyaljai esetekre, midőn ezt a közigazgatást még a nyomornak csontos keze sem birta álmából fel­rázni, hanem a belügyministernek úgyszólván lángpallosára volt szükség, hogy végre álmukból felébredjenek és kötelességüket teljesítsék. Kelemen Béla: Elég szomorú ! Zelenyák János: A közegészségügynek ren­dezése czéljából két törvényt alkottak. Az egyik az 1876. évi XIV. t.-cz., a másik annak revideált kiadása, az 1908. évi XXXVIII. t.-cz. Ez is re­formra szorul, mert ugyanabban a hibában szen­ved, hogy nem a szakköröket bizza meg ez emi­nenter nemzeti ügynek rendezésével, hanem megint csak a törvényhatóságokat és a községeket. Én nem akarok rekriminácziókkal élni, de ismerem a népet, ismerem annak gondolkozását, ismerem ruházkodását, szóval beléletét, ismerem azt a kört, a melyben mozog, a melyben jól érzi magát, de tessék elhinni, én nem találok olyan embert, a ki az 1886 : XXII. t.-cz. 71. §-a nélkül birói pálczát vállalna ; csak erőszakkal, úgyszól­ván büntetéssel kényszeríthető arra az. illető, hogy a községben biró legyen, mert ugyanabban a pilla­natban az egész komasága, az egész rokonsága ugysaólván ellenségeskedésbe jut vele, . . . Jakabffy Elemér : Nálunk megfordítva van ! Zelenyák János : . . . lehetnek kivételek, elis­merem, de az ellenséges hangulat, az ellenséges indulat mindannyiszor a biró ellen tör, valahány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom