Képviselőházi napló, 1910. VI. kötet • 1911. márczius 9–április 8.

Ülésnapok - 1910-133

382 133. országos ülés 1911 hára adjon felvilágosítást a képviselőházban, hogy ezek a kérdések ott a hegyvidéken hogyan állanak. Azok a nagy szocziális, gazdasági, közegészségügyi, kulturális bajok, melyeket több izben voltam bátor a házban szóvá tenni, mind fenforognak, és nem látunk még eddig semmiféle intézkedést a kormány részéről. Nyegre László : Nem forognak fenn ! Huszár Károly (sárvári) : En nem tudom, talán abban a véleményben van a t. képviselő ur ... Nyegre László: Én ismerem, én tudom. Huszár Károly (sárvári) : En is ismerem, t. képviselő ur ; lehet, hogy a t. képviselő ur régebben nézte a viszonyokat. Hát az egyik ember hosszabb ideig nézi, a másik rövidebb ideig, de azért nincs kizárva, hogy az utóbbi a dolgokba mélyebben lát bele. Senki sem fogja ezt tagadásba venni és nem hiszem, hogy a t. képviselő ur is megtegye azt, a mi megtörtént itt nemrégiben, a mikor a pénzügyminister ur, az egész ház szine előtt kijelentette, az ország közvéleményének nagy bámulatára, hogy Magyarországon a legjobb dolguk a mezőgazdasági kisgazdáknak, a kisembereknek van. Id. Erdélyi Sándor: A kisgazdáknak, nem a kisembereknek ! Huszár Károly (sárvári) : Én is azokat értem ! Hát én nem hiszem, hogy a t. képvdselő ur ezen séma szerint azt fogja mondani, hogy akár Máramarosban, akár Zemplénben, akár Liptó- vagy Arvamegyében a szocziális és kulturális és gazdasági viszonyok olyanok, a melyek fölöslegessé teszik azt, hogy én e pillanatban felhívjam a t. belügymmister ur figyelmét arra, hogy ezeknek a bajoknak az orvoslására különös gondot fordítson, mert ez a nép kultúrában, gazdaságban, társadalmi műveltségben sokkal inkább el van maradva, mint az országnak bármely más része, akár az Alföldet veszem, akár a Duna mellékét, akár a délvidéki németséget, akár Erdélyt, vagy a székelységet. Nem szabad ilyenkor mindig pártpolitikai féltékenységgel és rideg pártpolitikai szempontokkal előállani, hogy a dolgokat eltussoljuk. A nyilvánosság minden ilyen kérdésben használ, és hogyha én túloztam volna, lenne annyi morális bátorságom, hogy ezt a túlzást bevalljam és azt az elégtételt bárkinek megadjam, a melylyel tartozom. De évtizedeken keresztül olyan hallatlan állapotok vannak e tekintetben minálunk, a melyek sehol Európában nincsenek meg és a melyeknek a fennállása nem áll annak a népnek az érdekében, de nem áll Magyarország tekintélyének az érdekében sem. A másik nagy kérdés, a melyre szintén szeretném a t. ház és főleg a tisztelt belügyminister ur figyelmét felhívni, ez a szabadkőmivesség kérdése. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mig eddig néhányad magammal, egy czéltalannak látszó harczot folytattam e titkos társaság ellen, most már e táborban, a mely a szabadkőmivesség ellen harczol. magának a szabadkőmivességnek is április 1-én, szombaton. igen kiváló tényleges tagjait üdvözölhetjük. A t. ház például mindenesetre jól ismeri Farkas Pál t. képviselő urat, vagy gróf Tisza Istvánt, vagy a Magyar Figyelőben czikkező Mezei Ernőt; de vannak még ezenkívül mások is, a kulturális és irodalmi életnek kiválóságai, a kik ma már belátták azt, hogy nekünk, a kik egy évtizeden át egyedül katholikus részről hangoztattuk ezen titkos társaságok az államra nézve veszélyes voltát... Pető Sándor: Nem titkos az ! Beléphet oda mindenki, a ki akar ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Huszár Károly (sárvári) : Nem titkos ? (Felkiáltások a jobboldalon: Azért Huszár Károlyt nem vennék be oda! Derültség jobbfelől.) Azt mondja Pető Sándor t. képviselőtársam, hogy ez a társaság nem titkos, hát akkor mivel magyarázza meg nekem azt, hogy a szimbolikus nagy páholy ez idei évi kongresszusáról a nyilvánosság előtt csak azt jelentette ki, hogy a szimbolikus nagypáholynak egy nagy bankettje volt ? Minek tulajdonítja ezt, hogy ha nincsen titokzatosság ? Nincsen az országnak egyetlen egy egyesülete sem, a mely a maga közgyűléseiről teljes nyilvánossággal be ne számolna. Miért zárkózik el ez épen a nyilvánosság ellenőrző szeme elől ? Miért zárkózik el attól, hogy akár a belügyministernek, akár bárkinek módot adjon arra, hogy ezen intézmény működésébe belepülanthasson ? Pető Sándor : Az is beszámol. (Folytonos zaj.) Elnök (többször csenget) : Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári) : Mélyen tisztelt ház ! Mi nagyon jól tudjuk és ismerjük, hogy miért teszi ezt és én nagyon csodálom, hogy Pető Sándor t. képviselőtársam olyan tudatlannak teszi magát ebben a kérdésben, hogyha olyan nagyon nyilvános ez a szabadkőmivesség. Mondja meg a t. képviselő ur, hogy miféle rejtett indok és érdek kivánja azt, hogy az egész országban sötétség legyen az iránt, hogy azoknak a szabadkőmivelés-páholyoknak kik a tagjai ? Ha csakis jótékonyságot akarnak gyakorolni, akkor ezt titkolni nincs okuk. Nem szép, ha valaki kérkedik jótékonyságával, de semmi észszerű ok sincs arra, hogy valaki ezt titokban cselekedje. De a szabadkőművesség a maga jótékonyságát nem is szokta titokban tartani. Emlékezünk a szabadkőmivesék által kezdeményezett szabadkőmives választmányokkal megáldott jótékonyegyesületek hangos reklámmal folytatott különböző akczióira, a melyek alkalmával uton-utfélen a perselyt rázzák a nem szabadkőmivesek előtt, igénybeveszik őket, de a befolyó összegeket ugy tüntetik fel, mintha egyedül a szabadkőmi vesék adománya volna. De eltekintve mindettől, a szabadkőmivesség fő hibája abban van, a mire a Magyar Figyelő is igen helyesen mutatott rá, hogy a szabadkőmives-páholyok voltak azok, a melyek az alkotmány ellen intézett merényletek idején megpróbáltak a darabont kormány részére egy külön intelligens tábort szerezni,