Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-134

ÍM. országos ülés Í9ÍÍ április 3-án, hétfőn. 451' malis fizetések tekinthetők, és ezeknek a fizetéseknek erre a minimális fokra való kiegészítésére adatott az a két millió korona, illetve most már három millió korona. Ebből Komárom városa kapott tisztviselőinek fizetése kiegészítésére 32.3%-ot. Midőn a minimálisnak jelzett fizetésből a tisztviselők alig egyharmadot kapnak, ez az eljárás bizonynyal nem helyes, meg nem felelő és elkeseredést érlel. (Ugy van! ügy van! balfelől.) De nemcsak Komárom városa, hanem Pancsova is 50%-ot adtak a tisztviselőknek és a rendezett tanácsú városok közül álig van olyan, a melyik 60%-ot adhatott volna. Miután ilyen viszonyok vannak, ilyen körülmények között a legteljesebb bizalommal vis;ltetem a kormány iránt, és tudva azt, hogy a költségvetésben az egyes tételek változtatása nagy nehézségekbe ütközik, és tudva azt, hogy mindenütt szükség van a mai viszonyok között arra az összegre, a mely ott beállittatott, lehetetlen, hogy egy kéréssel ne forduljak a bel- és pénz ügyminister urakhoz, azzal a kéréssel, hogy ha a magyar államkincstárnak bárhol van még rendelkezésre álló összege, adja meg azt az egy milliót a városoknak, (Helyeslés balfelől.) mert én abban a nézetben vagyok, hogy olyan tisztviselőkkel, a kiknek az őket törvény vagy rendelet szerint megillető fizetésnek csak egyharmada jár, közigazgatást foganatositani teljességgel nem lehet. Hock János: A városok állami feladatokat teljesítenek. Kun Béla: Szavazzuk meg azt a kis egy milliót. Blanár Béla ." Külön városi törvény megalkotását egész sereg képviselőtársunk kérte, kifejtve azokat az okokat, a melyek ennek a törvénynek megalkotását szükségessé teszik. Ezen végleges rendezés előtt azonban feltétlenül szükséges volna, és azt hiszem, nagyobb nehézségekbe nem is ütköznék, hogy törvény utján állapítsuk meg a városi tisztviselők fizetését és törvény utján állapítsuk meg az állami segélyt a városok részére. Hogy azután ezt állami segélynek vagy kártalanításnak nevezzük-e, e felett kár vitatkozni. Miután a városok ezt azon teendők fejében kapják elsősorban, a melyek állami teendőknek tekintetnek, lehet kártalanításnak is nevezni; miután azonban ezeket a teendőket a saját maguk erejéből nem képesek ellátni, állami segélynek is tekinthető. A lényeges az, hogy törvény utján biztosittassék, hogy mennyi jár nekik ezen a czimen. Ugyancsak ezzel kapcsolatosan volna megoldandó a városi rendőrség kérdése is. Hogy a közrend fentartása állami teendő, az nyilvánvaló ; hogy a városokban a rendőrség közérdekből és állami szempontokból államosítandó, az is nyilvánvaló. Ennek közelebbi részletei azonban csakis az erre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásakor kerülnének megbeszélés alá. Most egy a kérésünk, az, hogy ennek az államosításnak keresztülvitelénél a városokra nagyobb teher esetleg ne járuljon. (Helyeslés balfelől.) KÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. TI, KÖTET. T. képviselőház ! A végleges városi törvény megalkotása, a miként t. képviselőtársaim is kifej; tették, lényeges azért, mert jelenleg az 1886 : XXI. és az 1886 : XXII. t.-czikkek egyrészt a városokat, nevezetesen a törvényhatósági városokat, a vármegyékkel egy törvénybe fogják, másrészt a községi törvény rendelkezése alá teszik, s még a törvényhatósági városokat is bizonyos tekintetben a községi törvény rendelkezéseinek vetik alá. S a midőn a törvény igy intézkedik, nem számol a való élettel. Hiszen nálunk egész sereg nagyobb város, valóságos metropolis fejlődött ki, a melyekben városi élet létezett és létezik ; volt azután pár kisebb város, a melyek mintegy középhelyet foglalnak el, nem annyira nagy intelligencziával, de a melyekben az ipar és kereskedelem kifejlődött és voltak azután még helyek, a melyek községeknek, falvaknak sohasem tartották magukat, a melyek mezővárosoknak vannak titulálva, a melyekben a városi öntudat mindig élt, és a melyek mindig városoknak kívánták magukat tekintetni. Ezekről az emiitett törvények alig intézkedtek, nagyközségeknek tették meg őket, a mi majdnem degradálásszámba megy. Nagyon helyes volna, ha ezekről a községekről, a melyek mint rendezett tanácsú városok magukat saját erejükből fenn nem tarthatják, szintén intézkednék törvény, és ha három tipusa alkottatnék meg a városoknak : először törvényhatósági, azután rendezett tanácsú és harmadszor ezeknek a kisebb mezővárosoknak megfelelő tipusú városok, a melyeknek nem volna ugyan rendezett tanácsa, azonban mivel városi öntudattal. birnak és lakosai városi foglalkozást űznek, bizonyos városi autonómiát nyernének és nem volnának a községekkel egy rangban és egy elbírálás alá esők. T. képviselőház, ha ily módon oldatnék meg a kérdés, feltétlenül és elsősorban az autonómia kiterjesztésére kellene a városi törvénynek tekintenie. (Ugy van!) Az autonómia kiterjesztésére, mert hiszen a mai állapotok szerint — nem beszélek a rendezett tanácsú városokról, a melyek teljesen a vármegyének vannak alávetve, de a törvényhatósági városoknak is az az állapota, hogy a központi kormányzathoz majdnem minden határozatuk felebbezhető, és a mig valamit végrehajthatnak, a mit a polgárok érdekében levőnek tartanak, addig oly hosszú idő telik el, hogy ebből csak kár háramlik rájuk. (Ugy van !) T. képviselőház ! Az autonómia kiterjesztése mellett feltétlenül elő kellene segíteni a városok azon feladatát, hogy valóságos kulturális központjai legyenek az országnak, hogy közéletükben a magyar állameszmét és a magyar kultúrát terjeszszék ; elő kellene segíteni, hogy közintézményeket létesíthessenek, egészségügyi intézményeket, gazdasági, kulturális és egyéb fontosabb dolgokat létesítsenek. Persze ezekhez elsősorban pénz kellene, és itt lép előtérbe az, hogy a városoknak valami módon, akár kamatmentes, akár olcsó kölcsönöket kell biztosítani, (Helyeslés a baloldalon.) Vagy módját lehetne ejteni, hogy illeték- és adó51